Málnásfürdő - Sepsibükszád-túra, dec 7

Csípős téli reggel volt 2019 december 7-e szombat. A -9 fokos hőmérsékletet azonban kár, hogy nem kísérte egy jelentősebb mennyiségű hó, igazi téli túrává varázsolva kiruccanásunkat. Reggel 8 órakor összegyűltünk mind a 25-en Málnásfürdőn. Velünk tartott ugyanakkor az Őrmester kedves kutyusa, Linda.

Még indulás előtt arra a következtetésre jutottunk, hogy néhány autóval menjünk fel Sepsibükszádra, az állomásra, ahol túránk végcélja lesz. Abban reménykedtünk, ha mégis hamarabb, netán később érkezünk meg, ne függjünk a vonattól. Szűk félórába beletellett amíg ezt az autós műveletet elvégeztük, a többiek kitartóan vártak ránk. Visszatérve a csapathoz egyből indultunk is a Somos-borvíz irányába bármilyen társaságköszöntő nélkül (600 m / 8,30 h). Amíg a borvízhez érkeztünk a csapat viszonylag bemelegedett, így boldogan köszönthettem a társaságot.

Piros kereszt jelzést követtünk fel a Baróti-hegység gerincére. Ez a szűk 3 km-es szakasz volt a nap legnehezebb része, hiszen az összes napi szintkülönbségünk jó nagy részét itt hagytuk a hátunk mögött. A gerincre felérve nagyon kényelmes útszakaszt követtünk észak irányban. Menet közben többször is megfigyelhettük a Nagy Murgó jellegzetes hegyét, illetve kilátásunk egészen a Kakukk hegyig terjedt. Jobbról vagyis keletre a Bodoki-hegység gerincének nagy részét láthattuk, szemléltük a fontosabb csúcsokat, amely a Kőmögétől a Bodoki tetőig terjedtek.

Egy hosszadalmasabb, de könnyű séta után a Hatod-tető szomszédságában lepihentünk enni. (750 m (11,15 – 11,50 h). Pontosan ekkor az eddigi felhőplafon feloszlott és napsütésben kényeztettük magunkat a falatozás alatt. Az evés befejeztével a felhők ismét a fejünk főlé kerültek, ezáltal jól lehűtve a levegőt. Ennek következményeképp továbbálltunk.

A Hatod tetőnél kereszteztük a műútat és a Nagy Murgó felé vettük az irányt. Itt elbúcsúztunk négy túratársunktól és a kutyustól, akik egy rövidebb utat választottak. Mi nyugatról kerültük meg a Nagy Murgó kúpját, rengeteg medvenyomot fedeztünk fel a 2-3 cm-es porhóban. A Murgó északi részére kerülve leereszkedtünk Uzonkafürdőre a borvízhez (700 m / 13,00 h).

A szebb időket megért fürdő igazán leromlott állapotban várt bennünket. A borvizes medencén látszanak a felujítások, de az épület hamaros összedőlésre van ítélve. Nem is maradtunk ezen a helyen, folytattuk utunkat immár kék pont jezésen Sepsibükszád felé.

Kényelmes úton enyhe emelkedővel értük el a Dél Hargita főgerincét, ahonnan megkeztdtük az ereszkedést az Olt völgye irányába. Szintén kényelmes szekérúton mentünk le végig, egy helyen pásztorkutyák törték meg a táj csendjét. Egyre lennebb ereszkedve a folyó partja felé, időjárásunk egyre hidegebbé vált. Szaporább léptekkel azonban hamarosan a sepsibükszádi vasútállomásnál találtuk magunkat, ahol következett a búcsú ideje (600 m / 14,45 h).

Köszönöm szépen mindannyiatoknak a részvételt, jó volt látni a társaságban régi HEKÉ-s túratársnőinket. Ugyanakkor jó volt látni számomra új személyket akik végigjöttek e szép túrán. Természetesen nem hagyhatjuk ki Péterffy Ágit aki vonattal utazott Csíkszeredából Sepsiszentgyörgyre, majd velünk tartva a túra után ismét Háromszék fővárosából haza felé indult. Köszönet még egyszer e szép napot!

Fotók itt

Borvíz-túra a Baróti hegységben, nov 16

Már megszokhattuk, hogy az idei ősz folyamán jóformán minden túra gyönyörű időben zajlik le. Most sem volt másképp, csodálatos őszi reggelen találkoztunk mind a 19 résztvevő az Alsó Szemerjai Büdöskút mellett (520 m / 8,00 h). 2019 november 16-át írunk és még mindig igen kellemes időjárásban kirándulhatunk.

A társaság összegyűlése után a Pacé oldalán mentünk fel az Orotvány tetejére. Társaságunkban 5 kutya is velünk tartott, érdekesebbé téve túránkat. Fentről visszatekintettünk városunk panorámájára, majd a környékünk jólismert hegyeit is beazonosítottuk. Az erdőben folytattuk utunkat, vígan rugdosva a nagymennyiségben lehullott faleveleket. Kényelmes útszakaszban volt részünk, igazán örvendhettünk a kikapcsolódásnak. Piros pont jelzésünket követve a Szalamáj tisztáson megálltunk egy kis időre, ahol a Kárpátkanyar hegyeit szemléltük. A Benedek-mező tisztásán ugyanaz a tiszta látvány fogadott. A Keresztény-legelő után visszatértünk az erdőbe és beereszkedtünk Előpatakra (600 m / 11,15 - 11,30 h).

A szebb időket is megélt településen borvizet kószoltunk és vettünk magunkhoz. Mivel az utunk alig harmadánál tartottunk, így nem időzhettünk sokáig. El is hagytuk hamarosan Előpatakot a Havad-tető irányába.

Szintén a piros pontot követjük és egy huzamosabb emelkedő következik. Kiérve az erdőből egy kényelmes gerincen találtuk magunkat, ahonnan a Havad tetőig többször megállva csodálhattuk az alattunk és a távolban elterülő panorámánkat. Habár enyhén felhős volt az égbolt, a magas felhőplafon zavartalan kilátásban részesített. Innen nemcsak a Kárpátkanyar hegyeit, hanem a Déli Kárpátok hozánk közelebb eső magashegyeit is szemügyre vehettük.

A Havad-tető előtt, az erdő szélén hosszabb pihenőre készülődtünk (1000 m / 13,45 – 14,50 h). Ideje is volt, hiszen a delet régebb elkongatták és biza gyomrunk étel után könyörgott. Tüzet gyújtottunk és mindenféle finomságokat sütöttünk. Pihenés végeztével csoportképet készítettünk és indultunk. Szaporán szedtük a lábainkat, hiszen épp az utunk felénél voltunk.

A Havad-tető mellett haladtunk, majd a Gyertyános-kút tisztásán keresztül hamarosan a Görgőre érkeztünk. Egy csoportkép készítése után a Benkő-borvíz felé kezdtük ereszkedésünket. Egy általunk régebbről lejárt utat próbáltunk megkeresni, sajnos nem sok sikerrel. A ciher, a sűrű erdő kissé megzavart bennünket és nemigazán találtuk  a lefele vezető utat. Egy csapást követve, úgyis lementünk a völgybe és pontosan a Benkő-borvíz töltődéjénél találtuk magunkat. Ezt a borvizet már nem lehet kóstolgatni, mivel maga a töltődét ráépítették a forrásra. Azonban egy kicsit fennebb találató Cukrász-borvíz különleges ízét kóstolhattuk.

A töltődétől Sugásfürdő irányába mentünk. Immár kék pont jelzésünket követve egy kapaszkodó után erdőírtáson ereszkedtünk be a fürdőhelyiségbe (750 m /  17,30 h). Az Erzsébet-forrás finom borvizét megkóstolva, szűkebb társasággal indultunk hazafelé, hiszen négy társunk az autós visszautat választotta.

Sugásfürdőt elhagyva elő kellett vegyük fejlámpáinkat, mert teljesen besötétedett. A régi úton és az aszfalton jöttünk be a Honvéd forráshoz, majd onnan egy rövid kapaszkodóval a Bíróné pusztán találtuk magunkat. Keresztezve a tisztást egy rövid erdősáv után máris városunk szélében találtuk magunkat. Itt a társaságunk elbúcsúzott egymástól és egy szép 32 km-es túra után hazafelé vettük utunkat (550 m / 19,30 h).

Köszönjük szépen Palikának a túravezetést és mindenkinek a csodálatos társaságot!

Fotók itt

Ősszel a Bodoki havason, nov 3

Hatan pattantunk le a bodoki vasútállomásra érkező vonatból (550 m / 7,00 h). Kellemes őszi időnek néztünk elébe, noha kissé felhők borították az eget, de így is szép kilátások reményében indultunk útnak.

Végigmentünk Bodokon, majd a borvíztöltőde előtt a sárga pont jelzésünk elhagyta a macskaköves utat. Megálltunk a pompáló rendszerrel működő borvízforrás mellett, jókorákat szürcsölve belőle. Utunkat egyelőre a völgy mentén folytattuk, a jelzésünk egy ösvénynélküli oldalozást követtetett velünk, amely kellemetlen volt számunkra. Hamarosan azonban  balra tartottunk és egy mellékgerincre másztunk ki. Egyre jobb túraútvonalat kezdtünk követni, amelynek felettébb örvendtünk. A Kincsást jelenleg délről közelítettük meg, majd alulról jobbra kikerülve azt, pontosan a menedékhely mellé érkeztünk (1000 m / 9,10 – 10,00 h).

Meglepetésünkre alig 2 órát gyalogoltunk laza tempóban és máris a Kincsás alatt pihenhettünk. A menedék nagyon szép állapotban van, tiszta belülről és kívülről is a környéke. Beírtuk nevünket a füzetbe, majd visszazártuk az ajtaját. A tűzhelyhez mentünk, ahol hamarosan lehetett sütni a szalonnát vagy a kolbászt. Nagyon jó hangulatban telt az evészetünk, kellemes időben.

Ezekután felkerekedtünk és a Bodoki tetőig meg sem álltunk (1193 m / 10,40 – 11,00 h). Végigpásztáztuk szemeinnkel a tájat, habár felhős idő volt, a plafon magasan húzódott, csodálatos kilátást eredményezve a Kárpátkanyar hegyeire.

Kötelező csúcsfotó után folytattuk utunkat a Henter-mező felé. Kényelmes útszakaszon haladtunk a Bodoki-havas főgerincén. Az elmúlt napok havazásának nyoma jóformán nem maradt. Kedves barátainkkal, ismerősökkel is találkoztunk, akik pontosan fordítva tették meg az utat. Egymás köszöntése után folytattuk utunkat észak irányban. Széles szekérutat követtünk, majd a jelzésünk hirtelen balra, vagyis nyugatnak fordult. Pontosan itt elhagytuk a főgerincet és a Henter mezejének tetejébe mentünk ki (1211 m / 12,10 h).

Túránk legmagasabb pontjáról immár csak lefele vezetett utunk. Hamarosan a Prédikáló-kő (Egrics-kő) szikláját hagytuk magunk mögött, majd egyre lennebb ereszkedve a mellékgerincet is elhagytuk és beereszkedtünk a Száldobos patakába. A vizen átsétálva egy erdőkitermelő úton értük el a műútat, majd azt keresztezve a vasúthoz gyalogoltunk, amely mentén a közeli Málnásfürdőn találtuk magunkat (600 m / 14,00 h). A vonat érkezéséig megérdemelt itallal, rágcsálnivalóval töltöttük időnket.

Köszönjük Fekete Mihálynak a szép túrát és mindenkinek a csodálatos társaságot!

Fotók itt