Hatan pattantunk le a bodoki vasútállomásra érkező vonatból (550 m / 7,00
h). Kellemes őszi időnek néztünk elébe, noha kissé felhők borították az eget,
de így is szép kilátások reményében indultunk útnak.
Végigmentünk Bodokon, majd a borvíztöltőde előtt a sárga pont jelzésünk
elhagyta a macskaköves utat. Megálltunk a pompáló rendszerrel működő
borvízforrás mellett, jókorákat szürcsölve belőle. Utunkat egyelőre a völgy
mentén folytattuk, a jelzésünk egy ösvénynélküli oldalozást követtetett velünk,
amely kellemetlen volt számunkra. Hamarosan azonban balra tartottunk és egy mellékgerincre
másztunk ki. Egyre jobb túraútvonalat kezdtünk követni, amelynek felettébb
örvendtünk. A Kincsást jelenleg délről közelítettük meg, majd alulról jobbra
kikerülve azt, pontosan a menedékhely mellé érkeztünk (1000 m / 9,10 – 10,00
h).
Meglepetésünkre alig 2 órát gyalogoltunk laza tempóban és máris a Kincsás
alatt pihenhettünk. A menedék nagyon szép állapotban van, tiszta belülről és
kívülről is a környéke. Beírtuk nevünket a füzetbe, majd visszazártuk az
ajtaját. A tűzhelyhez mentünk, ahol hamarosan lehetett sütni a szalonnát vagy a
kolbászt. Nagyon jó hangulatban telt az evészetünk, kellemes időben.
Ezekután felkerekedtünk és a Bodoki tetőig meg sem álltunk (1193 m / 10,40
– 11,00 h). Végigpásztáztuk szemeinnkel a tájat, habár felhős idő volt, a
plafon magasan húzódott, csodálatos kilátást eredményezve a Kárpátkanyar
hegyeire.
Kötelező csúcsfotó után folytattuk utunkat a Henter-mező felé. Kényelmes
útszakaszon haladtunk a Bodoki-havas főgerincén. Az elmúlt napok havazásának
nyoma jóformán nem maradt. Kedves barátainkkal, ismerősökkel is találkoztunk,
akik pontosan fordítva tették meg az utat. Egymás köszöntése után folytattuk
utunkat észak irányban. Széles szekérutat követtünk, majd a jelzésünk hirtelen
balra, vagyis nyugatnak fordult. Pontosan itt elhagytuk a főgerincet és a
Henter mezejének tetejébe mentünk ki (1211 m / 12,10 h).
Túránk legmagasabb pontjáról immár csak lefele vezetett utunk. Hamarosan a
Prédikáló-kő (Egrics-kő) szikláját hagytuk magunk mögött, majd egyre lennebb
ereszkedve a mellékgerincet is elhagytuk és beereszkedtünk a Száldobos
patakába. A vizen átsétálva egy erdőkitermelő úton értük el a műútat, majd azt
keresztezve a vasúthoz gyalogoltunk, amely mentén a közeli Málnásfürdőn
találtuk magunkat (600 m / 14,00 h). A vonat érkezéséig megérdemelt itallal,
rágcsálnivalóval töltöttük időnket.
Köszönjük Fekete Mihálynak a szép túrát és mindenkinek a csodálatos
társaságot!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése