2019 január 6-án vasárnap a Négyfalusi EKE által szervezett túrán vettem
részt, amely a Keresztényhavasra volt kihírdetve. Kovács Karcsi alelnök és
túravezető meghívására 7-en jelentkeztünk, a helyiek mellett ketten
Sepsiszentgyörgyről.
Busszal mentünk Alsó Tömösig, ahol mindannyian találkoztunk. A kék kereszt
jelzésen indultunk (600 m / 9,45 h), célunk a Nagy Lámba völgyön keresztül kimenni
a Ruja rétre és onnan a Julius Römer menedékház megközelítése. Nos hát nagy
hóra is számítottunk, már idelent a régire rárakódott jó 10 cm-es porhavat
rugdostunk. Kb 4 km-en keresztül egy erdőkitermelő utat követtünk. Ezen szerencsénk
volt, hiszen korábban két hódeszkás fiatalember pontosan szembeereszkedett
velünk. A hódeszka nyomában jelentősen könnyebben ment a hótörés. Már-már
megkönnyebbülve képzeltük a völgyön való feljutás lehetőségét, kihasználva a
hódeszkás nyomokat. Hát csak képzeltük...
Elértük az erdőkitermelő út végét, egy régi vadászház szomszédságában (950
m / 10,50 h). A hóba egyre mélyebbre tapostunk és lazán, de kitartóan
szállingózott a hó. Rövid szünet után az utunk legnehezebb szakaszának vágtunk
neki. Még egyelőre a hódeszkások nyomát követtük, de egyszer csak észrevettük,
hogy más irányból ereszkedtek. Hiszen a jelzésünk ezen a ponton eltért jobbra. Azon
tanakodtunk, mitévők legyünk. Próbáljuk követni a nyomokat az ismeretlen felé,
vagy a szűz hóban törünk utat az ismert ösvényen. Hirtelen az első variánst
választottuk, de gyorsan rájöttünk a hibára. Inkább a biztos utat kitörni mégis
elfogadhatóbbnak hangzott. Öten visszatértek a jelzett útba, mi ketten inkább
egy mellékgerinc kimászásával akartunk visszakarülni a helyes ösvényre. Természetesen
sikerült is, de nagyon meredek szakaszt kellett kitörni, roppant mély hóban
amely az oldalamra kötött fényképezőgépem tokjáig ért. Hát nagyon örvendtünk,
amikor egyesültünk a többi társunkkal.
Innen szigorúan követtük a jelzett utat. Eléggé meredek szakaszok
következtek, térdig érő havat kellett törni. Aztán a terep egyre enyhült, ez
már jelezte, hogy nincs sok „munkánk” hátra. Szerencsésen ki is értünk a kék
útba, amely Brassóból jön fel és a menedékház felé tart (1450 m / 12,40 h). Mivel
a kék út (kék sávval jelzett) jóval jártasabb, ezért reméltük, hogy nem kell
tovább havat törnünk. Ez be is igazolódott nagy megkönnyebbülésünkre.
Csodálatos téli tájképpel fogadott a Keresztényhavas magasabb régiója. A hatalmas
fenyőfák teljesen fehér köntösbe öltözködtek, ágaik nagy mennyiségő hó alatt
roskadozva hajlongtak. Fantasztikus látvány tárult elénk, minden fa látványa a
képzelőerőnk fantáziáját dúsította.
Sokat nem tudtunk azonban képzelődni, mert a nem erős, de hideg szél
áthatolt az átnedvesedett ruháinkon. Hamarosan a Ruja tisztásra értünk. Itt a
sípályák forgalmával szembesültünk. Útvonalunk két sípályát keresztezett,
ezeket nagyon gyorsan és elővigyázatosan kellett megtegyük. Az alig 20 méteres látótávolság nagyon
megnehezítette a dolgunkat. Szerencsésen túl voltunk és egy gyorsabb menetelés
után máris a Julius Römer menedékház mellett álltunk (1605 m / 13,30 – 15,00
h).
A minusz 10 fokból nagyon kellemes volt bemenni az emberekkel teli házba. Meglepetésünkre
nagyon hamar kaptunk helyet is, ahol mindannyian elfértünk. Feltöltöttük energiáinkat
az ételekkel-italokkal, pihenéssel. A meleg leves és a csokitorta számomra
királyságot jelentett.
Eljött az indulás ideje. Odakint csoportképet készítettünk és indultunk
Brassó irányába a kék úton. Tehát egy rövid szakaszon visszafele ahonnan
jöttünk. Sokkal gyorsabban haladtunk, ez lefele menet természetes is volt. A sötétség
nagyjából a Stechil tisztáson ért utol, de a város fényei a hóval párosítva
elegendő látásviszonyokat biztosítottak. Olyannyira, hogy nem is kellett a
fejlámpánkat felkapcsoljuk.
A Cenk-nyeregben elbúcsúztunk a négyfalusi társainktól, mivel ők kimentek a
Cenkre a város fényeiben gyönyörködni. Mi nem akartunk nagyon későn hazaérni,
így lemondtuk ezt az utolsó szakaszt. A Lovagok útján hamarosan leértünk a
városba, ahol gyalogtúránk véget ért (550 m / 18,00 h).
Köszönjük a Négyfalusi EKE társaságának ezt a csodálatos napot, öröm volt
kirándulni Veletek, ahogyan mindig is hasonlóan tapasztalhattuk!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése