Vándorlás Szinaja és Brassó között, aug 24-25

Több éve tervezem lejárni a címben megadott útszakaszt, természetesen a hegyeken keresztül. A kétnapos túra elég megfeszítőnek ígérkezett, hiszen mindkét nap nagy szintkülönbségekkel kellett számolni úgy fel mint le, illetve a távolság sem volt elhanyagolható a napi 30 km-es adaggal. Mindeddig a tervezésem során nem kaptam társat, de most szerencsére harmadmagammal vághattunk neki ennek az izgalmas útnak. Természetesen az útvonalat ismertem, tehát nem kellett semmiféle segédeszköz a tájékozódáshoz. Az időjárás mindvégig velünk volt, nagyon kellemes túraidőt szánt nekünk az Isten. Azt nem akarom említeni, hogy néha igenis meleg volt, nehogy ránk haragudjon:)

2019 augusztus 24-én szombaton reggeliben szálltunk le a vonatról Szinaján (800 m / 6,15 h). A jólismert lépcsőkön történt meg a bemelegítés, majd hamarosan az erdőben találtuk magunkat. Piros sáv jelzést követtük. Nagyon jó iramot diktáltunk, haladtunk is rendesen. méég nagy volt a csend, amikor az 1400 m magasan levő Alpin szállóhoz érkeztünk (1400 m / 7,30 h). Egy röpke szusszanás után folytattuk felfele az utat, hogy a reggelit még a hűvösben fogyasszuk 2000 méteren. A Nap már elég jól kezdte sütni a kopasz hegyoldalt, melegített is rendesen a korai órákban. A felvonók indulása előtt érkeztünk meg a reggelizésünk helyszínére (2000 m / 8,50 – 9,30 h). Kissé félrehúzódva reggeliztünk egy kőszikla tetején, figyeltük a még álmos hegyimentőket, akik végezték a dolgukat házuk táján.

Lassan kezdtek megérkezni az első felvonós turisták, mi azzal pakoltunk és indultunk északnak az Omul-csúcs felé. Sárga sáv jezést követtünk mindaddig. Nagyon jó látótávolságunk volt, menet közben gyönyörködtünk a jólismert bucsecsi tájban. Tartottuk a jó menetiramot, nem mondhatom, hogy siettünk, inkább kitartóan mentünk. A Piatra Arsa szállodánál már nagy volt a nyüzsgés, rengetegen jöttek fel autóval. Ha eddig jóformán csak mi voltunk a túraútvonalon, ezentúl emberek tömegét kerültünk el utunk során. A ún. Bucsecs turista „highway”-en amúgy özönlött a népség az Omul-csúcs és a Caraiman-kereszt irányába. Sajnos még mindig a „turisták” nagy része fittyet hány a magashegységre és megfelelőtlen felszerelésben indulnak útnak. A Babele menedékház környékén is megálltunk egy szuszra, de le sem ültünk (2200 m / 10,40 – 10,50).

Az Omul csúcsig szintén az emberek kerülgetésével foglalkoztunk, szerencsére jó széles a „pálya”, úgyhogy ez nem okozott gondot. A Tornác előtt megcsodáltuk a Molnár-gerinc szikláit, visszaemlékezve jó néhány túrára, amelyeket oda szerveztünk. A csúcs előtt még egy emelkedőt hagytunk mögött és máris a túránk legmagasabb pontján álltunk (2507 m / 12,00 – 13,15 h).

Nagyon meg voltunk elégedve az eddigi teljesítményünkkel, így egy hosszabb pihenővel jutalmaztuk meg magunkat. Kiültünk egy füves részre és megebédeltünk, majd visszagondoltunk az itt töltött időkre.

Pihenés után a Buksoj-gerinc felé vettük utunkat a piros sáv jelzésen. Először egy ereszkedőben volt részünk, majd egy utolsó kapaszkodót küzdtünk le e napon a Nagy Buksoj csúcsáig. Aztán innen folyamatos ereszkedést hajtottunk végre a nap hátralevő részén. A meredek sziklás gerincen nagyon jól haladtunk lefele. Itt is voltak tapasztalatlan turisták akik alig mozogtak, pedig ezen a helyen nem lett volna amit keresniük. Lennebb a törpefenyős részben „verekedtük” át magunkat a Prepeleac-ig, ahol a Tache Ionescu útba ereszkedtünk be. Itt jobbra fordulva nyugodtan kijelenthettük, hogy a nehezebb részeken túljutottunk. A piros háromszöggel jelzett útszakaszt a Vörös Őrszemig követtük, majd a szombati utunk végpontjáig, a Dihám menedékházig piros pont kalauzolt. Mindvégig nagyon jól meneteltünk és különösebb fáradtságra sem panaszkodott egyikünk sem. Pedig e napon 30 km-t gyalogoltunk, közel 2000 m szintet felfele és 1500 m szintet lefele teljesítettünk. Mégérkeztünk a Diham menedékházhoz tehát boldogan és tele életerővel (1350 m / 16,30 h).

Elfoglaltuk a háromágyas szobánkat és az este hátralevő részét a ház előtt töltöttük. Korai lefekvés következett, hiszen másnap szintén egy nehéz útszakasz várt ránk, ezúttal a Keresztényhavason.

Vasárnap reggel már 6 órakor ébredeztünk, de a menedékházasoktól csak jóval később tudtam elvenni a személyazonosságimat. Végre sikerült és indulhattunk (1350 m / 7,30 h). Túránk ereszkedővel kezdődött éspedig a Predeál – Paraul Rece közötti műútig a piros pont jelzésen. A lehető leggyorsabban lejöttünk, majd a Fetifoiu 300 m-es emelkedője bemelegített bennünket. Sajnos ez a visszanyert szintemelkedés sem tartott sokáig, mivel a Három Fenyő szállodáig ismét egy jókora ereszkedőben volt részünk. Itt nem álltunk meg, hanem a közelben levő Székely tisztásig mentünk, ahol a menedékház mellett még álmos turisták mellett fogyasztottuk el reggelinket (1070 m / 9,15 – 9,45 h).

A Székely tisztástól sárga sáv jelzésen folytattuk utunkat a Lovak gerince irányába a Keresztényhavas csúcsa felé. Egyelőre szintgörbén haladtunk, kisebb-nagyobb emelkedőkkel és ereszkedőkkel a gerincet tartottuk. Aztán a Lovak nyergétől (1020 m / 10,30 h) kezdődött az igazi túrázás, hiszen rövid útszakaszon szinte 800 m szintet küzdtünk le a csúcsig. Szerencsére erdőben vezetett utunk, másképp a napon nagyon nehezen ment volna az előrehaladás. Azonban itt mi beállítottunk magunknak egy lassúbb de kitartó tempót, amelyet a Három Kislány tisztásig tartottunk (1630 m / 11,50 – 12,10 h). Egy pihenő után piros pontra váltva egy élesebb gerincen mentünk fel a felvonók felső állomásához, ahol szintén emberek sokaságával találkoztunk. Innen már egy köpésre volt a csúcs, amelyen büszkén és boldogan álltunk (1799 m / 12,50 – 13,20 h). A mai napunk útvonalának fele megvolt és ami a fontosabb, a felfele való szintek leküzdése is teljesen sikerült. Még a Nagy Krukk előtti szintemelkedést figyelembe vettük, de az már elenyésző.

Lefele a Julius Römer menedékháznál tartottunk egy „finom” pihenőt (1605 m / 13,40 – 14,30 h). A „finom” jelzőt a menedékházas leves kapta, hiszen nagyon jólesett így ebédre. Továbbá a kék utat választottuk Brassóig. Lejöttünk a Ruja tisztásra, majd rövid emelkedővel a Nagy Krukkot is meglátogattuk. Innen aztán bekapcsolhattuk a gyorsabb üzemmódot, hiszen a városig lefele meneteltünk. A jólismert útszakaszon problémamentesen haladtunk, majd a Cenk nyeregben megálltunk egy percre (820 m / 16,10 h). Itt elbúcsúztunk az egyik túratársunktól, hiszen a Cenk tetejére is fel akart mászni. Ez nem volt benne az eredeti tervbe, úgyhogy egymástól elköszöntünk. A Lovagok útján immár ketten ereszkedtünk be a városba és annak a központjába, a Tanács térre, ahol pontot tettünk a túra végére (550 m / 16,40 h). Ezen a napon is közel 30 km-t gyalogoltunk, 1400 m szintet fel és közel 2000 m szintet le.

Köszönöm szépen túratársaimnak, hogy megvalósíthattam álmomat és együtt „száguldottunk” a Bucsecs és Keresztényhavas bércein.

Fotók itt

Királykő: Cioranga-öv, aug 12

2019 augusztus 12-én hétfőn a Királykőre „menekültünk” a meleg elől Tiborral, tapolcai barátommal. Reggeli órákban indultunk a Plaiul Foii-tól piros háromszög jelzésen (849 m / 6,30 h). Friss erővel nagyon jól haladtunk felfele, eleinte egy nagy tisztáson, majd egyre meredekebben az erdőben. A Sárga Falnál elhagytuk a jelzést és direkt módon a szöktetőn rövidítettünk, hiszen itt sokkal szebb és izgalmasabb a táj és maga az útvonal. Kimászva a szöktetőt hamarosan ismét visszatértünk a jelzett útba. Utunk nagyon meredekké vált, többnyire stabil köves terepen haladtunk, de még erdőben. Két zergét is sikerült megpillantanom, sajnos nemigazán akarták magukat mutatni ezen a napon.

Megérkeztünk a Reménység menedékhelyhez, ahol reggeliztünk (1685 m / 8,00 – 8,40 h). Betekintettünk a menedékbe, amely kifogástalan állapotban és tisztán várja a túrázókat, hegymászókat. Eszembe jutott, hogy ez régebben nem így volt. Sziklafal alatt fogyasztottuk el elemózsiánk egy részét, közben élveztük a kellemes időt. A hegység nyugati oldalában voltunk, így egy jó darabig nem kellett tartanunk a Nap sugaraitól.

Továbbálltunk a jelzett úton és a Cioranga-öv felé tartottuk az irányt. Sűrű borókásban vezetett ösvényünk egyelőre lefele, majd a szintet tartva néhány völgyet is kereszteztünk. A Cioranga-kanyon bejáratánál végképp megszabadultunk a kúszófenyőktől és gyönyörű királykői-táj bontakozott ki előttünk. Az öv pontosan a hatalmas falak tövében vezetett fel bennünket. Rövid távon jókora szintet kellett leküzdeni, de sziklás terepen ez igazán élvezetes volt. Sok alkalommal jártam errefelé és mindig csodálhattam a zergéket, de most meglepő módon eggyel sem találkoztunk, bizonyára a melegnek köszönhetően ők is levonultak az árnyékosabb helyekre. Pontosan a gerincre érkezésünk pillanatában kaptuk el a Nap sugarait, tehát mindeddig védve voltunk. Felmentünk a Hegyes-csúcs melletti menedékhelyhez, ahol egy hosszabb pihenőnek vetük kezdetét (2150 m / 10,00 – 11,00 h). Nem kellett siessünk, hiszen meglepően jó iramban jöttünk eddig. Az imént leírt útvonalat nemrég látták el turistajelzéssel. Azelőtt csak a jelzetlen ösvények szerelmesei ismerték e helyet, most bárki végig tud menni rajta aki hegyi tapasztalattal rendelkezik. Lefele irányba csakis igazán tapasztalt turistáknak ajánlott!

Evés közben élveztük az előttünk elterülő tájat, a Királykő északi gerincét. Jól elnyújtottuk pihenőnket, majd aztán indultunk tovább. Észak felé tartottunk a gerincen, pontosan a Padina Popii csúcsáig. Itt letértünk a gerincútról és ismét a nyugati oldalban találtuk magunkat, de most lefele irányban. A Nap teljes erővel sütött bennünket. Az elején a borókásban még tűrhető volt, de lennebb a sziklás terepen biza még egy adag barnulással gazdagodtunk. A kék sáv jelzésen jöttünk le a Kecskék párkányán. A Királykő egyik legnagyobb kincsének lehet nevezni azt a sziklaodúban található finom hidegvizű forrást, amelyből jókorát ittunk. Még a legnagyobb szárazságban is lehet találni vizet benne ebben a magasságban (1985m). Jól felfrissülve egy kőfolyáson kezdtük meg ereszkedésünket. Nagyon oda kellett figyelni, de különös gondot nem okozott ez a párszáz méteres ereszkedő. Lennebb az Orgona sziklafalakat bámultuk és kipróbáltuk a visszhangjainkat. Hamarosan a Diána menedékhely mellett találtuk magunkat ismét erdőben, árnyékban (1450 m / 13,30-14,15 h).

Mivel igen jól álltunk az idővel ismét egy hosszabb pihenőt iktattunk be. Innen a sárga háromszög vezetett vissza a Plaiul Foiinál várakozó autóhoz (849 m / 15,40 h). A ház előtti kellemes hőmérsékletű patakban lemostuk magunkról az út porát és elbúcsúztunk egy időre szeretett hegyünktől, a Királykőtől.

Fotók itt

Kisbakancs-túra a dobollói Piliskére, aug 11

2019 augusztus 11-én vasárnap az idei évad egyik legnehezebb kirándulását szerveztük a dobollói Piliskére. Ugyan felnőttnek nem okoz gondot ez a 700 m szintkülönbséggel rendelkező hegy, de főleg kisebb gyerekeket megviselhet. A túra nehézségét fokozta a rekkenő hőség, hiszen jóformán az idei nyár egyik legmelegebb napját fogtuk ki. Nos ettől nem riadt vissza a 44 résztvevő, amelyből 20 gyerek volt.

Reggel 9 órakor gyülekeztünk Dobolló bejáratánál, majd a falu központjáig autóztunk. A kirándulás bemutatása után indultunk is felfele a tető irányába. Először is keresztül mentünk a Dobolló-patak vashídján, majd egy rövid és kellemes út következett, fákkal övezve. Sajnos ez nem tartott sokáig és a Nap tűző sugarai alá kerülve kellett az első komoly emelkedőt kimásznunk. Az utunkat szerpentinezve követtük, ez némileg segített az előrehaladásban. Jelentős szintemelkedés után már alig vártuk, hogy egy kis árnyékba letelepedjünk. Szerencsére adódott egy alkalom, ahol nyárfacsemeték szolgáltatták a kellemes pihenésünket.

Tízóraizás után indultunk ismét felfele. A terep egyre kövesebbé vált, nagyon oda kellett figyelni a lépéseinkre. Kisebb gyerkőcöket segíteni kellett, és nagyon gyakran igényelték a hidratálást. Itt fent már gyakrabban találtunk egy-egy fát, amelynek árnyékában pihenni tudtunk.

Végre elértük a felső tisztást. Kiválasztottunk egy alkalmas helyet a hosszabb pihenésre. A csúcs már közel volt, de a meleg jónéhányunkat megviselt. De így is a nagytöbbséggel elindultunk, hogy érjünk fel a legmagasabb pontra. Voltak akik a fák hűs árnyékát választották pihenésül. A csúcsot alig egy negyedórai út után értük el, mindvégig erdőben haladtunk. Egy csoportkép készítése után vissza is tértünk a tisztásra ahol várt ránk a csapat többi része.

Itt aztán bő két és fél órát töltöttünk, védve a Nap sugaraitól. Sütnivalókat készítettünk, amelyet jóízzel fogyasztottunk. A szülők amíg pihentek a fák árnyékában, addig a gyerekek az erdőben különböző foglalatosságokat találtak ki. Sokszor soknak tűnik a nagy pihenőnk időtartama, de a gyerekek nagyon hasznosan el tudják tölteni ezt az időintervallumot.

Pihenő után a magas fűben csoportképet készítettünk és mentünk visszafele a falu irányába. Természetesen sokkal gyorsabban haladtunk, most már az egyre forróbb Nap sem zavart annyira. Megedződtünk. Persze amire visszaértünk a falu szélében található patakocska völgyébe, egyből éreztük a különbséget a tűző napsugarak és a nyugodalmas árnyék között. Itt egy jókora szederbokor „ajándékozott” meg gyümölcseivel, mindenki jóízűen fogyaszthatott belőle.

Hamarosan elérkezett a búcsőzkodás ideje és várjuk türelmetlenül a szeptemberi találkozásunkat. Köszönöm mindenkinek, hogy részt vettetek ezen a tartalmas túrán ahol még a nagy meleg sem állított meg.

Fotók itt