2019 augusztus 12-én hétfőn a Királykőre „menekültünk” a meleg elől
Tiborral, tapolcai barátommal. Reggeli órákban indultunk a Plaiul Foii-tól
piros háromszög jelzésen (849 m / 6,30 h). Friss erővel nagyon jól haladtunk
felfele, eleinte egy nagy tisztáson, majd egyre meredekebben az erdőben. A
Sárga Falnál elhagytuk a jelzést és direkt módon a szöktetőn rövidítettünk,
hiszen itt sokkal szebb és izgalmasabb a táj és maga az útvonal. Kimászva a
szöktetőt hamarosan ismét visszatértünk a jelzett útba. Utunk nagyon meredekké
vált, többnyire stabil köves terepen haladtunk, de még erdőben. Két zergét is
sikerült megpillantanom, sajnos nemigazán akarták magukat mutatni ezen a napon.
Megérkeztünk a Reménység menedékhelyhez, ahol reggeliztünk (1685 m / 8,00 –
8,40 h). Betekintettünk a menedékbe, amely kifogástalan állapotban és tisztán
várja a túrázókat, hegymászókat. Eszembe jutott, hogy ez régebben nem így volt.
Sziklafal alatt fogyasztottuk el elemózsiánk egy részét, közben élveztük a
kellemes időt. A hegység nyugati oldalában voltunk, így egy jó darabig nem
kellett tartanunk a Nap sugaraitól.
Továbbálltunk a jelzett úton és a Cioranga-öv felé tartottuk az irányt.
Sűrű borókásban vezetett ösvényünk egyelőre lefele, majd a szintet tartva
néhány völgyet is kereszteztünk. A Cioranga-kanyon bejáratánál végképp
megszabadultunk a kúszófenyőktől és gyönyörű királykői-táj bontakozott ki
előttünk. Az öv pontosan a hatalmas falak tövében vezetett fel bennünket. Rövid
távon jókora szintet kellett leküzdeni, de sziklás terepen ez igazán élvezetes
volt. Sok alkalommal jártam errefelé és mindig csodálhattam a zergéket, de most
meglepő módon eggyel sem találkoztunk, bizonyára a melegnek köszönhetően ők is
levonultak az árnyékosabb helyekre. Pontosan a gerincre érkezésünk pillanatában
kaptuk el a Nap sugarait, tehát mindeddig védve voltunk. Felmentünk a
Hegyes-csúcs melletti menedékhelyhez, ahol egy hosszabb pihenőnek vetük
kezdetét (2150 m / 10,00 – 11,00 h). Nem kellett siessünk, hiszen meglepően jó
iramban jöttünk eddig. Az imént leírt útvonalat nemrég látták el
turistajelzéssel. Azelőtt csak a jelzetlen ösvények szerelmesei ismerték e
helyet, most bárki végig tud menni rajta aki hegyi tapasztalattal rendelkezik.
Lefele irányba csakis igazán tapasztalt turistáknak ajánlott!
Evés közben élveztük az előttünk elterülő tájat, a Királykő északi
gerincét. Jól elnyújtottuk pihenőnket, majd aztán indultunk tovább. Észak felé
tartottunk a gerincen, pontosan a Padina Popii csúcsáig. Itt letértünk a
gerincútról és ismét a nyugati oldalban találtuk magunkat, de most lefele
irányban. A Nap teljes erővel sütött bennünket. Az elején a borókásban még
tűrhető volt, de lennebb a sziklás terepen biza még egy adag barnulással gazdagodtunk.
A kék sáv jelzésen jöttünk le a Kecskék párkányán. A Királykő egyik legnagyobb
kincsének lehet nevezni azt a sziklaodúban található finom hidegvizű forrást,
amelyből jókorát ittunk. Még a legnagyobb szárazságban is lehet találni vizet
benne ebben a magasságban (1985m). Jól felfrissülve egy kőfolyáson kezdtük meg
ereszkedésünket. Nagyon oda kellett figyelni, de különös gondot nem okozott ez
a párszáz méteres ereszkedő. Lennebb az Orgona sziklafalakat bámultuk és
kipróbáltuk a visszhangjainkat. Hamarosan a Diána menedékhely mellett találtuk
magunkat ismét erdőben, árnyékban (1450 m / 13,30-14,15 h).
Mivel igen jól álltunk az idővel ismét egy hosszabb pihenőt iktattunk be.
Innen a sárga háromszög vezetett vissza a Plaiul Foiinál várakozó autóhoz (849
m / 15,40 h). A ház előtti kellemes hőmérsékletű patakban lemostuk magunkról az
út porát és elbúcsúztunk egy időre szeretett hegyünktől, a Királykőtől.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése