Több éve tervezem lejárni a címben megadott útszakaszt, természetesen a
hegyeken keresztül. A kétnapos túra elég megfeszítőnek ígérkezett, hiszen
mindkét nap nagy szintkülönbségekkel kellett számolni úgy fel mint le, illetve
a távolság sem volt elhanyagolható a napi 30 km-es adaggal. Mindeddig a
tervezésem során nem kaptam társat, de most szerencsére harmadmagammal
vághattunk neki ennek az izgalmas útnak. Természetesen az útvonalat ismertem,
tehát nem kellett semmiféle segédeszköz a tájékozódáshoz. Az időjárás mindvégig
velünk volt, nagyon kellemes túraidőt szánt nekünk az Isten. Azt nem akarom
említeni, hogy néha igenis meleg volt, nehogy ránk haragudjon:)
2019 augusztus 24-én szombaton reggeliben szálltunk le a vonatról Szinaján
(800 m / 6,15 h). A jólismert lépcsőkön történt meg a bemelegítés, majd
hamarosan az erdőben találtuk magunkat. Piros sáv jelzést követtük. Nagyon jó
iramot diktáltunk, haladtunk is rendesen. méég nagy volt a csend, amikor az
1400 m magasan levő Alpin szállóhoz érkeztünk (1400 m / 7,30 h). Egy röpke
szusszanás után folytattuk felfele az utat, hogy a reggelit még a hűvösben
fogyasszuk 2000 méteren. A Nap már elég jól kezdte sütni a kopasz hegyoldalt,
melegített is rendesen a korai órákban. A felvonók indulása előtt érkeztünk meg
a reggelizésünk helyszínére (2000 m / 8,50 – 9,30 h). Kissé félrehúzódva
reggeliztünk egy kőszikla tetején, figyeltük a még álmos hegyimentőket, akik
végezték a dolgukat házuk táján.
Lassan kezdtek megérkezni az első felvonós turisták, mi azzal pakoltunk és
indultunk északnak az Omul-csúcs felé. Sárga sáv jezést követtünk mindaddig.
Nagyon jó látótávolságunk volt, menet közben gyönyörködtünk a jólismert
bucsecsi tájban. Tartottuk a jó menetiramot, nem mondhatom, hogy siettünk,
inkább kitartóan mentünk. A Piatra Arsa szállodánál már nagy volt a nyüzsgés,
rengetegen jöttek fel autóval. Ha eddig jóformán csak mi voltunk a
túraútvonalon, ezentúl emberek tömegét kerültünk el utunk során. A ún. Bucsecs
turista „highway”-en amúgy özönlött a népség az Omul-csúcs és a Caraiman-kereszt
irányába. Sajnos még mindig a „turisták” nagy része fittyet hány a
magashegységre és megfelelőtlen felszerelésben indulnak útnak. A Babele
menedékház környékén is megálltunk egy szuszra, de le sem ültünk (2200 m /
10,40 – 10,50).
Az Omul csúcsig szintén az emberek kerülgetésével foglalkoztunk,
szerencsére jó széles a „pálya”, úgyhogy ez nem okozott gondot. A Tornác előtt
megcsodáltuk a Molnár-gerinc szikláit, visszaemlékezve jó néhány túrára,
amelyeket oda szerveztünk. A csúcs előtt még egy emelkedőt hagytunk mögött és
máris a túránk legmagasabb pontján álltunk (2507 m / 12,00 – 13,15 h).
Nagyon meg voltunk elégedve az eddigi teljesítményünkkel, így egy hosszabb
pihenővel jutalmaztuk meg magunkat. Kiültünk egy füves részre és megebédeltünk,
majd visszagondoltunk az itt töltött időkre.
Pihenés után a Buksoj-gerinc felé vettük utunkat a piros sáv jelzésen.
Először egy ereszkedőben volt részünk, majd egy utolsó kapaszkodót küzdtünk le
e napon a Nagy Buksoj csúcsáig. Aztán innen folyamatos ereszkedést hajtottunk
végre a nap hátralevő részén. A meredek sziklás gerincen nagyon jól haladtunk
lefele. Itt is voltak tapasztalatlan turisták akik alig mozogtak, pedig ezen a
helyen nem lett volna amit keresniük. Lennebb a törpefenyős részben
„verekedtük” át magunkat a Prepeleac-ig, ahol a Tache Ionescu útba ereszkedtünk
be. Itt jobbra fordulva nyugodtan kijelenthettük, hogy a nehezebb részeken
túljutottunk. A piros háromszöggel jelzett útszakaszt a Vörös Őrszemig
követtük, majd a szombati utunk végpontjáig, a Dihám menedékházig piros pont
kalauzolt. Mindvégig nagyon jól meneteltünk és különösebb fáradtságra sem
panaszkodott egyikünk sem. Pedig e napon 30 km-t gyalogoltunk, közel 2000 m
szintet felfele és 1500 m szintet lefele teljesítettünk. Mégérkeztünk a Diham
menedékházhoz tehát boldogan és tele életerővel (1350 m / 16,30 h).
Elfoglaltuk a háromágyas szobánkat és az este hátralevő részét a ház előtt
töltöttük. Korai lefekvés következett, hiszen másnap szintén egy nehéz
útszakasz várt ránk, ezúttal a Keresztényhavason.
Vasárnap reggel már 6 órakor ébredeztünk, de a menedékházasoktól csak jóval
később tudtam elvenni a személyazonosságimat. Végre sikerült és indulhattunk
(1350 m / 7,30 h). Túránk ereszkedővel kezdődött éspedig a Predeál – Paraul
Rece közötti műútig a piros pont jelzésen. A lehető leggyorsabban lejöttünk,
majd a Fetifoiu 300 m-es emelkedője bemelegített bennünket. Sajnos ez a
visszanyert szintemelkedés sem tartott sokáig, mivel a Három Fenyő szállodáig
ismét egy jókora ereszkedőben volt részünk. Itt nem álltunk meg, hanem a
közelben levő Székely tisztásig mentünk, ahol a menedékház mellett még álmos
turisták mellett fogyasztottuk el reggelinket (1070 m / 9,15 – 9,45 h).
A Székely tisztástól sárga sáv jelzésen folytattuk utunkat a Lovak gerince irányába
a Keresztényhavas csúcsa felé. Egyelőre szintgörbén haladtunk, kisebb-nagyobb
emelkedőkkel és ereszkedőkkel a gerincet tartottuk. Aztán a Lovak nyergétől
(1020 m / 10,30 h) kezdődött az igazi túrázás, hiszen rövid útszakaszon szinte
800 m szintet küzdtünk le a csúcsig. Szerencsére erdőben vezetett utunk,
másképp a napon nagyon nehezen ment volna az előrehaladás. Azonban itt mi
beállítottunk magunknak egy lassúbb de kitartó tempót, amelyet a Három Kislány
tisztásig tartottunk (1630 m / 11,50 – 12,10 h). Egy pihenő után piros pontra
váltva egy élesebb gerincen mentünk fel a felvonók felső állomásához, ahol
szintén emberek sokaságával találkoztunk. Innen már egy köpésre volt a csúcs,
amelyen büszkén és boldogan álltunk (1799 m / 12,50 – 13,20 h). A mai napunk
útvonalának fele megvolt és ami a fontosabb, a felfele való szintek leküzdése
is teljesen sikerült. Még a Nagy Krukk előtti szintemelkedést figyelembe
vettük, de az már elenyésző.
Lefele a Julius Römer menedékháznál tartottunk egy „finom” pihenőt (1605 m
/ 13,40 – 14,30 h). A „finom” jelzőt a menedékházas leves kapta, hiszen nagyon
jólesett így ebédre. Továbbá a kék utat választottuk Brassóig. Lejöttünk a Ruja
tisztásra, majd rövid emelkedővel a Nagy Krukkot is meglátogattuk. Innen aztán bekapcsolhattuk
a gyorsabb üzemmódot, hiszen a városig lefele meneteltünk. A jólismert
útszakaszon problémamentesen haladtunk, majd a Cenk nyeregben megálltunk egy
percre (820 m / 16,10 h). Itt elbúcsúztunk az egyik túratársunktól, hiszen a
Cenk tetejére is fel akart mászni. Ez nem volt benne az eredeti tervbe, úgyhogy
egymástól elköszöntünk. A Lovagok útján immár ketten ereszkedtünk be a városba
és annak a központjába, a Tanács térre, ahol pontot tettünk a túra végére (550
m / 16,40 h). Ezen a napon is közel 30 km-t gyalogoltunk, 1400 m szintet fel és
közel 2000 m szintet le.
Köszönöm szépen túratársaimnak, hogy megvalósíthattam álmomat és együtt „száguldottunk”
a Bucsecs és Keresztényhavas bércein.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése