2019. augusztus 26., hétfő

Vándorlás Szinaja és Brassó között, aug 24-25


Több éve tervezem lejárni a címben megadott útszakaszt, természetesen a hegyeken keresztül. A kétnapos túra elég megfeszítőnek ígérkezett, hiszen mindkét nap nagy szintkülönbségekkel kellett számolni úgy fel mint le, illetve a távolság sem volt elhanyagolható a napi 30 km-es adaggal. Mindeddig a tervezésem során nem kaptam társat, de most szerencsére harmadmagammal vághattunk neki ennek az izgalmas útnak. Természetesen az útvonalat ismertem, tehát nem kellett semmiféle segédeszköz a tájékozódáshoz. Az időjárás mindvégig velünk volt, nagyon kellemes túraidőt szánt nekünk az Isten. Azt nem akarom említeni, hogy néha igenis meleg volt, nehogy ránk haragudjon:)

2019 augusztus 24-én szombaton reggeliben szálltunk le a vonatról Szinaján (800 m / 6,15 h). A jólismert lépcsőkön történt meg a bemelegítés, majd hamarosan az erdőben találtuk magunkat. Piros sáv jelzést követtük. Nagyon jó iramot diktáltunk, haladtunk is rendesen. méég nagy volt a csend, amikor az 1400 m magasan levő Alpin szállóhoz érkeztünk (1400 m / 7,30 h). Egy röpke szusszanás után folytattuk felfele az utat, hogy a reggelit még a hűvösben fogyasszuk 2000 méteren. A Nap már elég jól kezdte sütni a kopasz hegyoldalt, melegített is rendesen a korai órákban. A felvonók indulása előtt érkeztünk meg a reggelizésünk helyszínére (2000 m / 8,50 – 9,30 h). Kissé félrehúzódva reggeliztünk egy kőszikla tetején, figyeltük a még álmos hegyimentőket, akik végezték a dolgukat házuk táján.

Lassan kezdtek megérkezni az első felvonós turisták, mi azzal pakoltunk és indultunk északnak az Omul-csúcs felé. Sárga sáv jezést követtünk mindaddig. Nagyon jó látótávolságunk volt, menet közben gyönyörködtünk a jólismert bucsecsi tájban. Tartottuk a jó menetiramot, nem mondhatom, hogy siettünk, inkább kitartóan mentünk. A Piatra Arsa szállodánál már nagy volt a nyüzsgés, rengetegen jöttek fel autóval. Ha eddig jóformán csak mi voltunk a túraútvonalon, ezentúl emberek tömegét kerültünk el utunk során. A ún. Bucsecs turista „highway”-en amúgy özönlött a népség az Omul-csúcs és a Caraiman-kereszt irányába. Sajnos még mindig a „turisták” nagy része fittyet hány a magashegységre és megfelelőtlen felszerelésben indulnak útnak. A Babele menedékház környékén is megálltunk egy szuszra, de le sem ültünk (2200 m / 10,40 – 10,50).

Az Omul csúcsig szintén az emberek kerülgetésével foglalkoztunk, szerencsére jó széles a „pálya”, úgyhogy ez nem okozott gondot. A Tornác előtt megcsodáltuk a Molnár-gerinc szikláit, visszaemlékezve jó néhány túrára, amelyeket oda szerveztünk. A csúcs előtt még egy emelkedőt hagytunk mögött és máris a túránk legmagasabb pontján álltunk (2507 m / 12,00 – 13,15 h).

Nagyon meg voltunk elégedve az eddigi teljesítményünkkel, így egy hosszabb pihenővel jutalmaztuk meg magunkat. Kiültünk egy füves részre és megebédeltünk, majd visszagondoltunk az itt töltött időkre.

Pihenés után a Buksoj-gerinc felé vettük utunkat a piros sáv jelzésen. Először egy ereszkedőben volt részünk, majd egy utolsó kapaszkodót küzdtünk le e napon a Nagy Buksoj csúcsáig. Aztán innen folyamatos ereszkedést hajtottunk végre a nap hátralevő részén. A meredek sziklás gerincen nagyon jól haladtunk lefele. Itt is voltak tapasztalatlan turisták akik alig mozogtak, pedig ezen a helyen nem lett volna amit keresniük. Lennebb a törpefenyős részben „verekedtük” át magunkat a Prepeleac-ig, ahol a Tache Ionescu útba ereszkedtünk be. Itt jobbra fordulva nyugodtan kijelenthettük, hogy a nehezebb részeken túljutottunk. A piros háromszöggel jelzett útszakaszt a Vörös Őrszemig követtük, majd a szombati utunk végpontjáig, a Dihám menedékházig piros pont kalauzolt. Mindvégig nagyon jól meneteltünk és különösebb fáradtságra sem panaszkodott egyikünk sem. Pedig e napon 30 km-t gyalogoltunk, közel 2000 m szintet felfele és 1500 m szintet lefele teljesítettünk. Mégérkeztünk a Diham menedékházhoz tehát boldogan és tele életerővel (1350 m / 16,30 h).

Elfoglaltuk a háromágyas szobánkat és az este hátralevő részét a ház előtt töltöttük. Korai lefekvés következett, hiszen másnap szintén egy nehéz útszakasz várt ránk, ezúttal a Keresztényhavason.

Vasárnap reggel már 6 órakor ébredeztünk, de a menedékházasoktól csak jóval később tudtam elvenni a személyazonosságimat. Végre sikerült és indulhattunk (1350 m / 7,30 h). Túránk ereszkedővel kezdődött éspedig a Predeál – Paraul Rece közötti műútig a piros pont jelzésen. A lehető leggyorsabban lejöttünk, majd a Fetifoiu 300 m-es emelkedője bemelegített bennünket. Sajnos ez a visszanyert szintemelkedés sem tartott sokáig, mivel a Három Fenyő szállodáig ismét egy jókora ereszkedőben volt részünk. Itt nem álltunk meg, hanem a közelben levő Székely tisztásig mentünk, ahol a menedékház mellett még álmos turisták mellett fogyasztottuk el reggelinket (1070 m / 9,15 – 9,45 h).

A Székely tisztástól sárga sáv jelzésen folytattuk utunkat a Lovak gerince irányába a Keresztényhavas csúcsa felé. Egyelőre szintgörbén haladtunk, kisebb-nagyobb emelkedőkkel és ereszkedőkkel a gerincet tartottuk. Aztán a Lovak nyergétől (1020 m / 10,30 h) kezdődött az igazi túrázás, hiszen rövid útszakaszon szinte 800 m szintet küzdtünk le a csúcsig. Szerencsére erdőben vezetett utunk, másképp a napon nagyon nehezen ment volna az előrehaladás. Azonban itt mi beállítottunk magunknak egy lassúbb de kitartó tempót, amelyet a Három Kislány tisztásig tartottunk (1630 m / 11,50 – 12,10 h). Egy pihenő után piros pontra váltva egy élesebb gerincen mentünk fel a felvonók felső állomásához, ahol szintén emberek sokaságával találkoztunk. Innen már egy köpésre volt a csúcs, amelyen büszkén és boldogan álltunk (1799 m / 12,50 – 13,20 h). A mai napunk útvonalának fele megvolt és ami a fontosabb, a felfele való szintek leküzdése is teljesen sikerült. Még a Nagy Krukk előtti szintemelkedést figyelembe vettük, de az már elenyésző.

Lefele a Julius Römer menedékháznál tartottunk egy „finom” pihenőt (1605 m / 13,40 – 14,30 h). A „finom” jelzőt a menedékházas leves kapta, hiszen nagyon jólesett így ebédre. Továbbá a kék utat választottuk Brassóig. Lejöttünk a Ruja tisztásra, majd rövid emelkedővel a Nagy Krukkot is meglátogattuk. Innen aztán bekapcsolhattuk a gyorsabb üzemmódot, hiszen a városig lefele meneteltünk. A jólismert útszakaszon problémamentesen haladtunk, majd a Cenk nyeregben megálltunk egy percre (820 m / 16,10 h). Itt elbúcsúztunk az egyik túratársunktól, hiszen a Cenk tetejére is fel akart mászni. Ez nem volt benne az eredeti tervbe, úgyhogy egymástól elköszöntünk. A Lovagok útján immár ketten ereszkedtünk be a városba és annak a központjába, a Tanács térre, ahol pontot tettünk a túra végére (550 m / 16,40 h). Ezen a napon is közel 30 km-t gyalogoltunk, 1400 m szintet fel és közel 2000 m szintet le.

Köszönöm szépen túratársaimnak, hogy megvalósíthattam álmomat és együtt „száguldottunk” a Bucsecs és Keresztényhavas bércein.

Fotók itt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése