Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályának keretén belül szerveztem
2019 október 12-én szombaton a Nemere hegységbeli túrámat. Mivel régóta nem
jártam errefelé, ideje volt felfrissíteni az emlékezeteimet a helyről és
háromszéki létemre jobban meg kell ismerjem megyénk ezt a sarkát is.
Csodálatos őszi napon találkoztunk mind a 14-en Lemhény szélében.
Társaságunk több településről tevődött össze, éspedig voltunk Nyújtódról, Négyfaluból,
Kézdivásárhelyről, Csíkszeredából, Uzonból és Sepsiszentgyörgyről. Pontosan
mindenki megérkezett a találkahelyre, onnan még felautóztunk aszfaltos úton a
főgerincre, a Tisza-patak mentén.
Már magasan járt a Nap, amikor ténylegesen elindultunk a gyalogtúránkra
(1050 m / 9,00 h). A tervünkbe az útvonal egyszerűbb változatát ikattam be, de
miután elbeszélgettem egy túratársnőmmel, javasolta, hogy körtúra alatt járjuk
le a vidéket. Nem is kellett kétszer mondania, a körtúrát választottuk. Piros sávon
indultunk tehát a nyeregből, enyhe emelkedővel. Hamarosan egy nagy tisztásra
értünk, ahonnan gyönyörűen láttuk a Nagy Sándor csúcsát, illetve a Kis- és Nagy
Nemerét. A tiszta időnek köszönhetően azonban a Nagy Hagymást és a Csalhó
tetejét is szemügyre vettük.
Innen már a csúcsig jóformán erdőben haladtunk, nem volt lehetőségünk
kilátásra. A túraútvonal nagyon jól le van jelezve és a széles ösvény is teljes
mértékben követhető. Nem mentünk gyorsan, inkább egy laza tempót diktáltunk, de
ezt folyamatosan egészen a csúcsig. Ennek köszönhetően nagyon jól haladtunk. A Mihálcs-tetőnél
keletre tértünk, majd a Marhafejnél ismét északnak mentünk. Itt letértünk a
Kárpátok főgerincéről és a Nagy Sándor felé vettük az irányt. A Nemere-hegység
gerince az Úz völgyébe szalad le, bő 6-7 órai gyaloglás után a Nagy Sándor
tetejétől. Piros pont jelzést követtünk ezentúl. Hamarosan jobbról csatlakozott
hozzánk a kék sáv, amelyen Szaláncfürdőre lehet lemenni. Egy turistajelzéses
csomópontban kicsit megszusszantunk, majd egy rövid séta után máris a Nagy
Sándor csúcsán álltunk (1640 m / 12,15-12,50 h), nagyjából 10 km gyaloglás
után.
Kilátásunk egyszerűen lélegzetelállító volt. A Fogarasi havasoktól a
Kárpátkanyaron keresztül fel egészen a Csalhóig mindent láttunk. Előttünk a Felső
Háromszéki-medence terült el. Habár elég erősen fújt a szél, egyelőre ez nem
érdekelt, inkább a tájban gyönyörködtünk. Egy jó nagy asztalhoz leültünk enni,
ezt gyorsan tettük, mert a hideg szél egyre jobban zavart. Evés után
csoportképet készítettünk a csúcson levő menedékhely mellett és sajnáltuk, hogy
többet nem maradhatunk ezen a fennséges helyen, hiszen a szél igen kellemetlen
volt.
Visszatértünk a csomópontba és a piros kereszten indultunk el lefele. Egy másik
menedékhely mellett jöttünk el. A fából készült épület nagyon jó állapotban van
és jól fel van szerelve. 8-10 ember kényelmesen elfér. Miután megtekintettük a
létesítményt, kissé bántuk, hogy nem itt ebédeltünk, hiszen a szél nem ért
bennünket, nagyon kellemes időt varázsolt a természet. Jelzésünk egyelőre a
mellékgerincen vezetett lefele, majd egyből behozott a völgybe egy
erdőkitermelő útra. Hatalmas fákon pihentünk meg napsütésben. Pihenés után
lejöttünk egy burgonyakísérleti
állomáshoz, majd délre fordulva a Veresvízi-láp egy részét tekinthettük meg az
útról. Elértük az aszfaltos utat is, ez már hamarosan visszavezetett autóinkhoz
(1050 m / 16,15 h / 22 km).
Búcsúzás előtt még visszanéztünk a Nagy Sándor csúcsára. Remélhetőleg a
közeljövőben a Nemerére is eljutunk egy ilyen csodálatos társasággal, mint e
szombati nap volt.
Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt, nagyon jól éreztem magam Veletek!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése