2019. október 14., hétfő

Nagy Sándor-túra, okt 12


Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályának keretén belül szerveztem 2019 október 12-én szombaton a Nemere hegységbeli túrámat. Mivel régóta nem jártam errefelé, ideje volt felfrissíteni az emlékezeteimet a helyről és háromszéki létemre jobban meg kell ismerjem megyénk ezt a sarkát is.
Csodálatos őszi napon találkoztunk mind a 14-en Lemhény szélében. Társaságunk több településről tevődött össze, éspedig voltunk Nyújtódról, Négyfaluból, Kézdivásárhelyről, Csíkszeredából, Uzonból és Sepsiszentgyörgyről. Pontosan mindenki megérkezett a találkahelyre, onnan még felautóztunk aszfaltos úton a főgerincre, a Tisza-patak mentén.

Már magasan járt a Nap, amikor ténylegesen elindultunk a gyalogtúránkra (1050 m / 9,00 h). A tervünkbe az útvonal egyszerűbb változatát ikattam be, de miután elbeszélgettem egy túratársnőmmel, javasolta, hogy körtúra alatt járjuk le a vidéket. Nem is kellett kétszer mondania, a körtúrát választottuk. Piros sávon indultunk tehát a nyeregből, enyhe emelkedővel. Hamarosan egy nagy tisztásra értünk, ahonnan gyönyörűen láttuk a Nagy Sándor csúcsát, illetve a Kis- és Nagy Nemerét. A tiszta időnek köszönhetően azonban a Nagy Hagymást és a Csalhó tetejét is szemügyre vettük.

Innen már a csúcsig jóformán erdőben haladtunk, nem volt lehetőségünk kilátásra. A túraútvonal nagyon jól le van jelezve és a széles ösvény is teljes mértékben követhető. Nem mentünk gyorsan, inkább egy laza tempót diktáltunk, de ezt folyamatosan egészen a csúcsig. Ennek köszönhetően nagyon jól haladtunk. A Mihálcs-tetőnél keletre tértünk, majd a Marhafejnél ismét északnak mentünk. Itt letértünk a Kárpátok főgerincéről és a Nagy Sándor felé vettük az irányt. A Nemere-hegység gerince az Úz völgyébe szalad le, bő 6-7 órai gyaloglás után a Nagy Sándor tetejétől. Piros pont jelzést követtünk ezentúl. Hamarosan jobbról csatlakozott hozzánk a kék sáv, amelyen Szaláncfürdőre lehet lemenni. Egy turistajelzéses csomópontban kicsit megszusszantunk, majd egy rövid séta után máris a Nagy Sándor csúcsán álltunk (1640 m / 12,15-12,50 h), nagyjából 10 km gyaloglás után.

Kilátásunk egyszerűen lélegzetelállító volt. A Fogarasi havasoktól a Kárpátkanyaron keresztül fel egészen a Csalhóig mindent láttunk. Előttünk a Felső Háromszéki-medence terült el. Habár elég erősen fújt a szél, egyelőre ez nem érdekelt, inkább a tájban gyönyörködtünk. Egy jó nagy asztalhoz leültünk enni, ezt gyorsan tettük, mert a hideg szél egyre jobban zavart. Evés után csoportképet készítettünk a csúcson levő menedékhely mellett és sajnáltuk, hogy többet nem maradhatunk ezen a fennséges helyen, hiszen a szél igen kellemetlen volt.

Visszatértünk a csomópontba és a piros kereszten indultunk el lefele. Egy másik menedékhely mellett jöttünk el. A fából készült épület nagyon jó állapotban van és jól fel van szerelve. 8-10 ember kényelmesen elfér. Miután megtekintettük a létesítményt, kissé bántuk, hogy nem itt ebédeltünk, hiszen a szél nem ért bennünket, nagyon kellemes időt varázsolt a természet. Jelzésünk egyelőre a mellékgerincen vezetett lefele, majd egyből behozott a völgybe egy erdőkitermelő útra. Hatalmas fákon pihentünk meg napsütésben. Pihenés után lejöttünk  egy burgonyakísérleti állomáshoz, majd délre fordulva a Veresvízi-láp egy részét tekinthettük meg az útról. Elértük az aszfaltos utat is, ez már hamarosan visszavezetett autóinkhoz (1050 m / 16,15 h / 22 km).

Búcsúzás előtt még visszanéztünk a Nagy Sándor csúcsára. Remélhetőleg a közeljövőben a Nemerére is eljutunk egy ilyen csodálatos társasággal, mint e szombati nap volt.

Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt, nagyon jól éreztem magam Veletek!

Fotók itt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése