Királykő: északi-gerinc, jan 25

A stabil januári időjárást kihasználva, kaptunk az alkalmon és ötödmagammal a Királykő északi gerincének lejárását tűztük ki célul. Habár 2020 január 25-öt írtunk, a hó rendkívüli módon hiányzott a hegységről. A Toronyba felmenet még hágóvasat sem kellett használnunk, a főgerincen is csak a Cimbalmok csúcsai alatti rejtett zugokban találtunk téliesebb körülményeket. Nos lássuk a fejleményeket.

Szombati nap hajnalosan indultunk a Botorog forrástól (820 m / 5,15 h). Fejlámpák fényénél a jólismert sárga sávos ösvényt követtük a Curmătura-menedékház irányába. Az igen jártas ösvény hó hiányában nagyon jeges volt, szerencsére a szélén még kaptunk néhol száraz részeket amelyen biztonságosan tudtunk haladni. Így is néhányszor én is elvetődtem egy-egy figyelmetlenebb jégre való lépés soán. Mire megérkezünk a menedékházhoz, az emberek épp ébredeznek (1470 m / 6,50 – 7,40 h).

Kinyitották az ebédlő ajtaját és bementünk falatozni. Itt kiderült, hogy a szárazság miatt a források vízhozama jelentősen lecsökkent és el is fagytak. Szerencse volt nálunk tea, de aki elfelejt felvinni folyadékot az kénytelen 5 lejes aranyáron fél liter sima vizet vásárolnia.

Pihenő után indultunk a Torony-csúcs felé. A házból kilépve ismét egy jégen való eséssel kezdtem utamat. A hágóvasat az erdőben nem akartuk feltenni, hiszen annyira vészes nem volt a helyzet. Lefele irányban azonban hágóvas nélkül el sem képzeltem volna a gyaloglást.

A Hasadék-nyereg után hamarosan kiértünk az erdőből és a napsütötte sziklákon való mászkálás egészen feldobta kedvünket. Lassacskán haladtunk, több helyen megpihentünk és csodáltuk a tájat.  A Torony csúcson fantasztikus panoráma tárult elénk, egészen a Nagyhagymástól a Keleti Kárpátok vonulata a Nagykőhavasig, illetve a Bucsecs nyugati- és Fogarasi-havasok keleti része (1923 m / 9,40 -10,00 h).

Továbbindulás előtt én felhúztam a hágóvasakat, a társaim későbbiekben. A Pap nyeregig erdős gerincrészletet követtünk, majd felkapaszkodtunk a Pap-csúcsra sűrű törpefenyők között. Elénk tárult az északi gerinc pompás sziklavilága, utunk elkövetkező szakaszai. Előrehaladásunk jóval lassabban ment a hágóvasak miatt. Az útszakasz hómentes volt, inkább néhol jeges. A köveken a hágóvas köztudottan kényelmetlen, de a gyakori jeges szakaszok követelték annak a használatát.

Megérkeztünk a Hegyes-csúcs melletti menedékhelyhez (2150 m / 11,45 – 12,40 h). Bementünk és kényelmesen elfogyasztottuk elemózsiánkat. Alkalom adódott jóbaráti beszélgetésekre, kacagásainktól amúgy zengett a féllabda alakú doboz. A menedékhely jó állapotban van, eléggé tiszta és még otthagyott szigetelő derékaljak is fokozzák a kényelmet.

Gyorsan telt az idő, indulásra készen álltunk. Utunk legnehezebb szakasza következett egészen a Pásztor csúcsig. Az időjárás mindvégig velünk tartott, csodálhattuk egész túránk alatt a környező tájat. Előrehaladásunk itt is elég lassan ment a szokásosnál. Rendes télben, kemény hóban jóval gyorsabban haladtunk és kellemesebb volt a túrázás. Most a hágóvassal száraz sziklás terepen való mászkálás igen kényelmetlennek bizonyult. Na azért szerencse nem mindig volt ez így, találtunk havat meg jeget is, ahol hágóvasainkkal biztonságban éreztük magunkat. Valahol a Nagy- és Középső Cimbalmok környékén székelyudvarhelyi hegyimentő barátainkkal találkoztunk, akik pontosan szembe jöttek. Jólesett a találkozás, de nem tarthatott sokáig, hiszen telt a nap. A Cimbalmok csúcsait átmászva, még a Sbirii-csúcs jelentett némi szintkülönbséget, majd gerinctúránkat a Pásztor csúcson fejeztük be (2238 m / 15,50 – 16,15 h).

Két erdővidéki barátunktól kellett búcsúzzunk, hiszen a közelben levő Grind nyeregben terveztek éjszakázni. Csoportkép készítése után elbúcsúztunk egymástól és hárman kezdtük meg az ereszkedést az alsó Grind-menedékhely felé. Eleinte napsütötte száraz oldalon ereszkedtünk, majd nemsokára és szerencsénkre elkaptunk egy hónyelvet, amely pontosan a lenti menedékhez vezetett. Nos nem is gondolkodtunk sokat, beálltunk ebbe a kuloárba és problémamentesen, illetve a lehető leggyorsabban le is jöttünk 600 méter szintet. A hóban levő nyomok elárulták más turisták útvonalhasználatát. A volt Radu Negru-ház talapzatánál hagytuk el a havas kuloárt és pillanatok alatt az alsó Grind-menedékhely előtt álltunk (1620 m / 17,00 – 17,15 h).

Elpakoltam a hágóvasat, faltunk némi édességet és indultunk tovább. Kezdett rohamosan szürkülödni, így minél több utat szerettünk volna megtenni lámpafény nélkül. Kissé tartottunk az erdei jeges ösvényektől, de itt havasabb ösvényeket találtunk. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan leértünk a Vlăduşca forráshoz. Ez is be volt fagyva. A lámpák már előkerültek, mivel perceken belül sötétség honolt. A „La Table” nyereg után befagyott patakmederben mentünk le az erdőkitermelő útba és megkezdődött a hosszú monoton sötétségbe való menetelés vissz az autónkig. Nagyon gyorsan tudtunk haladni, sokszor az volt az érzésem, hogy inkább kocogunk mintsem menetelünk. Na de ennek köszönhetően gyorsan is fogytak a kilométerek és a Zernyesti-szoros után máris az autónál húztuk be a féket (820 m / 19,00 h).

Köszönöm Nektek Joe, Riki, Szeró és Zsolt ezt a szép sikeres napot és ezt a fantasztikus túraélményt!

Fotók itt

Kirándulás a kék körúton, jan 18

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályának hagyományos kirándulásáról van szó, amelyet Dukrét Lajos bácsi szervez évek óta Sepsiszentgyörgy környékének erdejében. Jelenleg is a kék pont jelzéssel ellátott körútat jártuk le, egy igen jó hangulatú szalonnasütéssel fűszerezve.

2020 január 18-án szombaton reggel 9 órakor gyülekeztünk a városunk stadionja előtt. Gyönyörűszép időjárás ígérkezett e napra, ennek köszönhetően 48 személy sereglett ki a találkahelyre. Társaságunk hangulatát – de főleg a gyerekekét – fokozta a 6 kedvesebbnél kedvesebb kutyus is. Gyülekező után el is indultunk a Vadász utcán felfele.

Túravezetőnk az Örkő tetejére kalauzolt fel, ahonnan csodálatos kilátás nyílt észak irányban a Bodoki-havas felé. A történelmi Magyarország ezer éves fennálásának alkalmával ültetett erdőben folytattuk utunkat, majd ezután hatalmas cserefák között közelítettük meg a Bíróné-puszta felső sarkát. Egy kis kerülővel a gyérített erdőben leereszkedtünk a Honvéd kúthoz is, ahol egy rövid pihenő erejéig álltunk meg.

Itt a völgy mélyében elég hideg idő fogadott, a gyaloglástól felmelegedett végtagjaink hamarosan a naposabb területekre kívánkoztak. A forrástól a Kölcze-puszta felé  terveztük az elkövetkező útszakaszt, a Tetves kutat érintve. Egy elkerített magánterületet kellett megkerülnünk, szerencsére a befagyott patak könnyű átszelést biztosított. Egy rövid kapaszkodót leküzdve ismét kényelmes erdei utat követtünk. A Tetves-kút befagyott forrása felett mentünk el és rövidesen a Kölcze pusztára érkeztünk, nem sokkal a déli harangszó után.

Kirándulásunk fontos célpontja volt e tisztás, hiszen itt terveztük a nagyobb pihenőnket. Tüzet gyújtottunk és előkerültek a finomabbnál finomabb falatok. Szalonna, kolbász, hús, zöldség, de még alma is került a nyársak végére. Bő másfél óra pillanatok alatt repült el a szikrázó napsütésnek és a nagyon jókedvű társaságnak köszönhetően. A gyerekek mindezalatt a kutyusokkal voltak elfoglalva, igazi élő játszóteret varázsoltak ezek a csodálatos okos négylábúak.

A tisztásról a Papp-kút irányába ereszkedtünk be. A forrás egy elvezetett csövön keresztül folyik be egyenesen a Szemerja-patak völgyébe, örömmel tapasztaltuk a bő hozamát, hiszen máskor jóval vékonyabb erecske folydogált kifelé. Kiértünk az erdőből és a patak völgyében Alsó Szemerjára mentünk be, ez kirándulásunk végét is jelentette egyben.

Családunk nevében köszönjük szépen Dukrét Lajos bácsinak a kirándulás megszervezését és mindenkinek a szuper társaságot!

Fotók itt

Téli Csukás-túra, jan 4

Alig toppantunk be a 2020-as évbe, rögtön a hagyományos kijózanító túránk után egy magashegyi túrát iktattunk be a programunkba. Az előző években ezek az éveleji kirándulások inkább a Nagykőhavast és a Keresztényhavast célozták, de most mint szervező úgy döntöttem, hogy a Csukást látogatjuk meg.

Kora reggel indultunk autókkal Sepsiszentgyörgyről. A Bratocsa hágóra épp a virradatkor érkeztünk, ahol 20-an szálltunk ki több járműből (1250 m / 7,30 h). Ahogyan kiszálltunk az autókból heves légáramlat csapott meg, jelezvén a felsőbb kitett régiókban igen szeles időben lesz részünk. A csapat üdvözlése után két autót levittünk az érkezési helyre, addig a társaságot útnak indítottam a jólismert piros sáv jelzésen, a Bratocsa-gerinc irányába. A nagytöbbség már többször járt e útvonalon, ezért az eltévedés veszélye nem állt fenn. A későbbi találkozás reményében lementünk az autókkal a délutáni érkezési helyre, a Medve-völgy torkolatához.

Picit később mind a hárman visszatértünk a Bratocsa hágóra és a többiek után indultunk. Fagyott havon lépkedtünk, majd a tisztáson rettenetes szél csapott meg bennünket. Jól látszódott a tisztás felső felében a csapat utolsó tagjai, így igyekeztünk őket beérni. Ez hamarosan sikerült is, mire a gerincre felértünk, együtt találkoztunk. Itt már orkán erejű szél fogadott bennünket, a gyönyörű tájat jóformán élvezni sem tudtuk. Épp egy-egy alig szélmentes helyen sikerült fotózni. Társaságunk ekkor nagyon szétvált, az elsők és utolsók közt lényeges volt a távolság.

Amikor beértünk a Bratocsa-gerinc keleti oldalára felszusszanhattunk, hiszen valamelyest a széltől védve voltunk. A csapat összes tagja a Góliát sziklája alatt találkozott és itt döntődött el a Csukás-csúcs kikerülése (1750 m / 10,45 h). A hatalmas szél miatt – amely vadul kavarta a havat – értelmetlen lett volna a csúcs támadása. Így a csúcs alatti kerülőutat választottuk a menedékház irányába. Piros kereszt jelzést követtük keletre. A széltől egyre védettebb voltunk, ahogyan egyre lennebb jutottunk.

A menedékháznál sok emberrel találkoztunk, akik többnyire autókkal jöttek fel (1530 m / 12,00 – 13,00 h). A ház keleti oldalában kényelmesen elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd egy jólmegérdemelt csoportkép után indultunk is lefele a Medve völgyön.

Itt már turisták hadával találkoztunk, akik gyalogosan, vagy inkább terepjáróval mentek fel-le a menedékház irányába, illetve irányából. Kényelmesen gyalogoltunk, a szélmentes erdős útvonal alkalmat adott egymással való beszélgetésekre. Így észre sem vettük amikor a Medvék völgyének a torkolatához értünk (1000 m / 14,30 h). Itt már vártak ránk a két legnagyobb autónk, be is fértünk mindannyian a közelben levő hágóig. A Bratocsa hágón búcsúztunk el mindannyian egy sikeres túra után.

Köszönöm szépen mindenkinek a túrán való részvételt. Köszönöm a csapat gyorsabb tagjainak, akik bevártak a Góliát sziklája alatt, ahonnan a jó döntés után folytattuk tovább utunkat. Ez emberségből és csapatszellemből tízes mindannyiatoknak, ahogyan ezt élőben is elmondtam Nektek.

Fotók itt