A stabil januári időjárást kihasználva, kaptunk az alkalmon és ötödmagammal
a Királykő északi gerincének lejárását tűztük ki célul. Habár 2020 január 25-öt
írtunk, a hó rendkívüli módon hiányzott a hegységről. A Toronyba felmenet még
hágóvasat sem kellett használnunk, a főgerincen is csak a Cimbalmok csúcsai
alatti rejtett zugokban találtunk téliesebb körülményeket. Nos lássuk a
fejleményeket.
Szombati nap hajnalosan indultunk a Botorog forrástól (820 m / 5,15 h).
Fejlámpák fényénél a jólismert sárga sávos ösvényt követtük a
Curmătura-menedékház irányába. Az igen jártas ösvény hó hiányában nagyon jeges
volt, szerencsére a szélén még kaptunk néhol száraz részeket amelyen
biztonságosan tudtunk haladni. Így is néhányszor én is elvetődtem egy-egy
figyelmetlenebb jégre való lépés soán. Mire megérkezünk a menedékházhoz, az
emberek épp ébredeznek (1470 m / 6,50 – 7,40 h).
Kinyitották az ebédlő ajtaját és bementünk falatozni. Itt kiderült, hogy a
szárazság miatt a források vízhozama jelentősen lecsökkent és el is fagytak.
Szerencse volt nálunk tea, de aki elfelejt felvinni folyadékot az kénytelen 5
lejes aranyáron fél liter sima vizet vásárolnia.
Pihenő után indultunk a Torony-csúcs felé. A házból kilépve ismét egy jégen
való eséssel kezdtem utamat. A hágóvasat az erdőben nem akartuk feltenni,
hiszen annyira vészes nem volt a helyzet. Lefele irányban azonban hágóvas
nélkül el sem képzeltem volna a gyaloglást.
A Hasadék-nyereg után hamarosan kiértünk az erdőből és a napsütötte
sziklákon való mászkálás egészen feldobta kedvünket. Lassacskán haladtunk, több
helyen megpihentünk és csodáltuk a tájat.
A Torony csúcson fantasztikus panoráma tárult elénk, egészen a
Nagyhagymástól a Keleti Kárpátok vonulata a Nagykőhavasig, illetve a Bucsecs
nyugati- és Fogarasi-havasok keleti része (1923 m / 9,40 -10,00 h).
Továbbindulás előtt én felhúztam a hágóvasakat, a társaim későbbiekben. A
Pap nyeregig erdős gerincrészletet követtünk, majd felkapaszkodtunk a Pap-csúcsra
sűrű törpefenyők között. Elénk tárult az északi gerinc pompás sziklavilága,
utunk elkövetkező szakaszai. Előrehaladásunk jóval lassabban ment a hágóvasak
miatt. Az útszakasz hómentes volt, inkább néhol jeges. A köveken a hágóvas
köztudottan kényelmetlen, de a gyakori jeges szakaszok követelték annak a
használatát.
Megérkeztünk a Hegyes-csúcs melletti menedékhelyhez (2150 m / 11,45 – 12,40
h). Bementünk és kényelmesen elfogyasztottuk elemózsiánkat. Alkalom adódott
jóbaráti beszélgetésekre, kacagásainktól amúgy zengett a féllabda alakú doboz.
A menedékhely jó állapotban van, eléggé tiszta és még otthagyott szigetelő
derékaljak is fokozzák a kényelmet.
Gyorsan telt az idő, indulásra készen álltunk. Utunk legnehezebb szakasza
következett egészen a Pásztor csúcsig. Az időjárás mindvégig velünk tartott,
csodálhattuk egész túránk alatt a környező tájat. Előrehaladásunk itt is elég
lassan ment a szokásosnál. Rendes télben, kemény hóban jóval gyorsabban
haladtunk és kellemesebb volt a túrázás. Most a hágóvassal száraz sziklás
terepen való mászkálás igen kényelmetlennek bizonyult. Na azért szerencse nem
mindig volt ez így, találtunk havat meg jeget is, ahol hágóvasainkkal
biztonságban éreztük magunkat. Valahol a Nagy- és Középső Cimbalmok környékén
székelyudvarhelyi hegyimentő barátainkkal találkoztunk, akik pontosan szembe
jöttek. Jólesett a találkozás, de nem tarthatott sokáig, hiszen telt a nap. A
Cimbalmok csúcsait átmászva, még a Sbirii-csúcs jelentett némi
szintkülönbséget, majd gerinctúránkat a Pásztor csúcson fejeztük be (2238 m /
15,50 – 16,15 h).
Két erdővidéki barátunktól kellett búcsúzzunk, hiszen a közelben levő Grind
nyeregben terveztek éjszakázni. Csoportkép készítése után elbúcsúztunk
egymástól és hárman kezdtük meg az ereszkedést az alsó Grind-menedékhely felé.
Eleinte napsütötte száraz oldalon ereszkedtünk, majd nemsokára és szerencsénkre
elkaptunk egy hónyelvet, amely pontosan a lenti menedékhez vezetett. Nos nem is
gondolkodtunk sokat, beálltunk ebbe a kuloárba és problémamentesen, illetve a
lehető leggyorsabban le is jöttünk 600 méter szintet. A hóban levő nyomok
elárulták más turisták útvonalhasználatát. A volt Radu Negru-ház talapzatánál
hagytuk el a havas kuloárt és pillanatok alatt az alsó Grind-menedékhely előtt
álltunk (1620 m / 17,00 – 17,15 h).
Elpakoltam a hágóvasat, faltunk némi édességet és indultunk tovább. Kezdett
rohamosan szürkülödni, így minél több utat szerettünk volna megtenni lámpafény
nélkül. Kissé tartottunk az erdei jeges ösvényektől, de itt havasabb ösvényeket
találtunk. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan leértünk a Vlăduşca forráshoz. Ez
is be volt fagyva. A lámpák már előkerültek, mivel perceken belül sötétség
honolt. A „La Table” nyereg után befagyott patakmederben mentünk le az
erdőkitermelő útba és megkezdődött a hosszú monoton sötétségbe való menetelés
vissz az autónkig. Nagyon gyorsan tudtunk haladni, sokszor az volt az érzésem,
hogy inkább kocogunk mintsem menetelünk. Na de ennek köszönhetően gyorsan is
fogytak a kilométerek és a Zernyesti-szoros után máris az autónál húztuk be a féket
(820 m / 19,00 h).
Köszönöm Nektek Joe, Riki, Szeró és Zsolt ezt a szép sikeres napot és ezt a
fantasztikus túraélményt!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése