Karácsonyi-túra Sepsibükszád környékén, dec 26

Telet meghazudtoló időjárással fogadott Sepsibükszád vasútállomása, ahová 19-en érkeztünk. A reggeli sötétségben hatalmas tócsákkal teli úton mentünk fel az Alsó Sólyomkő sziklája alá. Innen továbbállva immár világosságban érintettük a Dobrica vadászházat, amely egy csodálatos tisztáson helyezkedik el. Erdő között indián ösvényeken (ahogyan a túravezetőnk nevezte) víztől telített avarban jutottunk el a Fenyőfarki borvízhez, ahol megpihentünk és reggeliztünk.

Egy másik ugyancsak indián ösvényen gyalogoltunk vissza az Alsó Sólyomkő alá, majd felmásztunk annak tetejére. Épp a felhőplafon alatt jártunk, így beláthattunk a szó szerint lábunk alatti Olt völgyébe. Bejártuk a bunkereket, majd a tetőn csoportképet készítettünk. Visszatértünk a szikla alatti nyeregbe, ahol nagyon jó hangulatban töltöttük az elkövetkező órákat a tűz mellett. Még egy pásztor a rengeteg kutyáival is hozzánk szegődött. Hagyomány szerint a karácsonyfa diszítése sem maradt el, majd a körülötte levő csoportkép sem.

Túravezetőnk meglepetést tartogatott számunkra, hiszen elvezetett bennünket egy szabad termálvízhez pontosan az Olt mellett, ahol jónéhányan lemostuk magunkról a 2020-as év keserűségeit. Hű...de nagyon jól telt. Túránkat a közelben levő sepsibükszádi vasútállomásnál fejeztük be, a reggeli kiindulópontunknál.

Méltóképpen fejeztük be az idei túraévet. Különleges köszönet a Szegedről és Marosvásárhelyről érkező résztvevőknek. Köszönjük Jártó Gábor túravezetőnek a hagyomány ápolását!

Fotók itt

Fogarasi-havasok: Szombatvölgyi Nagy Ablak, dec 17

Egy újabb magashegyi túrát sikerült véghezvinnünk a Bucsecs után. Ezentúl a Fogarasi havasokbeli Szombat-völgyet választottuk. 2020 december 17-én csütörtökön, ketten Zsolttal vágtunk neki az egynapos túrának. Autóval közelítettük meg a hegyet. Ahogyan a szombatfalvi turistafogadót elhagytuk egyből kijöttünk ebből a ködös szürkeségből ami jellemzi mostanában itthon is az időjárásunkat. Az erdőkitermelő utat fel végig a sorompóig követtük. Helyenként nagyobb kövek is vannak, de lassan autóval fel lehet menni, természetesen abban az időszakban, amikor nincs hó.

Leparkoltuk autónkat és indultunk gyalogosan fel a Szombat völgyén (900 m / 7,30 h). Friss erővel nagyon jól haladtunk az amúgy kényelmes turistaösvényen. Sebes folyású patak mellett emelkedtünk egyre magasabbra. Az erdő most is gyönyörű volt, zöld moha lepte be a köveket és a fák törzseit. Aztán a fák egyre gyérebbek lettek és pontosan a szombatvölgyi menedékháznál elértük a magashegyi övezetet (1401 m / 8,40-8,50 h).

Nagyon szép panoráma nyílt ki előttünk. A Bălăceni égbenyúló sziklája uralta a látványt, amely kiegészítődött a Nagy- és Kis Ablakkal és a Kis Gălășescu csúccsal. Türelmetlenül vártuk, hogy érjünk fel oda, ezért sokat nem pihentünk a menedékház előtt. Különben a ház nem fogad turistákat a járvány miatt. Ez érthetetlen, hiszen a hegység más menedékházai nyitva vannak.

El is indultunk nyújtott léptekkel. A hó a menedékház környékén kezdődött és egyre nagyobb lett ahogyan szintet nyertünk. Az előttünk levő nyomok reményt adtak a túra könnyebb kivitelezésére. Egy könnyű útszakasz után, utunk meredek kapaszkodóvá változott. Ösvényünk néhol el volt jegesedve, ezért nagyon oda kellett figyelnünk a lépésekre. Bő 300 méter szintet nyertünk ezen a szakaszon, a nyomoknak köszönhetően könnyedén. Elértünk egy útkereszteződést a Cheia Bândei-csúcs, illetve a Nagy Ablak felé. Mi az utóbbin kellett menjünk. Itt kissé szomorúan tapasztaltuk, hogy az előttünk járók az első variánst választották. Reménykedtünk, hogy mégsem lesz nagy hó.....hát tévedtünk.

A szél a gerincekről mind befújta a völgybe a havat. Combközépig vagy néhol mélyebbre süllyedtünk benne. Nagyon lassan haladtunk, a hó szinte teljesen rabjává tett bennünket. Az utat ismertem, de lehetetlen volt követni, így néha törpefenyők tetején is tapostunk, időnként beszkadva alattunk. Kezdtünk elbizonytalanodni a gerincre való kijutást illetően, de mivel időnk volt, nem adtuk fel. Fáradtságunk eredményes lett, mivel végül kiértünk a völgy egy laposabb részére. Itt a hó már nem volt oly nagy, helyenként jegesedett. A nagyobb kövek is kilátszottak, igyekeztünk ezekre lépni. Hát nagyon megkönnyebbültünk és ismét felcsillant a reménysugár. Elértünk az utolsó kapaszkodó alá. Szemünkkel jól megvizsgáltuk a terepet, nagyjából egy 150-200 méteres kapaszkodó választott el a gerinctől. Az utolsó szakaszától kissé aggódtunk, mert nagyon be volt havazva. Az alsó szakaszon könnyedén túljutottunk, de a felsőn ismét nagy havat kellett törni. A jelzett utat nem követtük, mert az átvágta volna a völgyet és nem akartunk egy lavinát kockáztatni. Ezért a nehezebb, de biztonságosabb módját választottuk, vagyis egyenesen neki a meredeknek. Kemény munka meghozta a gyümölcsét, szerencsésen felértünk a nyereg fölé a főgerincre (2130 m / 12,20 h).

Itt álltunk a szombatvölgyi Nagy Ablakban. Csodálatos napsütés fogadott, emiatt úgy döntöttünk, hogy kicsit megjárjuk magunkat a főgerincen a Szalonna-csúcs felé. Az olvadás-fagyásnak köszönhetően tökéletes kondíciók adódtak a gerincjáráshoz. Sajnos a hótöréssel igen sok időt eltöltöttünk, így egy hosszabb gerinctúrára nem volt esélyünk. Kimásztunk a Szalonna 2240 méteres csúcsára (Vf. Slănina), ahonnan ámulatba ejtő kilátásban volt részünk. Kelet irányban az Urlea, Hârtop és Dara csúcsai emelkedtek hófehéren. Nyugatra a híres „háztető” Vistea-Moldoveanu zárta a tájat. Északon és délen felhőtenger borította a településeket. Lepihentünk, napoztunk, ettünk, egyszerűen élveztük az ottlétünket.

Egy kis felhősáv érkezett a Nap elejébe, kissé lehűtve az időt. Mintha jelezte volna a visszafele való indulásunk idejét. Összecsomagoltunk és leereszkedtünk ismét a Nagy Ablakba (2130 m / 14,10 h). Következett a kissé izgalmas meredek ereszkedésünk, immár a saját nyomainkban. Problémák nélkül lejutottunk ezen a szakaszon. Továbbá jelentősen könnyebben ment az előrehaladásunk az általunk kitört úton. Visszatérve az útkereszteződéshez lassan búcsút kellett vennünk a magas régiótól.

Lépteink egyre jobban felgyorsultak, ennek köszönhetően hamar a menedékház elé értünk (1401 m / 15,40 – 16,00 h). Még egy kis időt eltöltöttünk a látvánnyal, friss forrásvízzel megtöltöttük termoszainkat és az erdőn keresztül visszajöttünk az autóhoz. Utunk során meg-megálltunk szemlélni a bővizű Szombat-völgyi patakot. Még sötétedés előtt visszaérkeztünk a reggeli kiindulópontunkhoz (900 m / 16,45 h).

Egy csodálatos túrának tettünk pontot a végére, köszönöm Zsoltnak a társaságot!

Fotók itt

 

Dél Hargita: Sepsibükszád - Tusnádfürdő, dec 13

2020 december 13-a vasárnap igen enyhe időjárással jelentkezett az évszakhoz képest. Vonattal érkeztünk Sepsibükszádra, még sötétség volt amikor elindultunk a túraútvonalunkra (600 m / 7,05 h). Összesen 38-an vettünk részt a kiránduláson – Csíkszeredából, Brassóból és Sepsiszentgyörgyről.

Kék pont jelzést követtük egy szekérúton, amely Uzonkafürdő felé vezetett. Az enyhe időjárásnak köszönhetően helyenként elég sáros volt az út, szerencsénkre sok helyen az út mellett a füves terepen is lehetett gyalogolni. Amire kiértünk az uzonkafürdői nyeregbe, teljesen kivilágosodott. Tartottunk egy rövid szünetet, köszöntöttem a csapatot és megfigyeltük a környék igazán szép táját. Pontosan közelünkben a Nagy Murgó emelkedett, majd észak irányban a Nagy Piliske a maga felhősapkájával mutogatta magát. Tőle jobbra a Nagy Csomád tömbje emelkedett, majd keletre a Bodoki-hegység északi gerince látszódott, legmagasabb csúcsával, a Kőmögével.

A nyeregből észak felé vettük az irányt a kék sáv gerincjezésen. Kényelmes útszakaszon haladtunk, gyönyörűszép erdőkben és tisztásokon. Előbb a Jakab János-tisztás felső felén mentünk el, majd később a Nagy Mező tisztásáról lehetett készíteni nagyon szép fotókat az erdővidéki medencéről. Annak ellenére, hogy borús időjárásban volt részünk, a magas felhőplafon miatt nagyon jó kilátást csodálhattunk.

A Nagy Mező tisztásról többnyire fenyőerdőben folytattuk utunkat. A Nagy Piliske oldalában kapaszkodtunk egyre meredekebben, majd jobbról kerültük meg a csúcsot. Pontosan délidőben érkeztünk a régi vadászházhoz és a mellette levő új menedékhelyhez (1270 m / 12,00 – 13,10 h). Itt tűz mellett melegedtünk, sütögetni lehetett a finomságokat. Néhány fiatal eközben megjárta a Nagy Piliske csúcsát is. Ottlétünk alatt nagyon szép felhőtengert nézhettünk, amelyből a Csomád néhány csúcsa kiemelkedett. Pihenőnk végeztével indulásunk előtt csoportképet készítettünk.

Kisebb létszámú csapattal indultunk lefele, mivel néhányan úgy döntöttek, hogy a későbbi vonattal mennek haza. Ők tehát maradtak a tűz melege mellett, mi pedig a Bánya-patak völgyén a kék kereszt jelzésen jöttünk le Tusnádfürdőre. Az ereszkedés eleinte kényelmes úton történik, majd nagyon meredek lejtő következik, amelynek nehézsége jelentősen megnövekedik a sok kő miatt. A völgy alsó felében erdőkitermelés miatt nagyon nagy sárban fejeztük be túránkat. Szerencsére a vasútállomás melletti forrásnál sikerült lemosnunk bakancsainkat és lábszárvédőinket (750 m / 14,50 h).

Nagyon szép túrában volt részünk, különlegesen vidám társasággal. Egyszerűen öröm Veletek lenni egy ilyen napon, köszönöm, hogy együtt lehettünk.

Fotók  itt

 

Mikulásos Kisbakancs-túra a Nagy Murgó körútján, dec 5

Meglepően enyhe időjárás fogadott Uzonkafürdő, 2020 december 5-én szombaton, amikor az idei év utolsó kisbakancs túráját szerveztük Szent Miklós alkalmával. Egy csodálatos csapat gyűlt össze a kis településen, éspedig 87 nagy Mikulás, 81 kis Mikulás és jó néhány rénszarvas. Nagy örömünkre mindenki a meghirdetett időben megérkezett a találkahelyre, így 10 óra után egy kevéssel indulhattunk is.

Felmentünk a Nagy Murgó alá, majd kelet irányba kezdtük a hegy körbejárását. A Nagy Murgó körútján, már a kezdetén igyekeztem összegyűjteni a 168 személyt egy olyan helyen ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Nagy Csomádra és a Piliskére. Itt tartottuk a köszöntőt, röviden ismertettem Uzonka legendáját, majd folytattuk körtúránkat. Felújított jelzés visz a hegység körül, tehát az eltévedés veszélye nem áll fenn.

Kényelmes szekérúton gyalogoltunk, amíg a hegy északi oldalára kerültünk. Az utunk felénél tartottunk, amikor kijelöltük a nagy pihenőhelyünket. Kissé szeles oldalra kerültünk, de a néha-néha előbukkanó napsugarak feledték a kellemetlenebb helyzetet. Plusz hatalmas tüzet sikerült rakni, így a felmelegedés problémája is megoldódott.

Ebéd után eljött hozzánk is a Mikulás. Abszolút mindenki hozta magával Szent Miklós szellemét, összegyűjtve több tarisnya édességet. Szép verőfényes alkalomkor öszzegyűjtöttük a gyerekeket és kiosztottuk a Mikulás által adományozott finomságokat. Hű.....hatalmas volt a gyermekricsaj, öröm volt nézni azt a sok kis boldog szempárokat. Mindezek után sikerült összeverbuválni mindenkit és csoportképet készítettünk.

Az utunk hátralevő részét mintha hamarabb tettük volna meg. Ez alkalommal a hegy nyugati részét tapostuk, amikor előbukkant előttünk a Dél Hargita legmagasabb csúcsa is, a Kakukk-hegy (1558 m). Szaporán fotóztuk az előttünk álló tájat, épp a délutáni napfényben amikor megvilágította az egész régiót.

Hamarosan befejeztük körtúránkat és visszatértünk Uzonkafürdőre. A település bejáratánál elbúcsúztunk a mihamarabbi viszontlátás reményében.

Hálás köszönet mindenkinek, hogy sikeressé tettétek ezt a nemmindenapi eseményt és fénysugarat loptunk a gyerekek...és miért nem felnőttek lelkébe, ebben a zűrös világban.

Fotók itt