2020 december 13-a vasárnap igen enyhe időjárással jelentkezett az évszakhoz képest. Vonattal érkeztünk Sepsibükszádra, még sötétség volt amikor elindultunk a túraútvonalunkra (600 m / 7,05 h). Összesen 38-an vettünk részt a kiránduláson – Csíkszeredából, Brassóból és Sepsiszentgyörgyről.
Kék pont jelzést követtük egy szekérúton, amely Uzonkafürdő felé vezetett. Az enyhe időjárásnak köszönhetően helyenként elég sáros volt az út, szerencsénkre sok helyen az út mellett a füves terepen is lehetett gyalogolni. Amire kiértünk az uzonkafürdői nyeregbe, teljesen kivilágosodott. Tartottunk egy rövid szünetet, köszöntöttem a csapatot és megfigyeltük a környék igazán szép táját. Pontosan közelünkben a Nagy Murgó emelkedett, majd észak irányban a Nagy Piliske a maga felhősapkájával mutogatta magát. Tőle jobbra a Nagy Csomád tömbje emelkedett, majd keletre a Bodoki-hegység északi gerince látszódott, legmagasabb csúcsával, a Kőmögével.
A nyeregből észak felé vettük az irányt a kék sáv gerincjezésen. Kényelmes útszakaszon haladtunk, gyönyörűszép erdőkben és tisztásokon. Előbb a Jakab János-tisztás felső felén mentünk el, majd később a Nagy Mező tisztásáról lehetett készíteni nagyon szép fotókat az erdővidéki medencéről. Annak ellenére, hogy borús időjárásban volt részünk, a magas felhőplafon miatt nagyon jó kilátást csodálhattunk.
A Nagy Mező tisztásról többnyire fenyőerdőben folytattuk utunkat. A Nagy Piliske oldalában kapaszkodtunk egyre meredekebben, majd jobbról kerültük meg a csúcsot. Pontosan délidőben érkeztünk a régi vadászházhoz és a mellette levő új menedékhelyhez (1270 m / 12,00 – 13,10 h). Itt tűz mellett melegedtünk, sütögetni lehetett a finomságokat. Néhány fiatal eközben megjárta a Nagy Piliske csúcsát is. Ottlétünk alatt nagyon szép felhőtengert nézhettünk, amelyből a Csomád néhány csúcsa kiemelkedett. Pihenőnk végeztével indulásunk előtt csoportképet készítettünk.
Kisebb létszámú csapattal indultunk lefele, mivel néhányan úgy döntöttek, hogy a későbbi vonattal mennek haza. Ők tehát maradtak a tűz melege mellett, mi pedig a Bánya-patak völgyén a kék kereszt jelzésen jöttünk le Tusnádfürdőre. Az ereszkedés eleinte kényelmes úton történik, majd nagyon meredek lejtő következik, amelynek nehézsége jelentősen megnövekedik a sok kő miatt. A völgy alsó felében erdőkitermelés miatt nagyon nagy sárban fejeztük be túránkat. Szerencsére a vasútállomás melletti forrásnál sikerült lemosnunk bakancsainkat és lábszárvédőinket (750 m / 14,50 h).
Nagyon szép túrában volt részünk, különlegesen vidám társasággal. Egyszerűen öröm Veletek lenni egy ilyen napon, köszönöm, hogy együtt lehettünk.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése