Szánkós Kisbakancs-túra a Dihám menedékházhoz, jan 30

Az idei év első kirándulását szánkózással kötöttük össze. A Bucsecs-hegység északi részén levő lábánál, a Dihám menedékháznál töltöttük el időnket. 2021 január 30-án szombaton összesen 109-en gyűltünk össze a Csurgóknál (La Șipote) elnevezésű helyen, ebből 48 gyerek volt. Nagyon kellemes időjárás jellemezte az egész napot, túl hideg-, illetve túl meleg sem volt, pontosan ideális egy ilyen kaliberű kiránduláshoz.

Már az autók elhelyezése egy kis művészetet igényelt, hiszen a nagy hóban eléggé megcsappant a parkolóhelyek száma. Ezért többnyire az erdei út mellé tudtuk leállítani a járgányokat. Szerencsésen megérkezett mindenki, tehát indulhattunk túrázni a szánkókkal. Kisebb, nagyobb, fából, vasból, műanyagból....nagyon nagy volt a szánkók felhozatala a túrán. A piros pont jelzésen indultunk, nagy hóban. Az ösvény nem teljesen volt kitaposva, de a csapat elvonulása után már csúszóssá is vált. Nem volt könnyű a szánkókkal való túrázás, hiszen a vizes mély hóban nehezen lehetett húzni főleg felfelé. Kiértünk a Barcarozsnyoról felfele vezető útra, ahol pontosan előttünk egy hernyótalpas gépezet ment fel a menedékházhoz. Ez egy nagyon széles utat nyomott előttünk, így egy csapásra leegyszerűsödött az előrehaladásunk nehézségi fokozata. Ezen a széles, immár kitaposott erdei úton mentünk fel a menedékházig.

Még a déli harangszó előtt felértünk az 1350 méter magasan levő Dihám menedékházhoz. Megérkezésünk alkalmával még a Nap is kisütött és csodálatos tájkép varázsolódott elénk a Nagy Buksojról, a Sárkány gerincről és a Molnár-gerinc tűhegyes fogairól. Teljesen elfoglaltuk a menedékház előtti teret, birtokba vettük az elkövetkező három és fél órára a tágas területet. Ez idő alatt többféle aktivitás is zajlott. Éspedig a szánkózás mellett volt hóvár készítés, hóember építés, hintázás és iglu építés. Az utóbbi nagyon különlegességnek számított, hiszen különleges tudást igényel. Ezekbe az aktivitásokba nemcsak a gyerekek vettek részt, hanem ugyanúgy a felnőttek is. A szánkók egy idő után remekül csúsztak a hosszú domboldalon, ahol egy vékonyka ösvényből szélessávú szánkópálya alakult ki. Gyerekek, felnőttek felhőtlenül szórakoztak. Bent a menedékházban nem alakult ki tolongás, hiszen szerre mentünk be oda, így hosszadalmas sorbanállással sem számolhattunk.

Visszaindulásunk előtt csoportképet készítettünk, hátunk mögött a Nagy Buksoj hatalmas tömbjével. Lefele való utunk sokkal gyorsabban ment a szánkóknak köszönhetően. Most már a jól kitaposott úton sebesen csúsztunk lefelé. Vizesen, elfáradva, de boldogan érkeztünk vissza az autóinkhoz, ahová késő délutánra értünk.

Köszönöm a bátor szánkós csapatnak a részvételt, nagyon szuper napot zárhattunk együtt, teli élményekkel, kalandokkal, mosolygós arcokkal.

Fotók itt

Kék körút kirándulás, jan 23

29-en gyűltünk össze a sepsiszentgyörgyi stadion előtt, 2021 január 23-án délelőtt 9 órakor. Dukrét Lajos bácsi hagyományos kirándulására készültünk, amelyet igazi jó szívvel és kitartással szervez mindjárt 30 éve, egyesületünk égisze alatt. A Vadász utcán indultunk ki a városból, majd a milleniumi erdőben az Örkő-nyaka felé vettük az utunkat. Kiérve a kőbánya élére, szép kilátás nyílt a Bodoki havasokra és a Baróti hegységre, illetve egész északon a Nagy Csomád tömbjére. Alattunk a város északi részét még vékony ködfátyol borította, mintha most ebben a kései órában ébredezett volna.

Továbbálltunk és a kék pont turistajelzést követtük. Különben innen kapta elnevezését a kirándulás, hiszen körút formájában az előbb említett jelzésen járjuk a városunk környékének erdejét. Lassú iramban haladtunk, volt időnk bámészkodni a havas tájban és a velünk tartó néhány gyerek is nagyon jól tudták tartani a lépést. Végigmentünk a Bíróné pusztán, majd egy olyan szakaszon haladtunk, ahol nemrég még erdő volt. Idővel ismét erdővel borított terület lesz, de erre jó sokat várnunk kell. Egy meredek ereszkedő eredményeképpen a Honvéd kútnál pihentünk meg és picit falatoztunk.

A Kölcze-puszta irányába indultunk a pihenésünket követően. Átmentünk a Csiklon patakon és egy gyönyörű erdőben folytattuk utunkat. Megálltunk a Tetves kútnál vizet kóstolni. Eközben szarvas- és őznyomokat figyelhettünk meg, de a figyelmesebbek medvenyomot is tanulmányozhattak. Rövid és kényelmes útszakasz után elérjük a Kölcze pusztán található útkereszteződést, ahol egy nagyobb pihenőt iktattunk be. A gyerekek félrevonultak játszani, hóembereket építeni. A társaság többi része előszedte az alamizsnáját és a készülő tűz körül majszolgatta azt. A hó alól kiszedett fa elég lassan gyulladt be, de a végére nagyon jó szén sikeredett. Mindenki megsüthette az otthonról hozott finomságait és még a forralt bornak is maradt helye. Az utóbbit Lajos bácsi igen nagy szakszerűséggel végezi.

Mindenki nagyon jól érezte magát, de eljött az indulás ideje. A Papp kútja árok szélén ereszkedtünk be Régi Szemerjára. A forrás környékén még találkoztunk egy jóbarátunkkal, így a végére 30-ra bővült a csapatunk. A Szemerja-patak mellett sétálva értük el a várost, ahol elbúcsúztunk egymástól, egy kellemes és jóhangulatú kirándulást követően.

Köszönjük szépen Lajos bácsinak ilyen sok időn keresztül a fáradhatatlan túraszervezést és köszönet a jókedvű társaságnak, hiszen mindig egy öröm Veletek lenni.

Fotók itt

A Bucsecs lábánál, jan 10

Szépen télies arcát mutatta Busteni városa 2021 január 10-én vasárnap. 42-en érkeztünk a vasútállomásra (800 m / 8,30 h). A sepsiszentgyörgyi kirándulók mellett voltak barátaink Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről és Brassóból. Végigmentünk az éppen ébredező városon, amelyet az Alpin-turistaház környékén hagytunk el. Beérve az erdőbe rövid időn belül megálltunk egy szuszra, ahol köszöntöttem a turistabarátaimat.

A délelőtt viszonylag szép idő fogadott, hiszen jól ráláthattunk menés közben a Bucsecs-hegység híres keleti oldalára. Sőt a későbbiekben a Nap is kisütött, igaz rövid időre, de nem is számítottunk tiszta égboltra az előrejelzések alapján. A hosszan tartó sáros időszak után, végre megérkezett az igazi tél, hóban taposhattunk és ez maximális megelégedettséget okozott számunkra. A piros háromszöget követtük a hegység lábánál. Minél fennebb érve, egyre vastagodott a hó. Sietségnek nem volt értelme, inkább élveztük a havas tájat, a gyönyörűen fehér ruhába öltözött erdőt. A Kostila-tisztást végigszelve útkereszteződéshez értünk, ahol egy teaszünetet tartottunk (1350 m / 10,45 – 11,00 h).

Utunk további részén végig hószállingózásban mentünk, amely igencsak romantikussá tette a napunk hátralevő részét. A kis pihenő után a Szarvasok völgyének szádából indultunk tovább. Ösvényünk enyhe emelkedőt követve elvezetett a Molnár tömbje alatt, keresztülszelve a Havasszépe (Bujor)- és a Molnár (Morar) völgyeket. Az erdei táj egyre gyönyörűbb a fákra rakodott hótól, amelynek vastagsága itt már a fél métert is elérte. Egyre többen fotózzák a mesebeli tájat, téma akadt bőven. Hamarosan megérkeztünk a Vörös Őrszemhez (Pichetul Rosu), az egykori határra (1450 m / 12,15 – 12,30 h). Pihenés és beszélgetés közben meglepetésünkre a havas erdőből előbukkant még három barátunk, akik szembejöttek az útvonalon. Nagyon örültünk a találkozásnak, így innen 45 főre bővült a csapatunk.

Elhagytuk a háromszög jelzést, piros pontra váltottunk a közeli Dihám menedékházig. Kényelmes útszakaszban volt részünk, ennek eredményképpen tudtunk még menés közben is egymással társalogni. Beereszkedtünk az általunk jólismert menedékházhoz, ahová évente többször is ellátogatunk. Néhányan szánkóztak a ház előtt, szórakoztak a hóban, élvezvén az új telet. Mindannyiunknak sikerült bemenni az amúgy tágas ebédlőbe, ahol megpihenhettünk és ebédelhettünk (1350 m / 13,00 – 14,00 h). Nagyon jólesett az általunk hozott étel mellett a menedékházban főzött finom meleg leves és tea.

Indulásunkat megelőzve a menedékház előtt szokásos módon csoportképet készítettünk. Predeál irányába indultunk a piros háromszög jelzésen. Eleinte egy széles és kényelmes úton haladtunk, majd a kereszteződés után bementünk az erdőbe. Hamarosan egy jókora és meredek ereszkedésben volt részünk, ahol nagyjából 400 méter szintkülönbséget hagytunk magunk mögött. A Leuca patakát követve a predeáli hegyivadászok kaszárnyája mellett érkeztünk ki a Predeál – Barcarozsnyó műútra. Innen 2 km-es gyaloglás következett a vasútállomásig. A forgalom miatt kissé kellemetlen volt ez az útszakasz, de mindannyian szerencsésen megérkeztünk a vasútállomásra épp idejében (1000 m / 16,30 h).

Köszönöm mindannyiatoknak, hogy együtt lehettünk ezen a csodálatos téli napon és együtt egy nagyon szép túrát vihettünk véghez.

Fotók itt