Szépen télies arcát mutatta Busteni városa 2021 január 10-én vasárnap. 42-en érkeztünk a vasútállomásra (800 m / 8,30 h). A sepsiszentgyörgyi kirándulók mellett voltak barátaink Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről és Brassóból. Végigmentünk az éppen ébredező városon, amelyet az Alpin-turistaház környékén hagytunk el. Beérve az erdőbe rövid időn belül megálltunk egy szuszra, ahol köszöntöttem a turistabarátaimat.
A délelőtt viszonylag szép idő fogadott, hiszen jól ráláthattunk menés közben a Bucsecs-hegység híres keleti oldalára. Sőt a későbbiekben a Nap is kisütött, igaz rövid időre, de nem is számítottunk tiszta égboltra az előrejelzések alapján. A hosszan tartó sáros időszak után, végre megérkezett az igazi tél, hóban taposhattunk és ez maximális megelégedettséget okozott számunkra. A piros háromszöget követtük a hegység lábánál. Minél fennebb érve, egyre vastagodott a hó. Sietségnek nem volt értelme, inkább élveztük a havas tájat, a gyönyörűen fehér ruhába öltözött erdőt. A Kostila-tisztást végigszelve útkereszteződéshez értünk, ahol egy teaszünetet tartottunk (1350 m / 10,45 – 11,00 h).
Utunk további részén végig hószállingózásban mentünk, amely igencsak romantikussá tette a napunk hátralevő részét. A kis pihenő után a Szarvasok völgyének szádából indultunk tovább. Ösvényünk enyhe emelkedőt követve elvezetett a Molnár tömbje alatt, keresztülszelve a Havasszépe (Bujor)- és a Molnár (Morar) völgyeket. Az erdei táj egyre gyönyörűbb a fákra rakodott hótól, amelynek vastagsága itt már a fél métert is elérte. Egyre többen fotózzák a mesebeli tájat, téma akadt bőven. Hamarosan megérkeztünk a Vörös Őrszemhez (Pichetul Rosu), az egykori határra (1450 m / 12,15 – 12,30 h). Pihenés és beszélgetés közben meglepetésünkre a havas erdőből előbukkant még három barátunk, akik szembejöttek az útvonalon. Nagyon örültünk a találkozásnak, így innen 45 főre bővült a csapatunk.
Elhagytuk a háromszög jelzést, piros pontra váltottunk a közeli Dihám menedékházig. Kényelmes útszakaszban volt részünk, ennek eredményképpen tudtunk még menés közben is egymással társalogni. Beereszkedtünk az általunk jólismert menedékházhoz, ahová évente többször is ellátogatunk. Néhányan szánkóztak a ház előtt, szórakoztak a hóban, élvezvén az új telet. Mindannyiunknak sikerült bemenni az amúgy tágas ebédlőbe, ahol megpihenhettünk és ebédelhettünk (1350 m / 13,00 – 14,00 h). Nagyon jólesett az általunk hozott étel mellett a menedékházban főzött finom meleg leves és tea.
Indulásunkat megelőzve a menedékház előtt szokásos módon csoportképet készítettünk. Predeál irányába indultunk a piros háromszög jelzésen. Eleinte egy széles és kényelmes úton haladtunk, majd a kereszteződés után bementünk az erdőbe. Hamarosan egy jókora és meredek ereszkedésben volt részünk, ahol nagyjából 400 méter szintkülönbséget hagytunk magunk mögött. A Leuca patakát követve a predeáli hegyivadászok kaszárnyája mellett érkeztünk ki a Predeál – Barcarozsnyó műútra. Innen 2 km-es gyaloglás következett a vasútállomásig. A forgalom miatt kissé kellemetlen volt ez az útszakasz, de mindannyian szerencsésen megérkeztünk a vasútállomásra épp idejében (1000 m / 16,30 h).
Köszönöm mindannyiatoknak, hogy együtt lehettünk ezen a csodálatos téli napon és együtt egy nagyon szép túrát vihettünk véghez.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése