Fogarasi-havasok: Berevoescu-csúcs, jún 26

Igazán jelentős távolsággal és szintkülönbséggel rendelkező túrában volt részünk 2021 június 26-án, szombaton. 30 km-t és 2000 m szintemelkedést illetve szintereszkedést hajtott végre a György Sándor vezetésével kialakult 18 fős csapatunk.Habár sokunk számára a Berevoescu-csúcs ismerős volt, hiszen gerinctúrák alkalmával többször is jártunk rajta, az északi irányból még soha nem közelítettük meg. Most eljött az ideje, hogy ezt a kívánságunkat is maradéktalanul teljesítsük.

Autóinkkal a vajdarécsei kolostor szomszédságába mentünk, ahonnan a kék sáv jelzésen, a Berivoi-patak mentén kezdődött túránk (700 m / 7,15 h). Bemelegítőként 4 km-t gyalogoltunk egy kényelmes erdőkitermelő úton, amelyen könnyedén haladtunk. Az erdei utat egy nagyon meredek ösvény váltotta fel a mellékgerincen. Ember által gyéren járt területeken jártunk, turisták hadával itt nem találkozni. Korábban fakitermelés történt a völgy felső szakaszán, ezért az ösvényünket több fakitermelő út keresztezte. Egy kis figyelmetlenség miatt letértünk a különben frissen jelzett túraösvényről. A fakitermelő út kényelmesebb mivolta bizonyára inkább csábított bennünket, mint a szupermeredek ösvény. Természetesen hamarosan észrevettük a hibánkat, majd a térkép gyors tanulmányozása után kiderült, hogy pontosan a mellékgerinc élét kell követnünk. Ahhoz, hogy ne veszítsünk a már kimászott szintkülönbségből, toronyiránt vágtunk neki az oldalnak. Persze ösvény hiányában és a nagyon meredek oldalnak köszönhetően nehezen haladtunk. De munkánk gyümölcse beért és ismét a kék sáv jelzésnek örvendhettünk, immár a mellékgerincen. Ez a kitérő egy bő óra veszteséget jelentett.

Az első tisztáson letelepedtünk tízóraizni (1500 m / 10,30 – 11,00 h). Gyönyörűen sütött a Nap, még túlságosan melegen. Ezért egy fenyőbokor tövében találtunk kellemes helyet az evéshez. Még egy rövid szakasz következett az egyre kisebb erdőben és elértük annak határát. Áfonyabokrok között próbáltunk a helyes úton menni, hiszen az ösvény alig van kitaposva. Egy utolsó kapaszkodó és a Scoarța-gerincen található menedékhely mellett találtuk magunkat (1950 m / 12,00 – 12,30 h). Igazából nem mentünk a menedékhelyhez közel, inkább az útvonalunknak megfelelően tértünk és lepihentünk. A hegység főgerincét esőfelhők kezdték nyaldosni, nyári záporokra készülődtünk a továbbiakban.

A Scoarța-gerinc piros ponttal jelzett turistaösvénye is szintén frissen festett. Útvonalunk egy nyeregbe vezetett, ahol bő 150 métert veszítettünk a drága szintkülönbségünkből. Az időjárás kezdett elromlani, hamarosan kövér esőfelhők ereszkedtek ránk. Néha egy-egy dörgés is elhangzott, de a villámlásokat nem észleltük. Az eső sem esett nagy mennyiségben, a szél gyorsan vitte a fellegeket. A nyeregből egy 450 méteres kapaszkodó következett, jellegzetes gyephavason, köves ösvényen. Mire elértük a menedékhelyet, a felhők eloszlottak és csodálatos kilátásban volt részünk. Nyugatra az Urlea és a Vistea-Moldoveanu emelkedett, keletre a Királykő teljes nyugati oldala pompázott, de még a napsütötte Bucsecs is elénk tárult. Mindannyiunknak sikerült bemászni a menedékhelyre, ahol nagyon jó hangulatú ebéd következett (2240 m / 14,30 – 15,15 h).

Csomagjainkat itt hagyva kimásztunk a közelben levő Berevoescu 2300 méter magas csúcsára, ahol a tájban gyönyörködhettünk. Túravezetőnket egy különlegesen névreszóló pólóval lepte meg a csapat, arcán lehetett látni a meghatottságot, na meg a boldogságot. Ez áll a feliraton: „Erdélyország – Magyar Isten, György Sándornak párja nincsen”. Csoportkép készítése után visszamentünk a menedékhez, ahol hátizsákjainkat visszaszereztük. Megjegyezendő, hogy a régi menedék a csúcs túloldalán található, a főgerincjelzéshez közel és ez nemigazán használható a rossz állapota miatt.

Az idő rohamosan telt, késő délután volt amire megkezdtük a leereszkedést (2240 m / 16,30 h). Más választásunk nem adódott, mint ugyanazon az úton visszamenni, amelyen feljöttünk. Ismét esőt kaptunk, most már villámlásokkal fűszerezve. Szerencsére nem tartott soká, a szél besegített a felhők gyors elvonulásához. Lényegesen könnyebben haladtunk, talán a mellékgerincen való kis visszamászás lehetett a legkellemetlenebb dolog e szakaszon. Még egy utolsó pillantást vetettünk a Berevoescu kimagasló csúcsára és környékére, majd az erdő sűrűjébe vágtuk be magunkat. A lefele való utat nem tévesztettük, jobban odafigyeltünk. Nagyon meredek ösvényen mendegéltünk lefele a vadonban, egészen a Berivoi patakig, a kényelmes erdőkitermelő út kezdetéig. Szomjúságunkat friss patakvízzel oltottuk, jólesett, hiszen az utunk során csakis az itthonról hozott vizet fogyaszthattuk. Az utolsó 4 km-t a kirándulás levezető sétájának is nevezhetjük (700 m / 20,40 h).

Köszönjük György Sándornak a szervezést és a lehetőséget, hogy kipipálhattuk ezt a vidéket is. Köszönjük a barátainknak, akikkel most is egy szuper hangulatú kirándulásban lehetett részünk.

Fotók itt

 

Vár-túra a Tatár havason, jún 20

Az utóbbi hetek esős időszaka nem kegyelmezett a mai vasárnapi kirándulásunknak sem. 2021 június 20-án 27 elszánt kiránduló gyűlt össze a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkútnál, mindannyian készen álltunk egy bő csapadékos túranap kezdetén. Csapatunkat két gyerek tette vidámabbá – Asztalos Jázmin és Őrs – akik a kisbakancs túrákon szereztek eddigi tapasztalatokat. Autóinkkal a Kis Bodza völgyébe utaztunk, egy rövid, de nagyon sáros erdőkitermelő után végre leparkolhattuk járgányainkat.

A vár-túra sorozat szervezője – Jártó Gábor – köszöntötte az egybegyűlteket és indulhatott a gyalogtúrázás (850 m / 9,50 h). Egy viszonylag meredek és sáros erdőkitermelő úton kaptattunk a Predescu élére. Itt még visszapillantottunk a Kis Bodza völgyére, amely pataka egyre mélyebben csordogált. Sűrű, kövér felhők borították az eget és az egész tájat, kilátásra semmi esélyünk nem volt. Sőt egyre fennebb haladva, mi is belekerültünk a felhőkbe, úgyhogy csakis túratársainkat láthattuk és őket is akkor amikor egybegyűltünk. A Predescu élen könnyedén meneteltünk, az emelkedő is megszelidült. Természetesen jött a „várva várt” eső is. Előszedtük esőköppenyeinket és jóformán a túra végéig rajtunk is maradt.

Sűrű ködben értük el a Kárpátok főgerincének a piros sáv jelzését. Kiértünk az erdőből a gyephavasra, ahonnan csodálatos látványt képzelhettünk el a Csukás irányába. Pontosan a Nagy Tatár-havas oldalában voltunk, ahonnan beereszkedtünk a hasonló nevű nyeregbe. Ezen az útszakaszon hangos kutyaugatás közepette gyalogoltunk, de a népes társaságunk bőven túlerőben volt. Vízzel túltelített fűben értük el a Tatár-hágót, ahol túravezetőnk egy rövid történelmi előadást tartott (1380 m / 12,10 - 12,30 h). Fontos átjáró volt ez a besenyők idejétől egészen az első világháború idejéig.

A közelben levő katonatemetőhöz igyekeztünk, ahol egy lefödés alatt, a sírok mellett megebédeltünk (1300 m / 12,50 – 13,15 h). Ebéd után az eső elállt és egy gyors kilátásban is részünk volt. Sajnos rövid ideig könyörült rajtunk a természet, mivel hamarosan ismét ködfátylat vont fejünk felé. A XIII.század elején épült Teutonok várának romjainál álltunk meg egy rövid időre, majd visszafele vettük utunkat a Nagy Tatár-havas felé. A csúcs előtti emelkedőnél a túravezetőnk közölte, hogy értelmetlen felmenni rá, kilátás hiányában. A jó döntéshozatala után ugyanazon úton ereszkedtünk vissza a Kis Bodza völgyébe, amelyen felmentünk. Ezen a szakaszon azonban a köd felszállt és végre megérdemelt kilátásban volt részünk a Csukás irányába. Nagy volt az elégtétel a társaság között, hiszen e napon szinte semmi esély nem mutatkozott ilyen látványra. Boldogan ereszkedtünk be a völgybe az autókhoz, természetesen hazautazás előtt jólesett a patak vizébe belemártani lábainkat (850 m / 16,50 h).

Köszönjük a túravezetőnek a lehetőséget résztvennni a kiránduláson. Köszönet a bátor csapatnak, akik fittyet hánytak az esős időre, ennek ellenére fontosabbnak tartották egy jó egészséges mozgást, társalgást mint az otthon kényelmét.

Fotók itt

Virágnéző Kisbakancs-túra a Szép havason, jún 6

A kirándulás előtti esős éjszaka sok jelentkezőnek “szeget ütött a fejébe” azon gondolat, hogy vajon érdemes lenne elindulni a kirándulásra? Sőt még az itthoni induláskor sűrűn petyergő eső még jobban megerősítette az előbbi gondolatot. Én, mint szervező, a megbízható időjáráselőrejelzést követve, bíztam a hitelességében, nyugodtan készültem a kirándulásra. A Csíki-havasok északi részére tökéletes túranapot jósoltak és ez az előrejelzés be is vált.

2021 június 6-án vasárnap kora reggel autóztunk a Fügés tetőig (Gyímesi-hágó), ahol a meghírdetett időpontban 151-en gyűltünk össze, ebből 69 gyerek (1150 m / 8,30 h). Sofőrökkel levittük autóinkat a túra végpontjához, majd néhány járművel visszatértünk a hágóra. Addig a csapat nagyrésze Rétyi Zsuzsa irányításával elindultak a piros sáv jelzésen, a Szép-havas tetején álló kápolna irányába. Őszintén szólva nagyon meglepődtem e nagy csapat haladási sebességén. Épp a kápolna előtti emelkedőn sikerült egyesülnünk mindannyian, itt értük utol az előreindult csapatot. Ezen az útszakaszon csodálatosan szép virágokat fényképezhettünk, a Nap által megvilágított növények ideális fototémák voltak. Útvonalunk első szakasza a Szép-havas tetején álló kápolna mellett ért véget, csodálatos időben, gyönyörű kilátással minden irányban (1355 m / 10,40 – 12,00 h).

Nagyon vagány pihenőidőt töltöttünk ezen a helyen, bársonyos fűben, virágok között fogyasztottuk el ételeinket, gyerekeink hancúroztak a környéken, közben szinte egyvégben kongott a kicsi kezek által húzott kápolna harangja. Indulásunk előtti csoportkép készítéséhez besegített a Természet, hiszen egy jókora felhő került fejünk fölé, illetve a vékony hideg szél mozgásra késztette a csapatot. Csoportkép készítése után elindultunk a főgerincen észak irányban.

Kényelmes útszakasz következett, noha egy-két meredekebb emelkedő lelassította a gyaloglókat, meglepően jól haladtunk a célunk felé. Fenyőerdős szakaszok és bájos legelők váltották egymást, békésen legelésző teheneket és kicsi bocikat figyelhettünk meg utunk során. Egy mély nyeregbe ereszkedtünk be, ahol összegyűlt a csapatunk. Mielőtt elhagytuk volna a Csíki-havasok főgerincét, érdemesnek találtunk egy pihenőt beiktatni a puha és illatos gyepen (1200 m / 13,45 – 14,30 h). Természetesen a gyerekek nagytöbbsége fittyet hányt a pihenőre és többféle aktivitást végeztek.

Lefele egy rövid, de annál meredekebb ereszkedőben volt részünk a fenyveserdőben. Kiérve az erdőből, pontosan a falu végén találtuk magunkat az első házaknál Görbepatakon. Végigmentünk a hosszú utcáján, ahol mindkét oldalon takaros kis házak, rendezett udvarok és kaszálók voltak. Túránkat a Tatros völgyében a főúton fejeztük be, ahol az autóink egy része már várt ránk (800 m / 15,45 h). Kissé elszomorodva tapasztaltuk a vegyesbolt bezárását, de hamarosan egy ügyes valaki talált másikat és gyorsan megcsapoltuk az ott található finom fagyiskészletet és egyebet. Ez idő alatt még lehoztuk a hágón található fennmaradt autókat. Sikerült elbúcsúznunk egymástól és várjuk a következő találkozásunkat.

Köszönöm mindannyiatoknak a kiránduláson való részvételt, Rétyi Zsuzsának a csapat irányítását a Szép havasig, Csia Kingának és lányának – Katának – a hátvéd szerepet.

Fotók itt