Igazán jelentős távolsággal és szintkülönbséggel rendelkező túrában volt részünk 2021 június 26-án, szombaton. 30 km-t és 2000 m szintemelkedést illetve szintereszkedést hajtott végre a György Sándor vezetésével kialakult 18 fős csapatunk.Habár sokunk számára a Berevoescu-csúcs ismerős volt, hiszen gerinctúrák alkalmával többször is jártunk rajta, az északi irányból még soha nem közelítettük meg. Most eljött az ideje, hogy ezt a kívánságunkat is maradéktalanul teljesítsük.
Autóinkkal a vajdarécsei kolostor szomszédságába mentünk, ahonnan a kék sáv jelzésen, a Berivoi-patak mentén kezdődött túránk (700 m / 7,15 h). Bemelegítőként 4 km-t gyalogoltunk egy kényelmes erdőkitermelő úton, amelyen könnyedén haladtunk. Az erdei utat egy nagyon meredek ösvény váltotta fel a mellékgerincen. Ember által gyéren járt területeken jártunk, turisták hadával itt nem találkozni. Korábban fakitermelés történt a völgy felső szakaszán, ezért az ösvényünket több fakitermelő út keresztezte. Egy kis figyelmetlenség miatt letértünk a különben frissen jelzett túraösvényről. A fakitermelő út kényelmesebb mivolta bizonyára inkább csábított bennünket, mint a szupermeredek ösvény. Természetesen hamarosan észrevettük a hibánkat, majd a térkép gyors tanulmányozása után kiderült, hogy pontosan a mellékgerinc élét kell követnünk. Ahhoz, hogy ne veszítsünk a már kimászott szintkülönbségből, toronyiránt vágtunk neki az oldalnak. Persze ösvény hiányában és a nagyon meredek oldalnak köszönhetően nehezen haladtunk. De munkánk gyümölcse beért és ismét a kék sáv jelzésnek örvendhettünk, immár a mellékgerincen. Ez a kitérő egy bő óra veszteséget jelentett.
Az első tisztáson letelepedtünk tízóraizni (1500 m / 10,30 – 11,00 h). Gyönyörűen sütött a Nap, még túlságosan melegen. Ezért egy fenyőbokor tövében találtunk kellemes helyet az evéshez. Még egy rövid szakasz következett az egyre kisebb erdőben és elértük annak határát. Áfonyabokrok között próbáltunk a helyes úton menni, hiszen az ösvény alig van kitaposva. Egy utolsó kapaszkodó és a Scoarța-gerincen található menedékhely mellett találtuk magunkat (1950 m / 12,00 – 12,30 h). Igazából nem mentünk a menedékhelyhez közel, inkább az útvonalunknak megfelelően tértünk és lepihentünk. A hegység főgerincét esőfelhők kezdték nyaldosni, nyári záporokra készülődtünk a továbbiakban.
A Scoarța-gerinc piros ponttal jelzett turistaösvénye is szintén frissen festett. Útvonalunk egy nyeregbe vezetett, ahol bő 150 métert veszítettünk a drága szintkülönbségünkből. Az időjárás kezdett elromlani, hamarosan kövér esőfelhők ereszkedtek ránk. Néha egy-egy dörgés is elhangzott, de a villámlásokat nem észleltük. Az eső sem esett nagy mennyiségben, a szél gyorsan vitte a fellegeket. A nyeregből egy 450 méteres kapaszkodó következett, jellegzetes gyephavason, köves ösvényen. Mire elértük a menedékhelyet, a felhők eloszlottak és csodálatos kilátásban volt részünk. Nyugatra az Urlea és a Vistea-Moldoveanu emelkedett, keletre a Királykő teljes nyugati oldala pompázott, de még a napsütötte Bucsecs is elénk tárult. Mindannyiunknak sikerült bemászni a menedékhelyre, ahol nagyon jó hangulatú ebéd következett (2240 m / 14,30 – 15,15 h).
Csomagjainkat itt hagyva kimásztunk a közelben levő Berevoescu 2300 méter magas csúcsára, ahol a tájban gyönyörködhettünk. Túravezetőnket egy különlegesen névreszóló pólóval lepte meg a csapat, arcán lehetett látni a meghatottságot, na meg a boldogságot. Ez áll a feliraton: „Erdélyország – Magyar Isten, György Sándornak párja nincsen”. Csoportkép készítése után visszamentünk a menedékhez, ahol hátizsákjainkat visszaszereztük. Megjegyezendő, hogy a régi menedék a csúcs túloldalán található, a főgerincjelzéshez közel és ez nemigazán használható a rossz állapota miatt.
Az idő rohamosan telt, késő délután volt amire megkezdtük a leereszkedést (2240 m / 16,30 h). Más választásunk nem adódott, mint ugyanazon az úton visszamenni, amelyen feljöttünk. Ismét esőt kaptunk, most már villámlásokkal fűszerezve. Szerencsére nem tartott soká, a szél besegített a felhők gyors elvonulásához. Lényegesen könnyebben haladtunk, talán a mellékgerincen való kis visszamászás lehetett a legkellemetlenebb dolog e szakaszon. Még egy utolsó pillantást vetettünk a Berevoescu kimagasló csúcsára és környékére, majd az erdő sűrűjébe vágtuk be magunkat. A lefele való utat nem tévesztettük, jobban odafigyeltünk. Nagyon meredek ösvényen mendegéltünk lefele a vadonban, egészen a Berivoi patakig, a kényelmes erdőkitermelő út kezdetéig. Szomjúságunkat friss patakvízzel oltottuk, jólesett, hiszen az utunk során csakis az itthonról hozott vizet fogyaszthattuk. Az utolsó 4 km-t a kirándulás levezető sétájának is nevezhetjük (700 m / 20,40 h).
Köszönjük György Sándornak a szervezést és a lehetőséget, hogy kipipálhattuk ezt a vidéket is. Köszönjük a barátainknak, akikkel most is egy szuper hangulatú kirándulásban lehetett részünk.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése