Az utóbbi hetek esős időszaka nem kegyelmezett a mai vasárnapi kirándulásunknak sem. 2021 június 20-án 27 elszánt kiránduló gyűlt össze a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkútnál, mindannyian készen álltunk egy bő csapadékos túranap kezdetén. Csapatunkat két gyerek tette vidámabbá – Asztalos Jázmin és Őrs – akik a kisbakancs túrákon szereztek eddigi tapasztalatokat. Autóinkkal a Kis Bodza völgyébe utaztunk, egy rövid, de nagyon sáros erdőkitermelő után végre leparkolhattuk járgányainkat.
A vár-túra sorozat szervezője – Jártó Gábor – köszöntötte az egybegyűlteket és indulhatott a gyalogtúrázás (850 m / 9,50 h). Egy viszonylag meredek és sáros erdőkitermelő úton kaptattunk a Predescu élére. Itt még visszapillantottunk a Kis Bodza völgyére, amely pataka egyre mélyebben csordogált. Sűrű, kövér felhők borították az eget és az egész tájat, kilátásra semmi esélyünk nem volt. Sőt egyre fennebb haladva, mi is belekerültünk a felhőkbe, úgyhogy csakis túratársainkat láthattuk és őket is akkor amikor egybegyűltünk. A Predescu élen könnyedén meneteltünk, az emelkedő is megszelidült. Természetesen jött a „várva várt” eső is. Előszedtük esőköppenyeinket és jóformán a túra végéig rajtunk is maradt.
Sűrű ködben értük el a Kárpátok főgerincének a piros sáv jelzését. Kiértünk az erdőből a gyephavasra, ahonnan csodálatos látványt képzelhettünk el a Csukás irányába. Pontosan a Nagy Tatár-havas oldalában voltunk, ahonnan beereszkedtünk a hasonló nevű nyeregbe. Ezen az útszakaszon hangos kutyaugatás közepette gyalogoltunk, de a népes társaságunk bőven túlerőben volt. Vízzel túltelített fűben értük el a Tatár-hágót, ahol túravezetőnk egy rövid történelmi előadást tartott (1380 m / 12,10 - 12,30 h). Fontos átjáró volt ez a besenyők idejétől egészen az első világháború idejéig.
A közelben levő katonatemetőhöz igyekeztünk, ahol egy lefödés alatt, a sírok mellett megebédeltünk (1300 m / 12,50 – 13,15 h). Ebéd után az eső elállt és egy gyors kilátásban is részünk volt. Sajnos rövid ideig könyörült rajtunk a természet, mivel hamarosan ismét ködfátylat vont fejünk felé. A XIII.század elején épült Teutonok várának romjainál álltunk meg egy rövid időre, majd visszafele vettük utunkat a Nagy Tatár-havas felé. A csúcs előtti emelkedőnél a túravezetőnk közölte, hogy értelmetlen felmenni rá, kilátás hiányában. A jó döntéshozatala után ugyanazon úton ereszkedtünk vissza a Kis Bodza völgyébe, amelyen felmentünk. Ezen a szakaszon azonban a köd felszállt és végre megérdemelt kilátásban volt részünk a Csukás irányába. Nagy volt az elégtétel a társaság között, hiszen e napon szinte semmi esély nem mutatkozott ilyen látványra. Boldogan ereszkedtünk be a völgybe az autókhoz, természetesen hazautazás előtt jólesett a patak vizébe belemártani lábainkat (850 m / 16,50 h).
Köszönjük a túravezetőnek a lehetőséget résztvennni a kiránduláson. Köszönet a bátor csapatnak, akik fittyet hánytak az esős időre, ennek ellenére fontosabbnak tartották egy jó egészséges mozgást, társalgást mint az otthon kényelmét.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése