A Báj-havas vonzásában, feb 13

2022 február 13-án vasárnap 28-an érkeztünk Azugára, hogy egy szép téli túrán vegyünk részt a hegység északnyugati szegletében (900 m / 8,20 h). Átmegyünk a vasúton, majd a főút mellett hamarosan meg is találjuk a kék háromszög jelzést, amely felvezet az erdőbe. Eleinte tartottam a nagy hótól, de amint megláttam a sűrű nyomokat, minden kételyem elszállt ami a hótörést illeti. Kényelmesen lehetett haladni az erdei ösvényen. A kezdeteknél enyhe emelkedőket hagytunk magunk után, majd később egy folyamatosan hosszú meredek kapaszkodót gyűrtünk le, ami kivezetett az erdőből. Kis harántozás következett, aztán egy újabb – de most már jóval enyhébb – emelkedő és pillanatok alatt a Clăbucetul Taurului csúcsán állhattunk (1521 m / 10,20 – 10,50 h). A csúcsra vezető út utolsó szakaszán, tekintetünket mindvégig a mellettünk levő Bucsecs hegységre tereltük. A csúcsról is ámulatba ejtő kilátásban gyönyörködtünk, nemcsak a Bucsecsről, hanem a környék hegyeiről körbe kereken. A gyenge, de hideg szél azonban nem hagyott egy fél óránál többet időzni, ezért indultunk tovább.

Közel 200 méteres szintet ereszkedtünk az alattunk levő Gârbova-házig, majd megállás nélkül újabb emelkedő következett a Predeál fölötti sípályák felső állomásáig. Itt is beiktattunk egy pihenőt, ebédidő lévén elfogyasztottuk elemózsiánkat (1450 m / 11,40 – 12,15 h). A Bucsecsről újabb fotókat készítettünk, hiszen jóformán minden pillanatban szebbnél-szebb kilátás nyílt a hegységről.

Ebédszünet után a Kakas-sípálya szélén ereszkedtünk be, majd a turistautunk letért róla és a Susai felé vettük utunkat. Az ereszkedő után ismét emelkedő következett, immár az utolsó a Susai szállodáig. Eleinte fiatal fenyők között, majd hatalmas fenyőerdőben vezetett ösvényünk. Elhaladtunk a már jólismert határkő mellett, lencsevégre kapva egy letűnt idő maradványát. Egykor a Susai-on található épület menedékház volt, most már többcsillagos szállodává alakították. Ennek vendéglője előtt pihentünk le, kis melegitalt elfogyasztva élveztük egymás társaságát (1445 m / 13,30 – 14,15 h).

Az utunk hátralevő része mindvégig lefele tartott. Ennek köszönhetően hamar elértük Predeál szélét, majd annak utcáin lesétáltunk egészen a vasútállomásig (1000 m / 15,40 h). Amíg vártuk a vonatot, egy szimpatikus idős bácsika jókedvű nótákat muzsikált nekünk, emiatt hamar elszállt a várakozási időnk.

Köszönöm a kedves társaságnak, hogy eljöttetek és együtt lehettünk. Voltunk Gyergyóból. Csíkból, Négyfaluból és természetesen Háromszékről. Várlak máskor is szeretettel!

Fotók itt

Kisbakancs-túra Peștera környékén, feb 5-6

Talán az idei év eddigi legszebb hétvégéjét fogtuk ki a Királykő lábánál fekvő Peștera elszórt településén. 2022 február 5-én és 6-án, tartalmas és élménydús kirándulásokon vettünk részt, amelyben bőven voltak kilométerek és szintkülönbségek. Összesen 47-en jelentünk meg a szombati találkozóhelyen, ebből 19 gyerek volt. Az autóink leparkolása után egy rövid séta választott el a túránk bázisától, a Folea háztól. Már vártak ránk a kedves házigazdáink, elfoglaltuk a szobáinkat és készültünk az első nap túrájára.

Kényelmes és hótól eltakarított úton indultunk a Folea háztól (1180 m / 10,20 h). Enyhe emelkedők tarkították utunkat, közben gyönyörű kilátásunk volt az alattunk elterülő dombvidékekre és a távolban magasodó Bucsecs hegységre. Bemegyünk a fenyőerdőbe, majd egy bátrabb kaptató után a Joaca-nyereg alatti tisztásra érünk. Kihasználjuk a Nap erejét és sütkérezünk, habár az egyre erősödő szél csak amúgy kavarta körülöttünk a havat. Felmegyünk az imént említett nyeregbe, ahonnan a Királykő csodálatos látványában gyönyörködhettünk (1460 m / 12,15 – 12,45 h). Szendvicseink majszolása közben a gyönyörű hegység karnyújtásnyira levő csúcsait elemeztük.

Evés után a túra egyik könyebb szakasza következett. Leereszkedtünk a Table nyeregbe, majd tovább a Zernyesti-szoros irányába gyalogoltunk. A méteres hóban szerencsére nyomok voltak, így lazán és jó hangulatban lépkedhettünk. Azonban az elnyert szintet hamarosan mind el is veszítettük és a völgyből ismét indulhatott a kapaszkodás a Țoancheș-tisztás irányába (1220 m / 13,30 h).

A kaptató eleje és vége volt meredekebb, különben kényelmesen haladtunk felfele a fiatal fenyők között. Habár gyéren járt útvonalról van szó, szerencsénkre itt is jártak régebb turisták, ezért ismét megszabadultunk a hótörés problémájától. Kiérünk egy tisztásra, felmegyünk annak tetejére, ahol ismét elénk tárul a Királykő teljes pompájában. Nem győztük fényképezni a tájat, sőt még a Pásztor csúcsra tartó turistákat is szemléltük szabad szemmel és távcsővel. Ezért a kilátásért egy kis kitérőt kellett tegyünk, tehát hamarosan vissza kellett találjunk a jelzett turistaösvénybe. Itt már mély hóban kellett járjunk, de kitartással sikerült visszajussunk a helyes útba.

A Țoancheș-tisztásról való meredek ereszkedő következett. Főleg a gyerekek voltak teljesen elragadtatva, nagy zsivajjal szaladtak lefele a mély hóban, a fiatal fenyők között. Egy rövid erdei szakasz után, a túra utolsó métereit hason csúszva teljesítették a boldogságtól sugárzó arcú gyerekek. Szerencsésen visszatértünk a Folea házhoz, készülvén a megrendelt estebédre (1180 m / 16,10 h). A gyerekek egy része azonban sötétedésig a ház körül szórakoztak.

Estebédünk fuszulykalevesből és húsos tokányból állt, amelyet savanyúsággal ettünk. A háziasszony ezek után még csörögét is felszolgált desszertként. Evés után a csapat gyerek tagjai teljesen birtokukba vették a házat, szinte mindenhol lehetett velük találkozni, különböző játékok közepette. A felnőttek az ebédlőben ültek össze, vidám hangulatú beszélgetések születtek. Még az idei év elkövetkező kirándulásainak nagy részét is téma tárgyává tettük. Késő éjszaka feküdtünk le mindannyian, elaludtak a fények, megszűnt a gyerekricsaj a Folea házban.

Vasárnap sziporkázó reggelre ébredtünk. Korán kellett kelni, hiszen e napra hosszabb útvonal és még egy barlanglátogatás is várt ránk. A háziasszony részéről finom házi falatokat reggelizhettünk, majd összepakoltunk és kezdődhetett a túranap. Első ízben csomagjainkat visszavittük autóinkhoz, majd innen indult kimondottan a túránk (1190 m / 10,00 h).

Hosszú ereszkedő következett. Eleinte eltakarított aszfaltos úton, majd egy csodálatos havas ösvényen. Házak udvarai mellett haladtunk el, közben köszöntve az ottlakókat. Közben hátra-hátra néztünk és csodáltuk a Királykő ragyogóan fehér gerincét. A Denevérek barlangjához érve a napsugaraktól megolvadt föld sárt képezett. Itt elég nehezen-csúszkálva másztunk ki az üreg szájához, közben nagyokat kacagva egymás ügyetlenkedésein (1000 m / 11,00 – 11,30 h). Azonban megérte ide feljönni, hiszen odabent a barlangban jó néhány denevért figyelhettünk meg hibernáló állapotban. Közülük sokan kézzel elérhető távolságban voltak, de csak lámpáinkkal szemléltük őket, kézzel nem zavartuk. Kimondottan különleges élmény volt főleg gyerekek számára a denevérekkel való találkozás, izgalmukat hatalmas hangoskodással fejezték ki, amúgy zengett a barlang terme. A barlanglátogatás után a sáros szakasz leküzdése ismét mókás pillanatokat okozott mindannyiunk számára.

Folytattuk túraútvonalunkat ismét lefelé. Egy nagyon meredek ereszkedő következett pontosan be a völgybe. A havas terepen azonban jól lehetett haladni és gyorsan be is értünk a völgy aljában csordogáló patakhoz. Itt egy erdei utat kereszteztünk és követtünk még mindig lefelé. A meredek ereszkedő után jólesett a letaposott úton való gyaloglás. Aszfaltos útnál ért véget a hosszadalmas ereszkedésünk, innen most azon kellett törekedni, hogy visszanyerjük az elvesztett szintet (810 m / 13,00 h).

Rövid szakaszt gyalogolunk az aszfalton, majd felfele tartunk Magura irányába. Eleinte földúton, majd keskeny völgyben, egy erdei ösvényen. Hirtelen meredek kapaszkodóvá változott útvonalunk, nyírfák és egyébb lombhullató fák között. Mindenki nagyon ügyesen vette a feladatot és győzedelmeskedve értünk fel Magura településre, ahol ismét letakarított út várt ránk (1050 m / 14,30 h). Rendíthetetlenül gyalogolunk tovább a faluban. Most már a Nap sugarai pontosan a Bucsecs-hegység látványát tették lenyűgözővé, sűrűn fotóztuk azt. Végre egy vegyes bolthoz érünk, ennek teraszára kiültünk enni-inni és természetesen pihenni (1010 m / 15,30 – 16,00 h). Ez volt az egyetlen komolyabb megálló a reggeli indulás óta. Örvendett is mindenki gyerek-felnőtt egyaránt, a „La Ciocolată” nevű helynek, amely az üvegtigrisre emlékeztetett.

Következett az átkelés vissza Peștera faluba. Magura központját magunk után hagyva egy hosszan tartó emelkedő vette kezdetét. Enyhén, de több kilométeren keresztül kitartóan nyertük vissza a szintet. Elhaladtunk a Zernyesti-szoros felett, amely érdekes látványt nyújt ebből a szögből. Közben a Nap a is már lemenőben volt és ismét csikorgó hideg vette át az uralmat. De fázásról szó sem lehetett a kitartóan emelkedő szakaszon. De minden nehézségnek megvan a maga gyümölcse és ismét lefele mehettünk. Most már ismerős terepen, hiszen visszatértünk a Folea ház elé. Mindenki nagyon örvendett e pillanatnak és a hátralevő pár száz métert már gondok nélkül sétáltuk le (1190 m / 17,20 h).

Autóinkhoz érve a boldogságtól és hidegtől kipirult arccal búcsúztunk el egymástól. Köszönöm e csodálatos hétvégét, hogy együtt lehettünk e gyönyörű vidéken.

Fotók itt

Bodoki-havas kétszeri átkelése télen, jan 29-30

Borongós időjárás miatt – amikor még leszálltunk a vonatról Málnáson – teljes sötétség vett körül bennünket. Elég merész próbálkozásnak tűnt a címben szereplő hegység kétszeri átkelése nyugat-kelet és fordítva irányban télvíz idején, még ha két napra is készültünk. Néhányan autóval is érkeztek a megbeszélt helyre pontosan, ezért idejében vágtunk neki a kalandnak (580 m / 7,00 h).

Egyből a Herec várának kaptatóján sikerült kiverni az álmunkat a szemeinkből. A vár tetején köszöntöttem mind a 22 résztvevőt, akik eljöttek e téli túrára. Köszöntő után, Andris barátunk szólt néhány szót a hely történetéről, majd folytattuk utunkat friss erővel a Hintók útján fel a Kincsás felé. A hó mennyisége elenyésző volt, ezért gond nélkül haladtunk egyre magasabbra a gyönyörű bükkösben. A Kincsás alatt azonban kezdett megerősödni a szél és a havat is mélyebbre tapostuk. Hamarosan kiértünk az erdőből, pontosan a menedékhely közelében. Ennyi ember nem fért be a kis faházikóba, de ennek szélárnyékában is meg tudtunk húzódni, akik úgy döntöttünk, hogy kint fogyasztjuk el az elemózsiánkat (1050 m / 9,50 – 10,30 h). Ételünket vidám kedvvel fogyasztottuk és folytathattuk utunkat.

Szélfújta, megfagyott talajon könnyedén haladtunk, még a csúcs felé tartó meredek kaptatón is. Odafent a Bodok tetőn zord-ködös időjárást kaptunk, néha elég erős széllökésekkel. Természetesen ez nem tántorított el a csoportkép készítésétől. Ahogyan fogytak a kilométerek és egyre fennebb jártunk, egyenesen arányosan nőtt a jókedvünk is, ezért nem forgott veszélyben a kitűzött célunk elérése. A hegytetőn található fák gyönyörű – de nagyon súlyos – jégkabátjaikba öltözve várják a tavasz eljövetelét (1193 m / 10,50 – 11,20 h).

Folytattuk utunkat a főgerincen észak irányban. Egyből észrevettük, hogy a hó jelentősen nagyobb mint a csúcstól délre. Jóval nehezebb volt törni, néhol már térdig is süppedtünk benne. De mivel Ikafalva irányába készültünk, hamarosan el kellett hagynunk a főgerincet és kelet irányba kezdtük az ereszkedést. Egy mellékgerincet követtünk Maksa felé tartó turistajelzésen, de erről is letérünk, amikor dél felé tart. Lankásan ereszkedünk be egyre kitartóan Felső Csernáton legfelső határán található Ika várához. Ennek tövében kicsit megpihentünk, levettük vállainkról a nehéz hátizsákokat (600 m / 14,20 – 14,40 h). Az időjárás kezdett helyrejönni, még a Nap sugarai is kikandikáltak az egyre gyérebb felhők közül.

Még egy erdőkitermelő út letaposott ösvényét követtük, majd egy dombot kellett áthágjunk ahhoz, hogy beérjünk Ikafalvára. Első napunk célját kipipálhattuk (600 m / 16,00 h). Végigmentünk a falun, pontosan harangozáskor benézhettünk a református templomba is. A vegyes bolt előtt még egy disznóvágóval ejtettünk egy-két szót, aztán meg sem álltunk az esti szállásunkig, amely egy magánházban volt. A házigazda szeretettel fogadott és mindent hátrahagyott nekünk. Az est eljövetelével nagyon finom gulyáslevest fogyasztottunk, süteményekkel lenyomtatva. Később lehetett finom falatokat sütni a kemence előterében. Az ezután következő zenés bulihoz, a burgundi vörösbor segített a hangulathoz.

Másnap alig pirkadt, kellett kelni, hiszen egy nehezebb túranap várt ránk. Plusz az éjszaka jónéhány centit havazott, tehát ezt is számításba kellett venni. Havazóban hagytuk magunk mögött a csendes és meghitt Ikafalvát (600 m / 8,45 h). Visszamegyünk az előző napi erdőkitermelő útra és azt követtük egy darabon. Egyre jobban havazott, ezért az eredeti Burdé-tető helyett a Bojtorjános-tető felé választottuk az utat. Hosszan gyalogoltunk egyre mélyebben a vadon szívébe. Az erdőkitermelő út végén egy meredekebb kaptatót hagytunk magunk mögött, majd egy kopasz mellékgerincen gyalogoltunk. Kilátásunk nagyon gyatra volt és a havazás sem akart szűnni. Néhol mély havat kellett taposnunk, ezért lassabban haladtunk. Össze sem lehetett hasonlítani az előző nap útvonalát a mostanival, sokkal nehezebb körülményeket találtunk. Na de kitartóan mentünk és ennek eredményeképp elértük a főgerincet a Bojtorjános közelében (1200 m / 14,00 h). Innen már lefele vezetett utunk a Nagy Szilason keresztül. Igaz ez a lefele menet elég csalóka volt, hiszen hosszú távon alig-alig vesztettünk szintet, sőt néhol még felfele is kellett menni a nagy hóban. Természetesen a későbbiekben egyre határozottabban mentünk lefele, mígnem elértük a völgy alját Mikóújfalu végében (620 m / 16,00 h). Végigmentünk a főútig, ahol néhányan autóstoppal hazamentünk. Későbbiekben mindenki szerencsésen leért és vonatos utazást követően érkeztek haza. Két nap alatt közel 50 kilométert gyalogoltunk, bőséges szintkülönbségekkel, igazi téli tájban.

Köszönöm teljes szívből a részvételt, a jó hangulatot és egyben az egész hétvégét, barátaimnak, vendégfogadóinknak egyaránt!

Fotók itt