Talán az idei év eddigi legszebb hétvégéjét fogtuk ki a Királykő lábánál fekvő Peștera elszórt településén. 2022 február 5-én és 6-án, tartalmas és élménydús kirándulásokon vettünk részt, amelyben bőven voltak kilométerek és szintkülönbségek. Összesen 47-en jelentünk meg a szombati találkozóhelyen, ebből 19 gyerek volt. Az autóink leparkolása után egy rövid séta választott el a túránk bázisától, a Folea háztól. Már vártak ránk a kedves házigazdáink, elfoglaltuk a szobáinkat és készültünk az első nap túrájára.
Kényelmes és hótól eltakarított úton indultunk a Folea háztól (1180 m / 10,20 h). Enyhe emelkedők tarkították utunkat, közben gyönyörű kilátásunk volt az alattunk elterülő dombvidékekre és a távolban magasodó Bucsecs hegységre. Bemegyünk a fenyőerdőbe, majd egy bátrabb kaptató után a Joaca-nyereg alatti tisztásra érünk. Kihasználjuk a Nap erejét és sütkérezünk, habár az egyre erősödő szél csak amúgy kavarta körülöttünk a havat. Felmegyünk az imént említett nyeregbe, ahonnan a Királykő csodálatos látványában gyönyörködhettünk (1460 m / 12,15 – 12,45 h). Szendvicseink majszolása közben a gyönyörű hegység karnyújtásnyira levő csúcsait elemeztük.
Evés után a túra egyik könyebb szakasza következett. Leereszkedtünk a Table nyeregbe, majd tovább a Zernyesti-szoros irányába gyalogoltunk. A méteres hóban szerencsére nyomok voltak, így lazán és jó hangulatban lépkedhettünk. Azonban az elnyert szintet hamarosan mind el is veszítettük és a völgyből ismét indulhatott a kapaszkodás a Țoancheș-tisztás irányába (1220 m / 13,30 h).
A kaptató eleje és vége volt meredekebb, különben kényelmesen haladtunk felfele a fiatal fenyők között. Habár gyéren járt útvonalról van szó, szerencsénkre itt is jártak régebb turisták, ezért ismét megszabadultunk a hótörés problémájától. Kiérünk egy tisztásra, felmegyünk annak tetejére, ahol ismét elénk tárul a Királykő teljes pompájában. Nem győztük fényképezni a tájat, sőt még a Pásztor csúcsra tartó turistákat is szemléltük szabad szemmel és távcsővel. Ezért a kilátásért egy kis kitérőt kellett tegyünk, tehát hamarosan vissza kellett találjunk a jelzett turistaösvénybe. Itt már mély hóban kellett járjunk, de kitartással sikerült visszajussunk a helyes útba.
A Țoancheș-tisztásról való meredek ereszkedő következett. Főleg a gyerekek voltak teljesen elragadtatva, nagy zsivajjal szaladtak lefele a mély hóban, a fiatal fenyők között. Egy rövid erdei szakasz után, a túra utolsó métereit hason csúszva teljesítették a boldogságtól sugárzó arcú gyerekek. Szerencsésen visszatértünk a Folea házhoz, készülvén a megrendelt estebédre (1180 m / 16,10 h). A gyerekek egy része azonban sötétedésig a ház körül szórakoztak.
Estebédünk fuszulykalevesből és húsos tokányból állt, amelyet savanyúsággal ettünk. A háziasszony ezek után még csörögét is felszolgált desszertként. Evés után a csapat gyerek tagjai teljesen birtokukba vették a házat, szinte mindenhol lehetett velük találkozni, különböző játékok közepette. A felnőttek az ebédlőben ültek össze, vidám hangulatú beszélgetések születtek. Még az idei év elkövetkező kirándulásainak nagy részét is téma tárgyává tettük. Késő éjszaka feküdtünk le mindannyian, elaludtak a fények, megszűnt a gyerekricsaj a Folea házban.
Vasárnap sziporkázó reggelre ébredtünk. Korán kellett kelni, hiszen e napra hosszabb útvonal és még egy barlanglátogatás is várt ránk. A háziasszony részéről finom házi falatokat reggelizhettünk, majd összepakoltunk és kezdődhetett a túranap. Első ízben csomagjainkat visszavittük autóinkhoz, majd innen indult kimondottan a túránk (1190 m / 10,00 h).
Hosszú ereszkedő következett. Eleinte eltakarított aszfaltos úton, majd egy csodálatos havas ösvényen. Házak udvarai mellett haladtunk el, közben köszöntve az ottlakókat. Közben hátra-hátra néztünk és csodáltuk a Királykő ragyogóan fehér gerincét. A Denevérek barlangjához érve a napsugaraktól megolvadt föld sárt képezett. Itt elég nehezen-csúszkálva másztunk ki az üreg szájához, közben nagyokat kacagva egymás ügyetlenkedésein (1000 m / 11,00 – 11,30 h). Azonban megérte ide feljönni, hiszen odabent a barlangban jó néhány denevért figyelhettünk meg hibernáló állapotban. Közülük sokan kézzel elérhető távolságban voltak, de csak lámpáinkkal szemléltük őket, kézzel nem zavartuk. Kimondottan különleges élmény volt főleg gyerekek számára a denevérekkel való találkozás, izgalmukat hatalmas hangoskodással fejezték ki, amúgy zengett a barlang terme. A barlanglátogatás után a sáros szakasz leküzdése ismét mókás pillanatokat okozott mindannyiunk számára.
Folytattuk túraútvonalunkat ismét lefelé. Egy nagyon meredek ereszkedő következett pontosan be a völgybe. A havas terepen azonban jól lehetett haladni és gyorsan be is értünk a völgy aljában csordogáló patakhoz. Itt egy erdei utat kereszteztünk és követtünk még mindig lefelé. A meredek ereszkedő után jólesett a letaposott úton való gyaloglás. Aszfaltos útnál ért véget a hosszadalmas ereszkedésünk, innen most azon kellett törekedni, hogy visszanyerjük az elvesztett szintet (810 m / 13,00 h).
Rövid szakaszt gyalogolunk az aszfalton, majd felfele tartunk Magura irányába. Eleinte földúton, majd keskeny völgyben, egy erdei ösvényen. Hirtelen meredek kapaszkodóvá változott útvonalunk, nyírfák és egyébb lombhullató fák között. Mindenki nagyon ügyesen vette a feladatot és győzedelmeskedve értünk fel Magura településre, ahol ismét letakarított út várt ránk (1050 m / 14,30 h). Rendíthetetlenül gyalogolunk tovább a faluban. Most már a Nap sugarai pontosan a Bucsecs-hegység látványát tették lenyűgözővé, sűrűn fotóztuk azt. Végre egy vegyes bolthoz érünk, ennek teraszára kiültünk enni-inni és természetesen pihenni (1010 m / 15,30 – 16,00 h). Ez volt az egyetlen komolyabb megálló a reggeli indulás óta. Örvendett is mindenki gyerek-felnőtt egyaránt, a „La Ciocolată” nevű helynek, amely az üvegtigrisre emlékeztetett.
Következett az átkelés vissza Peștera faluba. Magura központját magunk után hagyva egy hosszan tartó emelkedő vette kezdetét. Enyhén, de több kilométeren keresztül kitartóan nyertük vissza a szintet. Elhaladtunk a Zernyesti-szoros felett, amely érdekes látványt nyújt ebből a szögből. Közben a Nap a is már lemenőben volt és ismét csikorgó hideg vette át az uralmat. De fázásról szó sem lehetett a kitartóan emelkedő szakaszon. De minden nehézségnek megvan a maga gyümölcse és ismét lefele mehettünk. Most már ismerős terepen, hiszen visszatértünk a Folea ház elé. Mindenki nagyon örvendett e pillanatnak és a hátralevő pár száz métert már gondok nélkül sétáltuk le (1190 m / 17,20 h).
Autóinkhoz érve a boldogságtól és hidegtől kipirult arccal búcsúztunk el egymástól. Köszönöm e csodálatos hétvégét, hogy együtt lehettünk e gyönyörű vidéken.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése