HEKE 130, május 27-29

 

Kellemes hétvégét töltöttünk Ikafalván, az egyesületünk megalakulásának 130 éves évfordulója alkalmából. A pénteki előkészületek után, szombaton gyalogtúráztunk az Ika várához, meglátogattuk a Szentkertet és a Csókás feredőt. Az utóbbi elég korhadó állapotban van. Visszafelé a Malomkert vendéglőben frissítettük magunkat különböző italokkal. Ugyancsak szombaton a biciklitúrázók Orbai- és Kézdiszék útvonalain karikáztak közel 100 km-t. A túrák után Kovács Zsuzsa lelkész mutatta be a település történetét és a helyi emberek szokásait. Nagyon értékes jegyzetfüzeteket lapozhattunk az 1750-es évektől kezdődően. Este, az ünnepi vacsoraként, igényesen megkészített ételeket fogyasztottunk, mialatt felolvastam az egyesületünk megalakulásának mozzanatait, illetve a Háromszéki EKE első kirándulásáról is betekintést nyertünk. Késő estig zenés buli következett, majd vasárnap délre összepakoltunk és hazajöttünk.

Köszönjük szépen mindenkinek a megtisztelő részvételeteket. Külön köszönet Kovács Gábornak az ünnepi vacsora elkészítését, György Sándornak a finom kenyerek helybeni megsütését. Köszönjük a túravezetőknek – Nagy Katalin és Jártó Gábor – a kirándulások megszervezését. Köszönjük Kovács Erzsónak, Hamar Zsófika néninek és mindenki másnak, akik nagyrészben hozzájárultak a hazaindulás előtti takarításban, igyekezni mindent úgy hagyni ahogyan kaptuk. Nem utolsó sorban köszönjük Konát Kálmán bácsinak és családjának a gyönyörű helyszín biztosítását.

Isten éltessen mindannyiatokat és Isten éltessen Háromszéki EKE!

 Fotók itt 

Kisbakancs-túra a Strunga nyeregbe, máj 22

Nagyon szép magashegyi túrának tettünk pontot a végére. A Bucsecs-hegység délnyugati részébe kirándultunk, pontosabban a Strunga nyeregbe, 2022 május 22-én vasárnap. Rendkívülien szerencsénk volt az időjárással, ennek köszönhetően gondtalanul végigjárhattuk a kitervezett útvonalat. A 10 évet meghaladó kisbakancs-történelem során, egyik legnehezebb túrájának vágtunk neki. Főleg a közel 1000 méteres szintemelkedés és ugyanannyi ereszkedés nem könnyű feladat főleg gyereklábak számára. De úgy látszik kissé alábecsültem a gyerkőcöket, hiszen nemhogy végigjárták hősiesen az utat, hanem amikor a felnőttek pihenésre telepedtek le, ezek a picikék még akkor is szaladgáltak fel-alá, sziklát másztak, játszadoztak, hóban csúszkáltak. Túra végén még a patakban gátat is építettek. Hát....minden elismerésem az övék! Szívből gratulálok!

Az 52 fős csapatunk – ebből 18 gyerek – reggel 4-5 óra között kelt fel, hogy a 7 órai találkozóra ott legyenek. Felső Moécs végében találkoztunk mindannyian, percre pontosan, késés nélkül. Nagyon fegyelmezett társaság gyűlt össze. Egy rövid bemelegítő séta után, köszöntöttem a csapatot, majd kis energiafelvétel következett. Erre szükség volt, hiszen egyből 700 méteres szintemelkedés következett a Buksa csúcsára. Főleg az alsó övezetben volt nagyon meredek a terep, egyre fennebb valamelyest enyhült. A csúcs alatti tisztáson ismét beiktattunk egy falatozásnyi pihenőt, majd az utolsó szakaszt bátran teljesítettük (1848 m / 10,30 h). Mivel a szél kezdett a magaslatokon fújdogálni, ezért előkerültek a széldzsekik.

A csúcstól ereszkedő következett, majd ismét egy kaptató a Strunga irányába. Jónéhány gyerek a havas terepet választotta, a száraz ösvénnyel ellentétben. Élvezték, hogy május vége felé van nekik lehetőségük és szerencséjük hóban játszadozni. Ezen a szakaszon gyönyörködhettünk egyik legszebb kilátásunkban. Észak-nyugatra a Királykő teljes gerince rajzolódott ki, illetve rögtön a háta mögötti Jézer-Papusa szinte teljesen havas gerince csábítgatott. Tőlünk délre egy karnyújtásnyira volt a Leaota, majd észak-keletre a Bătrâna sziklás oldalát figyelhettük, amely ugye már a Bucsecshez tartozik.

Hamarosan megérkezünk a Strunga nyeregbe, ahol egy bő órát szántunk pihenésre, evésre (1910 m / 11,45 – 12,45 h). Ahogyan már jeleztem, a felnőttek pihentek és a gyerekek futkorásztak mindenfelé, mászkáltak fel-alá, mintha eddig egy dombra sétáltunk volna fel.

Lefele indulás előtt a nyeregben csoportképet készítettünk és a Bătrâna-gerinc alatti kényelmes ösvényen jöttünk lefele. Hosszasan ereszkedtünk egészen a Guțanu elhagyatott menedékházáig, ahol egy vadiúj pad körül kifeküdtünk napozni és természetesen pihenni a meredek ereszkedő előtt.

Az útszakasz utolsó része az erdőben történt, ahol bő 300 métert kellett erőteljes ereszkedőben végigtaposnunk. Leérve a völgy aljába, a hideg hegyipatakban a gyerekek kihasználták a víz által nyújtott játéklehetőséget. Innen már egy kőhajításnyira voltak az autóink, ahová mindenki szerencsésen leért (1120 m / 16,00 h).

Nagyon köszönöm, hogy együtt túrázhattunk e gyönyörű vidéken, gratulálok még egyszer mindenkinek az elért teljesítményért! A magashegyek bebarangolása ezzel egy új lendülettel indul az elkövetkezőkben.

Fotók itt

Remetei sziklaszoros és Magyarigen, május 8

2022 május 8-án egy igazán csodálatos és sikeres túrán vettem részt kedves barátaimmal, a Remetei szurdokvölgyben. Összesen 8-an indultunk neki az eddig számunkra ismeretlen természeti szépségnek. A nyomdokainkban még jött két túratársunk, akik ha egy picit késve is, de sikeresen végigjárták ugyanazt amit mi. Autóinkkal a szoros bejáratához nagyon közel parkoltunk és indult a várva várt kaland.

Reggelizés után, fél 9-kor léptünk be a Remetei szorosba kényelmes ösvényen. Egyre bennebb haladva a sziklafalak kezdtek összeszűkülni, amelyek monumentális látványt nyújtottak számunkra. Aztán elfogyott az ösvényünk és következett a legizgalmasabb szakasz, vagyis a víz fölötti vaslépcsőkön való lépkedés. Nagyon élveztük ezt a különleges helyet, gyakran készítettünk fotókat is egymásról, no meg a gyönyörűen vad tájról. Megkerültük a Portált, amely egy sziklakaput képez az alatta folyó víznek. Átmegyünk a Kemence nevű helyen is, a szoros legszűkebb részén. A két hatalmas fal között alig 3-4 méter a távolság. A Kemence után azonban észrevettük, hogy tetszik-nem tetszik, bele kell gázolnunk a vízbe, átkelés céljából. Nos átváltottam a bakancsomat túraszandállra, feltűrve a nadrágot, térdig érő vízben egyensúlyoztam át a túlsó partra. Ezt a folyamatot többször is meg kellett ismételni a szorosban való túrázás során. A víz nem volt túl hideg, nagyon élveztük a lábmosást. A szoros felétől egyre szélesedett a látóhatár és többszöri vízben való átkelés után, száraz ösvényre jutottunk. Bevártuk az összes túratársunkat, visszahúztuk bakancsainkat és átsétáltunk a közeli Cheia faluba.

Hát ez a kis falu alig néhány házból áll és állandó lakossága egy fiatal család gyermekével. Kissé elbeszélgettünk velük, kiderült, hogy szívesen fogadnak turistákat akár eredeti móc házban, akár saját sátorral. Álomszép helyen laknak, ígértem nekik, még felkeressük a jövőben.

A kis települést elhagyva indultunk visszafele. Hamarosan találkoztunk barátainkkal, akik épp ekkor érkeztek meg vizes lábaikkal. Továbbra is jó utat kívánva, folytattuk menetelésünket felfele kapaszkodva a kecskepárkányra. Ez a párkány kb 100-150 méterrel a szoros fölött halad, fantasztikus panorámákban csodálkozhattunk. A keskenyebb részeken kifeszített drótkábelek vannak, ezek biztonságosabbá teszik az előrehaladást. Egyre csak fényképeztünk, fényképeztünk és fényképeztünk. Alig tudtunk betelni a tájjal. A párkány végén visszaereszkedtünk a völgybe, amely szintén drótkábel segítségével történt. Pontosan a szoros elejére érkeztünk vissza, ahonnan már közel voltunk az autóinkhoz. Összesen 6 órát vett fel a körtúránk, ennek minden pillanatát különösen élveztük.

A fantasztikus túránk véget ért, de következett a napunk másik része, amelyben Magyarigen községének református templomának meglátogatása szerepelt. Előre bejelentettem érkezésünket Szász Csaba lelkésznek, aki fogadott is a gyönyörű templomudvar bejáratában. Bementünk a 2 és fél évszázados épületbe, ahol a lelkész 80 perces történelemórát tartott csak kizárólag számunkra. Ámulva-bámulva hallgattuk a könnyed beszédstílusával rendelkező lelkészt, aki a település és környékének teljes történelmét bemutatta. A Háromszéken is szolgált lelkész 11 éve tért haza szülőfalujába, azóta is szolgálja a kis magyar közösséget. A történelemóra végén elmondtuk a Mi Atyánkot, elénekeltük a Magyar és a Székely himnuszokat. A templomból kilépve körbevezetett az udvaron. A felujítás alatt levő torony tövében megtaláljuk felsőcsernátoni Bod Péter és családja síremlékeit, aki a XVIII.század közepén itt szolgált. Megnézzük a 300 éves hatalmas hársfát is, amelyet Bod Péter is látott élete során. Minden állomásnál bőven beszélt Csaba lelkész az adott személyiségek életéről. Végezetül megtudtuk, hogy szeretettel várnak a Bethlen-nyaraló vendégszobáiba nyári szezonban, amely szintén a templom udvarán található. Megígértük, hogy visszatérünk ide nagyobb létszámmal is. Elbúcsúztunk a lelkésztől, megköszönve ezt a tartalmas és nagyon értékes bevezetőt a település és templom történetébe. Késő délután indultunk haza, egy szörppel, egy málnadzsemmel és nagyon finom konyakkal gazdagodva.

Köszönöm mindenkinek, hogy álmomat valóra válthattam Veletek és eljutottam erre a gyönyörű helyre.

Fotók itt