Nagyon szép magashegyi túrának tettünk pontot a végére. A Bucsecs-hegység délnyugati részébe kirándultunk, pontosabban a Strunga nyeregbe, 2022 május 22-én vasárnap. Rendkívülien szerencsénk volt az időjárással, ennek köszönhetően gondtalanul végigjárhattuk a kitervezett útvonalat. A 10 évet meghaladó kisbakancs-történelem során, egyik legnehezebb túrájának vágtunk neki. Főleg a közel 1000 méteres szintemelkedés és ugyanannyi ereszkedés nem könnyű feladat főleg gyereklábak számára. De úgy látszik kissé alábecsültem a gyerkőcöket, hiszen nemhogy végigjárták hősiesen az utat, hanem amikor a felnőttek pihenésre telepedtek le, ezek a picikék még akkor is szaladgáltak fel-alá, sziklát másztak, játszadoztak, hóban csúszkáltak. Túra végén még a patakban gátat is építettek. Hát....minden elismerésem az övék! Szívből gratulálok!
Az 52 fős csapatunk – ebből 18 gyerek – reggel 4-5 óra között kelt fel, hogy a 7 órai találkozóra ott legyenek. Felső Moécs végében találkoztunk mindannyian, percre pontosan, késés nélkül. Nagyon fegyelmezett társaság gyűlt össze. Egy rövid bemelegítő séta után, köszöntöttem a csapatot, majd kis energiafelvétel következett. Erre szükség volt, hiszen egyből 700 méteres szintemelkedés következett a Buksa csúcsára. Főleg az alsó övezetben volt nagyon meredek a terep, egyre fennebb valamelyest enyhült. A csúcs alatti tisztáson ismét beiktattunk egy falatozásnyi pihenőt, majd az utolsó szakaszt bátran teljesítettük (1848 m / 10,30 h). Mivel a szél kezdett a magaslatokon fújdogálni, ezért előkerültek a széldzsekik.
A csúcstól ereszkedő következett, majd ismét egy kaptató a Strunga irányába. Jónéhány gyerek a havas terepet választotta, a száraz ösvénnyel ellentétben. Élvezték, hogy május vége felé van nekik lehetőségük és szerencséjük hóban játszadozni. Ezen a szakaszon gyönyörködhettünk egyik legszebb kilátásunkban. Észak-nyugatra a Királykő teljes gerince rajzolódott ki, illetve rögtön a háta mögötti Jézer-Papusa szinte teljesen havas gerince csábítgatott. Tőlünk délre egy karnyújtásnyira volt a Leaota, majd észak-keletre a Bătrâna sziklás oldalát figyelhettük, amely ugye már a Bucsecshez tartozik.
Hamarosan megérkezünk a Strunga nyeregbe, ahol egy bő órát szántunk pihenésre, evésre (1910 m / 11,45 – 12,45 h). Ahogyan már jeleztem, a felnőttek pihentek és a gyerekek futkorásztak mindenfelé, mászkáltak fel-alá, mintha eddig egy dombra sétáltunk volna fel.
Lefele indulás előtt a nyeregben csoportképet készítettünk és a Bătrâna-gerinc alatti kényelmes ösvényen jöttünk lefele. Hosszasan ereszkedtünk egészen a Guțanu elhagyatott menedékházáig, ahol egy vadiúj pad körül kifeküdtünk napozni és természetesen pihenni a meredek ereszkedő előtt.
Az útszakasz utolsó része az erdőben történt, ahol bő 300 métert kellett erőteljes ereszkedőben végigtaposnunk. Leérve a völgy aljába, a hideg hegyipatakban a gyerekek kihasználták a víz által nyújtott játéklehetőséget. Innen már egy kőhajításnyira voltak az autóink, ahová mindenki szerencsésen leért (1120 m / 16,00 h).
Nagyon köszönöm, hogy együtt túrázhattunk e gyönyörű vidéken, gratulálok még egyszer mindenkinek az elért teljesítményért! A magashegyek bebarangolása ezzel egy új lendülettel indul az elkövetkezőkben.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése