2022 május 8-án egy igazán csodálatos és sikeres túrán vettem részt kedves barátaimmal, a Remetei szurdokvölgyben. Összesen 8-an indultunk neki az eddig számunkra ismeretlen természeti szépségnek. A nyomdokainkban még jött két túratársunk, akik ha egy picit késve is, de sikeresen végigjárták ugyanazt amit mi. Autóinkkal a szoros bejáratához nagyon közel parkoltunk és indult a várva várt kaland.
Reggelizés után, fél 9-kor léptünk be a Remetei szorosba kényelmes ösvényen. Egyre bennebb haladva a sziklafalak kezdtek összeszűkülni, amelyek monumentális látványt nyújtottak számunkra. Aztán elfogyott az ösvényünk és következett a legizgalmasabb szakasz, vagyis a víz fölötti vaslépcsőkön való lépkedés. Nagyon élveztük ezt a különleges helyet, gyakran készítettünk fotókat is egymásról, no meg a gyönyörűen vad tájról. Megkerültük a Portált, amely egy sziklakaput képez az alatta folyó víznek. Átmegyünk a Kemence nevű helyen is, a szoros legszűkebb részén. A két hatalmas fal között alig 3-4 méter a távolság. A Kemence után azonban észrevettük, hogy tetszik-nem tetszik, bele kell gázolnunk a vízbe, átkelés céljából. Nos átváltottam a bakancsomat túraszandállra, feltűrve a nadrágot, térdig érő vízben egyensúlyoztam át a túlsó partra. Ezt a folyamatot többször is meg kellett ismételni a szorosban való túrázás során. A víz nem volt túl hideg, nagyon élveztük a lábmosást. A szoros felétől egyre szélesedett a látóhatár és többszöri vízben való átkelés után, száraz ösvényre jutottunk. Bevártuk az összes túratársunkat, visszahúztuk bakancsainkat és átsétáltunk a közeli Cheia faluba.
Hát ez a kis falu alig néhány házból áll és állandó lakossága egy fiatal család gyermekével. Kissé elbeszélgettünk velük, kiderült, hogy szívesen fogadnak turistákat akár eredeti móc házban, akár saját sátorral. Álomszép helyen laknak, ígértem nekik, még felkeressük a jövőben.
A kis települést elhagyva indultunk visszafele. Hamarosan találkoztunk barátainkkal, akik épp ekkor érkeztek meg vizes lábaikkal. Továbbra is jó utat kívánva, folytattuk menetelésünket felfele kapaszkodva a kecskepárkányra. Ez a párkány kb 100-150 méterrel a szoros fölött halad, fantasztikus panorámákban csodálkozhattunk. A keskenyebb részeken kifeszített drótkábelek vannak, ezek biztonságosabbá teszik az előrehaladást. Egyre csak fényképeztünk, fényképeztünk és fényképeztünk. Alig tudtunk betelni a tájjal. A párkány végén visszaereszkedtünk a völgybe, amely szintén drótkábel segítségével történt. Pontosan a szoros elejére érkeztünk vissza, ahonnan már közel voltunk az autóinkhoz. Összesen 6 órát vett fel a körtúránk, ennek minden pillanatát különösen élveztük.
A fantasztikus túránk véget ért, de következett a napunk másik része, amelyben Magyarigen községének református templomának meglátogatása szerepelt. Előre bejelentettem érkezésünket Szász Csaba lelkésznek, aki fogadott is a gyönyörű templomudvar bejáratában. Bementünk a 2 és fél évszázados épületbe, ahol a lelkész 80 perces történelemórát tartott csak kizárólag számunkra. Ámulva-bámulva hallgattuk a könnyed beszédstílusával rendelkező lelkészt, aki a település és környékének teljes történelmét bemutatta. A Háromszéken is szolgált lelkész 11 éve tért haza szülőfalujába, azóta is szolgálja a kis magyar közösséget. A történelemóra végén elmondtuk a Mi Atyánkot, elénekeltük a Magyar és a Székely himnuszokat. A templomból kilépve körbevezetett az udvaron. A felujítás alatt levő torony tövében megtaláljuk felsőcsernátoni Bod Péter és családja síremlékeit, aki a XVIII.század közepén itt szolgált. Megnézzük a 300 éves hatalmas hársfát is, amelyet Bod Péter is látott élete során. Minden állomásnál bőven beszélt Csaba lelkész az adott személyiségek életéről. Végezetül megtudtuk, hogy szeretettel várnak a Bethlen-nyaraló vendégszobáiba nyári szezonban, amely szintén a templom udvarán található. Megígértük, hogy visszatérünk ide nagyobb létszámmal is. Elbúcsúztunk a lelkésztől, megköszönve ezt a tartalmas és nagyon értékes bevezetőt a település és templom történetébe. Késő délután indultunk haza, egy szörppel, egy málnadzsemmel és nagyon finom konyakkal gazdagodva.
Köszönöm mindenkinek, hogy álmomat valóra válthattam Veletek és eljutottam erre a gyönyörű helyre.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése