2022 október 21 és 25 között zajlott a címben szereplő kirándulásunk, amely az eddigi történetünk leghosszabb kiruccanásának is lehetett nevezni. Nemcsak távolságban, hanem időben is. Ugyanakkor közlekedési eszközként nem a személyautókat választottuk, hanem a vonatot, amely sokkal érdekesebbnek bizonyult az autónál. Maga a túraszervezés nagyjából két hónapot vett igénybe, ezalatt le kellett bonyolítani a szállásfoglalásokat, túraútvonalakat, vacsorákat, illetve a bérelt helyi buszok elintézését.
Végre eljött a várva-várt nap, vagyis az indulás. Az eseményünk nulladik pontjaként egy vetítést szerveztünk be a sepsiszentgyörgyi Művész moziban. Mivel indulásunk késő éjszaka következett, ezért az esti filmnézés épp ideális előszele volt a vonatos utazás előtt. A könnyű családi vígjáték után, a vasútállomáson találkoztunk mindannyian. Szerencsére vonatunk néhány perces késése nem okozott különösebb problémákat. Befutott a hosszú szerelvényünk, ez alkalommal egy hálókocsival és egy fekvőhelyes kocsival többel, mint a megszokottkor. Két vasúti kocsit rendeltünk csapatunk számára, plusz a meglévővel utaztunk az éjszakában. A Román Vasúttársasággal meglepően könnyen ment a szervezési kommunikáció, amelyet őszintén nem hittem volna.
Kellemes utazás után, szombaton délelőtt megérkeztünk Máramarosszigetre, Vonatról való leszállás után elsétáltunk a Perla szállóig, ahol csapatunk kisebb része volt elszállásolva. Innen továbbsétáltunk óriási csomagjainkkal a központon keresztül a Buci szállóig, amely teljes egészében számunkra volt félretéve a következő két napra. Elszállásolás után némi szabadidő állt rendelkezésünkre, amíg a kiránduláshoz előkészültünk. Dél irányban hagytuk el a város szélét, a Várhegy-tető (Solovan) felé indulva. Egy rövidítést szerettem volna kihasználni, amely nem bizonyult a későbbiekben jó döntésnek. A rövidített út sikerült, azonban nagyon meredek kapaszkodót kellett legyűrnünk, szerencsére rövid szakaszon. A gerincre felérve az összegyűlt csapattal mentünk fel immár kényelmes ösvényen a fenti tisztásra, közel a Solovan tetőhöz. A borongós égbolt valamennyire megengedte a kilátást, főleg északra és keletre az alattunk elterülő Máramarosi medencére. Visszafele a jelzett úton ereszkedtünk be a városba, pontosan a Malomkert szálloda mellé. Az Iza-folyó lengőhídján keresztül, az imént említett szálloda mellett haladtunk el. A parkban levő játszótéren a gyerekek kipróbálták az alkalmatosságokat, majd egy megbeszélt esti időpontra kellett visszatérni a szállodánkhoz, az esti vacsorára. A nagy teremben óriási jókedvvel és gyerekzsivajjal fűszerezett estét töltöttünk.
Vasárnap a svédastalos reggeli után, bérelt buszaink vártak a központban. Ezekkel utaztunk a közelben levő Kabolapatakra és annak a központjába. Elkezdődött a túraútvonalunk bejárása a Kopasz-kő irányába. Végigmentünk a takaros porták előtt. A gazdák rengeteg almát termesztenek a vidéken, zsákokban, vagy csak egyszerűen fából készített óriási tárolókban tartják azokat. Sáros erdei úton haladunk felfele kényelmesen. Az emelkedő enyhe, nem okoz gondot számunkra. A térképet azonban nagyon kell figyelni, mert jelzésnek se híre se hamva. Rengeteg útkereszteződést hagytunk magunk mögött, itt nagyon szemfülesnek kellett lenni. A nagyobb kapaszkodó előtt egy ebédszünetet iktattunk be, egy szép tisztáson. Ahogyan később beigazolódott, szükség volt felerősíteni szervezetünket, hiszen egy bozótos – nagyon meredek – szakaszt kellett legyűrnünk a Kopasz-kő irányába. A térkép pedig itt jelzett ösvényt jelölt, de ennek még nyoma sem volt. A lényeg az, hogy mindenki szerencsésen felért a tetőre, sajnos ködbe kerültünk, ezért kilátásunk nem volt. A gerincen végigsétáltunk, sajnos semmit nem láttunk csak egymást. Feljutottunk a Cigány kőre, amely a Kőhát-hegység legmagasabb pontja (1222 m). Az egyre szelesebb időjárás a felhőket kezdte mozgatni, de sajnos ez nem volt elég, hogy kitisztuljon az égbolt. Lefele vezető utunkon ismét nagyon meredek szakaszon akart térképünk levezetni. Ezt inkább egy hosszabb, de jóval kényelmesebb úttal helyettesítettük. Elértünk egy erdőkitermelő utat, majd a felhőplafon alá kerülve egy aszfaltozás előtt levő útra kerültünk. Ezen meneteltünk kényelmesen az Egres kulcsosházig, immár napsütésben. A kulcsosháztól letértünk a kényelmes utunkról és megtaláltuk a nekünk való túraösvényünket, amely levezetett Kabolapatakra, a reggeli kiindulópontunkba. A megbeszélt időpontban érkeztek buszaink, amelyekkel visszatértünk a szálláshelyeinkre. A kis kitérővel 24 kilométert gyalogoltunk és nagyjából 800 méter szintet emelkedtünk, illetve ereszkedtünk. A túra után szállásunkon kicsit rendbe hoztuk magunkat, hiszen vendéglőbe voltunk hivatalosak ezen az estén. A “Casa Iurca de Călinești” nevű román hagyományosan máramarosi vendéglőhöz sétáltunk, annak bejáratánál népviseletbe öltözött muzsikusok fogadtak. A vacsora közben is többször bejöttek a gyönyörűen kidíszített termünkbe, hogy hangulatunkat fokozzák zenéjükkel. A gyertyafényes vacsora után visszatértünk a szálláshelyünkre nyugalomra térni.
Hétfőn a reggeli után városnézésre és annak történetének a megismerésére voltunk hivatalosak. A helyi RMDSZ vezetőjének jóvoltából, több magyarvonatkozású épületet megtekintettünk a központban. Elszomorító, hogy az egykori pezsgően életerős város, mára egyszerű településsé vált, ahonnan főleg a magyarság iszonyatosan nagymértékben távozott. Egykoron a só- és a fakitermelés emelte magasra az életszínvonalat és a koronavárosok egyike is volt. A történelemóra után meglátogattuk a város érdekes piacát, ahol Ukrajnából hozott csempészcigarettától és az édességektől a különböző helyi zöldségekig minden megtalálható. Sokan megkóstoltuk főleg az édességeket, néhányan tasakoslag vásárolták azokat. A piactól szabadprogram elöltésére volt lehetőség, egészen a vonat indulásáig. Kisebb csapatokra oszolva ki-ki a saját útjára ment. A vonat indulás előtt egy órával gyülekeztünk az állomáson, a gyerekek a síneken minden követ összeszedve játszodtak.
Szerelvényünk befutott, majd számunkra teljes egészében lefoglalt ülőhelyes kocsiban foglaltunk helyet. Ezzel jöttünk közel 12 órát Sepsiszentgyörgyig. Unalomnak azonban nem volt helye, hiszen mindenki kapott beszélgetőtársat. A gyerekekről nem is beszélve, hiszen nagyon fel voltak dobódva az elfogyasztott édességektől, végigfutkorászták és végigmászkálták az összes helyet. Késő este Fekete György szülinapja alkalmából zengett az egész kocsi, amikor felköszöntöttük éneklésünkkel. Ezek után elcsendesedett a társaság, a gyerekek nagy része elaludtak. Majd Csíkszereda után mindenki készülődött és egy kis késéssel érkeztünk haza Sepsiszentgyörgyre. A vonatállomás aluljárója után elbúcsúztunk egymástól és hazaindultunk.
Nagyon szépen köszönöm a túrán való részvételt, fantasztikusak voltatok mind egy szálig! Szeretettel várlak máskor is kirándulni!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése