Advent első vasárnapján nagyon sokan készültünk a Nagykőhavasra. A Brassóból induló buszra alig tudtunk bepréselődni. Fél órai utazásunk alatt még a levegőt is alig sikerült vennünk, de nagyon élveztük a helyzetet. Vidáman ugrottunk le a Malomdomboknál, György Sándor barátunk 113 leszálló személyt számolt meg a negyvenvalahány férőhelyes buszról. A mi csapatunkat 24 túrázó alkotta. 2022 november 27-én vasárnap a Nagykőhavasra készültünk. Szép számmal vettek részt a Csíkszéki EKE tagjai, de voltak Kézdivásárhelyről és Barótról. Kiss András barátunk két zabolai származású diákjával is megjelent.
Borongós, télies időjárásban indultunk útnak a Malomdomboktól (700 m / 9,00 h). Klasszikus útvonalunkat kissé megváltoztatva haladtunk a menedékház felé. Ez alkalommal a Sipoly völgyén gyalogoltunk elég gyors iramban, majd a Hétlétrák előtt a Medveszakadék felé vettük az irányt. Itt már látszódtak a tél első jelei, vékony porhóréteg fedte az erdei talajt, a fák zimankós ruhájukat öltötték fel. Meredek ösvényen pontosan a magas sziklák alatt kapaszkodunk egyre fennebb. Útközben figyeljük a fejünk fölött tornyosuló és visszahajló falakat, amelyeken különböző nehézségű sziklamászó útvonalak vannak kialakítva.
Nemsokára egy kerülővel felérünk a Medveszakadék tetejére, mostmár fentről szemlélhettük az előttünk elterülő fehéredő tájat (1220 m / 11,10 – 11,30 h). A hegy csúcsára nem volt rálátásunk a felhők miatt, de az alatta levő erdőségeket előszeretettel fényképeztük. Szépen látszódott azonban a szomszédban levő Keresztényhavas.
Havas ösvényen folytattuk utunkat a menedékház felé, immár a közismert családi úton. A forrás utáni tisztásról már beláttunk a Barcasági medencébe és a háttérben levő Persány-hegység is kirajzolódott. Távolban északra a Kakukk-hegy csúcsa emelkedett, ahol épp egy hete jártunk. Rövid útszakasz után felértünk a menedékházhoz, de mielőtt bementünk volna, még néhány fényképet készítettünk a környéken (1630 m / 12,40 – 13,50 h). Bakancsainkat lehúztuk az előszobában, majd úgy léptünk be az ebédlőbe. Itt a kellemes melegben elfogyasztottuk ételeinket és nagyon jó hangulatban töltöttük a bő egy órát. Megtudtuk, hogy a menedékházban jelenleg nem lehet aludni a felujítások miatt.
Indulásunk előtt csoportképet készítettünk a tornácon, majd a csúcs felé vettük az irányt. 2-3 cm-es porhóban könnyedén haladtunk, a kilátóhelyeken sűrűn fényképezgettük főleg a Csukás irányába elterülő tájat. A csúcs már egy kőhajításnyira került hozzánk, sajnos mire felértünk köd fogadott (1843 m / 14,50 – 15,10 h). Jóformán mindenki külön fotót kért magáról a csúcstábla mellett, majd természetesen a csapatunkat is megörökítettük.
Innen már csak lefele vezetett utunk a Tamina-vízesés irányába. Ahogyan megkezdtük az ereszkedést, kiértünk a ködből és szépen kivehető volt az előttünk elterülő táj. Teljes mértékben látszott a Neamțu- és Báj-havas, tőle jobbra a Bucsecs sziklavölgyei húzódtak fel egészen a fellegekig. Mielőtt beléptünk volna a sötétedő erdőbe, 2-3 őzet is szemügyre vettünk, igaz jelentős távolságra tőlünk. A meredek lejtőn hamar leértünk a Tamina vízeséshez, ahol már nagyon szürkölödött (1200 m / 16,40 h). Emiatt kihagytuk a vízesés látogatását, inkább előszereltük fejlámpáinkat és elindultunk a vasútállomás felé. Eleinte nem volt szükség a világító eszközeinkre, de aztán a teljes sötétségben fejlámpák fényénél érkeztünk le a Tömös völgyébe. Menet közben adventi énekeket és néhány népdalt is énekelgettünk. Egy vadmacska éles és hangos nyávogása tudatta, hogy ő is jelen volt a közelben. Az aszfaltos úton nagy elővigyázatossággal haladtunk libasorban, útszélen. Hamar elértük a Felső tömösi vasútállomást, ahol befejeztük a 18 km-es magashegyi túránkat (800 m / 17,45 h).
Köszönöm szépen mindannyiatoknak a részvételt! Örvendek, hogy egy vidám csapatnak a részese lehettem.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése