2022 november 6-án vasárnap 20-an gyűltünk össze, hogy felfedezzük – többnyire járható utakon – a Bodoki-havas északkeleti szegletét. Már egy ideje járom ezt a vidéket, hiszen máskülönben nehezen jutunk el, turistautak hiányában nemigazán vonzó terep egy gyalogló számára. Kivéve természetesen a vadászokat, a természetfotósokat és az erdőiparban dolgozó munkásokat. Nos eddig felfedeztünk már néhány útvonalat ezen a vidéken, még maradt a Jajdon völgyéből átjutni Bálványosra szakasz, amelyet most napirendre tűztem az egyesületünk keretén belül.
Autóinkkal a Jajdon-völgy göröngyös erdei útján utaztunk fel, közel a Pokol völggyel való összefolyásig (720 m / 8,20 h). Novembert meghazudtoló kellemes idő jellemezte az egész napunkat, noha fent a főgerincen azért a hideg szél éreztette a hatását. Utunkat a Pokol-völgy felújított fürdője mellett folytattuk, majd beléptünk az ismeretlenbe. Térképpel magunk előtt próbáltuk a számunkra legmegfelelőbb utat találni Bálványosfürdő felé. Bő 3 órát igényelt amíg megpillantottuk az alattunk fekvő Csiszárfürdőt, Bálványos egyik ékességét. Eddig jónéhány völgyet és hegygerincet kellett bejárnunk, illetve egy gyönyörű tisztást is utunkba ejtettünk, ahonnan fantasztikus kilátásunk volt észak irányban. Belátható volt a Büdös-barlang sziklája, a Bálványos-vár romja, a Cecele csúcsa és mellettünk karnyújtásnyira a Begyenkő érdekes sziklás kiemelkedése. Meglátogattuk a kiépített Csiszárfürdő medencéit, mofettáját, szaunáját, majd egy kis borvízkóstolás után felsétáltunk a szálloda melletti nyeregbe, ahol egy udvaron szép fűben és napsütésben elfogyasztottuk ebédünket (940 m / 12,20 – 13,00 h).
Utunk következő szakaszát a Bodoki-havas északi főgerince jelentette. Itt nem adódtak meglepetések, hiszen a turistajelzéssel ellátott gerincrészletet többször bejártuk. Most a Kőmöge csúcsáig mentünk, amely egyben a hegység legmagasabb csúcsa is. Jól lehetett haladni, friss avart rugdosva. A turistajelzések kezdtek nagyon elhalványodni, lekopni. Ráférne egy újítás a gerincút sárga sávval jelzett túraútvonalára. Felérve a Kőmögére, csúcsfotót készítettünk (1241 m / 15,00 h).
Utolsó útszakaszunk következett, éspedig beereszkedés a hegyről vissza az autóinkhoz. Felfedezésre váró utunkat egy nagyon kemény ereszkedővel kezdtük, miután visszagyalogoltunk a gerincen párszáz métert. Célunk visszatalálni autóinkhoz felfele út nélkül, csak kimondottan ereszkedéssel. Hát ez nem jött össze, mivel a térképen elnéztem a mellékgerincet, amelyet el kellett volna találnunk, így kényelmesen egy völgybe értünk, pont oda ahol a reggel elhaladtunk. Nos itt már tudtuk, hogy egy utolsó, de nagyon meredek szakaszt ki kell másznunk. Ezt sikeresen teljesítettük, majd egy pihenő után már problémák nélkül értünk vissza az autóinkhoz. Épp napvilág elértük, úgyhogy fejlámpáinkat nem kellett használnunk (720 m / 17,30 h). Búcsúzás után még töltöttem a közelben levő finom kénes borvízből.
Köszönöm a bátor és lelkes csapatnak, hogy együtt felfedezhettük e gyönyörű vidéket!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése