Immár harmadik alkalommal szervezünk az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályánál Mikulás túrát a kisbakancsos csapatunkkal. A kirándulás célja megismertetni a gyerekekkel és a felnőttekkel Szent Miklós igazi történetét. Ebben az évben, december 3-án szombaton indultunk a Mikulással találkozni, amelynek helyszíne a Fenyőfarki-borvíz volt.
Összesen 49-en gyülekeztünk a sepsibükszádi vasútállomás szomszédságában (610 m / 10,00 h). A résztvevők között 18 gyerek várta türelmetlenül a Mikulással való találkozást. A túraismertető után elindultunk az Olt völgyén felfelé. Ködös időben volt részünk, de nagyon reménykedtem a napsütésben, habár a csekély szintemelkedésünk nem igazán bíztatott erre. Hatalmas tócsákat kerülgettünk már az utunk elején. A gyerekek nagyon el voltak ragadtatva, viccelődve a Balatonhoz is hasonlítottunk egy-egy gigantikus méretű víztükröt. Pontosan az Alsó Sólyomkő aljában váltottunk irányt, majd elhagyatott bányák mellett folytattuk utunkat. Egy békésen legelő nyájat vettünk észre a távolban. A kutyák már jelezték közeledtünket, ezért csapatunkat szorosan egybealkotva haladtunk végig mellettük. Gond nélkül távozunk a helyszínről, majd gyönyörű bükköst keresztezve egy még csodálatosabb tisztásra érkeztünk. A Dobrica vadászház mellett álltunk meg pihenni, amely a Mikes család sepsibükszádi birtokának otthona (720 m / 11,20 – 11,45 h). Ottlétünk alatt körbejártuk a házat, megcsodáltuk annak nyugodt környezetét, majd picit falatoztunk az óriási faasztalnál. Közben kívánságom teljesült, hiszen a napsugarak áttörtek a fellegeken, felmelegítve még a lelkünket is.
Pihenő után továbbálltunk, átmentünk a tisztás bal felső sarkába, majd az erdőbe mélyedtünk. Egy nagyon szép fenyvesben sétáltunk, a sűrű avar mintha perzsaszőnyegen való lépkedésre emlékeztetett volna. Ember nem járt gyakran errefelé, hiszen az ösvény sok helyen bebokrosodott. Inkább az erdő lakói használják ezeket az utakat. Beérkezünk a völgybe ahol megtaláljuk az erdőkitermelő utat. Párszáz méter után máris a Fenyőfarki-borvíz mellett találjuk magunkat. A lefödés alatt rendesen berendezkedtünk, hiszen következett a finom falatok megsütése, illetve a Mikulás érkezése (730 m / 12,20 – 14,20 h). Gyorsan sikerült tüzet gyújtani a kialakított tűzhelyen. Jelentős mennyiségű fát hordtunk össze az erdőből, köszönhetően a szorgos apukáknak. Kovács Gábor a mesterszakácsokat megirigylő módon, ízlésesen készítette a finomabbnál finomabb falatokat. Természetesen mindenki igyekezett helyet foglalni a tűz mellett, melegételt készíteni. A patakon keresztülmenve finom borvizet lehetett kóstolni, jókat lehetett meríteni a fa köpüben foglalt Fenyőfarkiból. A gyerekek nagy része mindvégig a patakban játszadoztak, mintha nem is december elején lennénk. Evés után a napsütötte domboldalon megérkezett a Mikulás, mindenki nagy örömére. A Szent Miklós történetének ismertetése után minden gyerek óriási csomagot kapott, de még a felnőtteknek is jutott a nyalánkságokból. Nagy volt a vidámság, az egész vidék zengett a gyerekek ricsajától.
Az ünnepi alkalom végeztével összeszedtük csomagjainkat, mindent úgy hagyva ahogyan kaptunk. Az utánunk érkező tüzet gyújtó illető boldog lehet, hiszen jelentős mennyiségű, szépen összevágott fát hagytunk a helyszínen. Az erdőkitermelő úton ereszkedtünk lefelé, útközben gyönyörű lovakat fotóztunk, akik még közelünkbe is jöttek egy-egy kis simogatást kicsalva. A nagy széles mezőn hátrapillantva teljes pompájában látszott a Dél hargitai Nagy Piliske csúcsa. Tőle délre a Nagy Murgó azonban felhőbe burkolózott. Szerencsésen visszaérkeztünk a vasútállomás mellé, ahol autóink vártak ránk a ködös időben (610 m / 15,30 h). Egymástól elbúcsúzva vettük hazafelé az irányt.
Köszönöm mindenkinek a részvételt, a jó hangulatot amit árasztottatok.Külön gratuláció a még 3 éves Farkas fábián Zoénak aki hősiesen végig teljesítette a távot! Köszönjük Hadnagy Istvánnak a Mikulás szerepet! Köszönjük a gazdag ajándékozást, ezzel is bizonyítva, hogy lelketek legmélyén ott van a Mikulás szelleme!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése