Csaplya - Clabucet, jan 29

A mai kirándulásunk helyszínére teljes egészében vonattal utaztunk menet-jövet. Predeálról a Csaplya irányába mentünk, majd az erdőben gyönyörű fél méteres hó fogadott. A friss havat már a tegnap kitörték, nekünk nem kellett nagy munkát végeznünk. Az éjszaka hullott friss hó újabb 10 cm-t eredményezett. Különben a gyerekek mentek elől szinte végig és az ők munkájuk gyümölcsét aratták le, ami az ösvénykialakítást illeti. A sűrű erdős részen kissé hangoskodtunk, hogy véletlenül se kerüljön szemünk elé valami málnapásztor. Ezen a vadas szakaszon több nyomot kereszteztünk, inkább vaddisznó és őz nyomokat figyelhettünk meg, de egy tegnapi medvenyomot is láttunk. A Kakas sípályán mentünk fel a Clăbucet felső állomásához, ahol jólesett a melegedőben megpihenni, a közben elég zorddá alakuló időjárás miatt. Lefele már nagyon egyszerű dolgunk volt. A gyerekek popsi-tepsivel ereszkedtek be Predeálra, mi is csúszkálva nagyon gyorsan beérkeztünk a felvonó alatti meredek sípálya szélén. A gyerekek még néhány szánkópartival búcsúzkodtak a közeli domboldalon a helyszíntől.

 Fotók itt

Baróti-hegység déli gerince, jan 22

Már megszokottan tavaszias időjárás jellemezte január 22-ét, 2023-as évben. Heten indultunk bérelt mikrobusszal Sepsiszentgyörgyről Vámoshídpusztára. A helyi szállítóvállalat cégjének egyik sofőre pontosan érkezett a találkahelyre, így rövid idő alatt kényelmesen eljutottunk túránk kiindulópontjába (500 m / 8,00 h). Az Olt-folyó töltésén mendegéltünk egészen a Veczer-kő aljáig, útközben a vízparton portyázó madarakat próbáltunk fényképezgetni, több-kevesebb sikerrel. Különleges módon kormoránokat és hattyúkat figyeltünk meg. Közben a sárban kisebb macinyomokat fedeztünk fel, óvatosságra intve bennünket.

A Veczer-kő alatt elhaladva hamarosan toronyiránt felkapaszkodtunk a dombtetőre, egyben a Baróti-hegység gerincének déli pontjára. A Veczer tetején csodálatos kilátásban volt részünk inkább északra és keletre. A Kárpátkanyar hegyeinek magasabb részei kövér fellegekkel voltak beburkolózva, ezáltal jelezve, hogy bőséges havazás van jelen ezen tájakon. Székelyföld ezen déli pontján nem fenyegetett az időjárás komolyabb csapadékkal, a magas felhőplafonnak köszönhetően a Csomádig is elláttunk. A Strázsa-és Barabás-tető után egy különleges látványban volt részünk éspedig a Fogarasi-havasok legkeletibb magaslata, az Urlea tűnt ki néhány percig egy napsütéses ablakban. Fantasztikus látvány volt!

A Lenkert erdejének szélén álltunk meg ebédelni (680 m / 11,00 – 11,30 h). Ha eddig többnyire tisztáson gyalogoltunk, innen erdei utak váltották fel útvonalunkat. Nagy tócsákat, sarakat próbáltunk kikerülni, inkább a jelzett út szomszédságában gyalogoltunk. A jelzések kifogástalan állapotban vannak, nagyon jól láthatóak, igaz a hatalmas tisztásokon elkelne néhány vasból készült cölöp, amelyre turistajelzést festenek. Mivel edzett túrázókból állt össze csapatunk, nagyon jó iramban haladtunk. Ennek köszönhetően hamar elértük a Keresztény legelőt, ahol a főgerinctúránkat befejeztük. Csoportképet készítettünk egy víztározó tetején, háttérben a Görgő csúcsával (710 m / 12,45 h).

A jólismert piros pont körút szakaszán indultunk tovább városunk felé. Végigszáguldottunk a legelőn, majd egy erdős rész után a Szalamáj tisztáson találtuk magunkat, ahol juhok legelésztek a hatalmas területen. Csereerdőben folytattuk utunkat a Kéni pusztáig, egy kis kitérővél meglátogattuk a “sámánfát”, ahol Unikummal ünnepeltük túránk utolsó szakaszát. Ezen a vasárnap délután meglepően sok ember járt a környéken. Mi is könnyedén besétáltunk az Orotvány tetejére, ahonnan gyönyörűen elénk vetítődött városunk látképe. A Pacé oldalán ereszkedtünk be a gyümölcsös részbe, pontosan házunkig kísértek kedves túratársaim, barátaim (550 m / 15,10 h / 24 km).

Köszönöm a gyönyörű napot, jó társaságot és a felfrissítő kirándulást! Jó pihenést mindenkinek!

Fotók itt

Kék körút, jan 21

Ismét egy tavaszias hangulatú kirándulásban volt részünk január 21-én, Sepsiszentgyörgy környékének erdejében. Dukrét Lajos által szervezett hagyományos kék körút túrán 30-an vettünk részt, ebből közel negyede Csíkszéki EKE-tag volt. Az Örkő tetejéről gyönyörű kilátásban volt részünk az éjjel kissé behavazott Bodoki havasokról, de még a távoli Lakócát és Zernye-havast is tökéletesen lehetett fényképezni. A Bíróné-puszta után egyre jobban benőtt cserjék között gyalogoltunk sáros ösvényen, majd beereszkedtünk a Honvéd kúthoz, amelyből jelenleg nem folyik víz. Pihenő után a Tetves-kút érintésével jutottunk fel a Kölcze pusztára, útközben megtudtuk túravezetőnktől, hogy a Csiklon-patak völgyében az 50-es években szenet próbáltak bányászni, nem sok sikerrel. A tisztáson sok-sok finomságot sütöttünk, jól éreztük magunkat a verőfényes napsütésben, azután a társaság egy része besétált Alsó Szemerjára, mások visszatértek a reggeli kiindulóponthoz. Köszönjük a lehetőséget a túravezetőnek a túrán való részvételért. Friss erdei levegőtől felfrissülve érkeztünk haza, a gyerekek is kihancúrozhatták magukat a Természet játszóterén. Néhányan már holnap készülünk vissza kedvenc időtöltésünkhöz, a természetjáráshoz.

Kisbakancs-túra a "mosolygós vulkán" földjére, jan 7

Az idei év első túrája Tusnádfürdő környékére vezetett. 2023 január 7-én szombaton 34-en ugrottunk le a tusnádfürdői vasútállomásra érkező vonatból, ebből 12 gyerek volt (640 m / 7,20 h). Januári hónapot meghazudtoló időjárásban volt részünk és a hó is teljesen hiányzott szinte az egész túra alatt. A reggeli sötétséget kihasználva köszöntöttem a csapatot, majd végigvonultunk a felső sétányon közben megismertetve néhány érdekességet a szép időket megélt fürdőtelep történetéből. Mire elhagytuk a kisvárost (az ország legkisebb városa, kb 1600 lakossal) teljesen kivirradt és bátran folytattuk utunkat a piros kereszt jelzésen felfele. Az útvonal alsó szakasza rettenetes állapotban van. Fakitermeléssel tették tönkre a turistautat és az ösvényben kidőlt-bedőlt fák sincsenek eltakarítva. E kellemetlen szakasz után szerencsére a szerpentines út kényelmes ösvényét követhettük felfele a meredek oldalon. A Szent Anna-tó felé ez lenne a legnehezebb útvonal, de a 32 szerpentin nagyon megkönnyíti a turista dolgát. Csapatunkkal is meglepően jól haladtunk, végig egy tömbben voltunk, nem voltak hátramaradások. A nyereg előtt egy hosszan kidőlt fenyőfán telepedtünk le, ahol egy kis reggelizést tartottunk. Továbbállva hamarosan felértünk a Csomád nyergébe, ahol a Természet csodálatos havazással áldott meg bennünket (1220 m / 10,00 h). A kráter szélén beereszkedtünk néhány macinyom társaságában, majd a menedékház előtti tisztáson ismét sűrű hóhullás fogadott. Nagyon élveztük a helyztetet, főleg azért is, mert ezidáig a tél csak sarat hozott még a mi tájainkra is. A gyerekek szintén határtalanul örvendtek, úgy gurultak és szökdöstek a fűben, mintha méteres hó borította volna a tájat. Megérkeztünk a menedékház melletti jegyszedő házhoz, amelynek melegedőjébe kérezkedtünk be (1060 m / 10,30 – 11,40 h). Igaz a melegedőben pontosan olyan hőmérséklet volt mint kint, hiszen nem volt begyújtva. A közeli “üvegtigrisben” finom zsíroskenyeret vásároltunk, inni lehetett különböző meleg italokat: teát, forralt bort és forralt csokit. Nagyon jó hangulatban telt az idő, megpihentünk, feltöltöttük energiánkat. Még a két éves Regőt is új pelenkába bugyolálta az apukája ezidő alatt.

Megkezdtük az ereszkedést a tó irányába. Innen kissé bővült a csapatunk, hiszen csatlakozott Gajdó Éva és unokája Zéti. Kényelmes ösvény van kialakítva, fakorlátokkal ellátva. Hamar le is értünk a kápolna mellé, erre a gyerekek fejtvesztve futottak a víz felé. Mocsaras, ingoványos szakaszát választották a tó megvizsgálására. Erre pontosan a fiam Csongi alatt a vékony jégréteg beszakadt és beleesett a vízbe derékig. Szerencsére szokva van a székely termállal, nem panaszkodott. Kemény szidások következtek részemről és gyors átöltöztetés. Szerencsére a feleségem még pótbakancsot is hozott, a felső nadrágot köszönjük a Farkas családnak. Köszönjük Demeter Melindának a gyors segítséget, beavatkozást Csongi öltöztetésébe (940 m / 11,55 – 12,20 h). Egy pozitívum van ebben a dologban: nem kellett Csongi ruháit kimosni a gépben. A Természet ebbe is belesegített. Mindezek után csoportképet készítettünk és folytattuk utunkat.

Egy rövid kapaszkodó következett a fenyőerdőben a kráter széléig. Felérve a Tóbércre elszállt a haragom és ismertettem néhány különlegességet, amelyet még a tó partján szerettem volna. Na de jobb később mint soha alapon többek között a csapat megtudta miért nevezem “mosolygós vulkánnak” a hegyet. A kráter széléről kék sáv jelzésen ereszkedtünk le a lombhullató erdőben. A könnyű terepnek köszönhetően nagyon jól haladtunk. Még a Nap is kisütött helyenként, teljesen márciusi időjárást vetített elénk. Megérkeztünk a Bugyogó borvízhez, ahol oltottuk szomjunkat és meg is töltöttük palackjainkat. Továbbá a romatelep házainál jó nagy sár és kutyaugatás közepette gyalogoltunk, majd kiérve a mezőre egy búzatábla szélén bakancsaink felteltek alaposan sáros anyafölddel. A sok sarat a sepsibükszádi vasútállomás melletti csorgónál mostuk le, ahová szerencsésen megérkeztünk. Annyira ügyes volt a csapat, hogy még a délutáni vonatot is elértük (590 m / 15,00 h). Egy valamit sajnáltunk nagyon! Egy kiskutya elkísért az egész útvonalon, de nem hozhattuk fel a vonatra, hiszen a hazájából nem szerettük volna kimozdítani.

Köszönöm szépen mindannyiatoknak a részvételt és várlak máskor is túrázni! Külön gratuláció a két éves Regőnek, aki kétszer is nagyot aludt apukája hátihordozójában és nagyon jól bírta a gyűrődést!

Fotók itt