Az idei év első túrája Tusnádfürdő környékére vezetett. 2023 január 7-én szombaton 34-en ugrottunk le a tusnádfürdői vasútállomásra érkező vonatból, ebből 12 gyerek volt (640 m / 7,20 h). Januári hónapot meghazudtoló időjárásban volt részünk és a hó is teljesen hiányzott szinte az egész túra alatt. A reggeli sötétséget kihasználva köszöntöttem a csapatot, majd végigvonultunk a felső sétányon közben megismertetve néhány érdekességet a szép időket megélt fürdőtelep történetéből. Mire elhagytuk a kisvárost (az ország legkisebb városa, kb 1600 lakossal) teljesen kivirradt és bátran folytattuk utunkat a piros kereszt jelzésen felfele. Az útvonal alsó szakasza rettenetes állapotban van. Fakitermeléssel tették tönkre a turistautat és az ösvényben kidőlt-bedőlt fák sincsenek eltakarítva. E kellemetlen szakasz után szerencsére a szerpentines út kényelmes ösvényét követhettük felfele a meredek oldalon. A Szent Anna-tó felé ez lenne a legnehezebb útvonal, de a 32 szerpentin nagyon megkönnyíti a turista dolgát. Csapatunkkal is meglepően jól haladtunk, végig egy tömbben voltunk, nem voltak hátramaradások. A nyereg előtt egy hosszan kidőlt fenyőfán telepedtünk le, ahol egy kis reggelizést tartottunk. Továbbállva hamarosan felértünk a Csomád nyergébe, ahol a Természet csodálatos havazással áldott meg bennünket (1220 m / 10,00 h). A kráter szélén beereszkedtünk néhány macinyom társaságában, majd a menedékház előtti tisztáson ismét sűrű hóhullás fogadott. Nagyon élveztük a helyztetet, főleg azért is, mert ezidáig a tél csak sarat hozott még a mi tájainkra is. A gyerekek szintén határtalanul örvendtek, úgy gurultak és szökdöstek a fűben, mintha méteres hó borította volna a tájat. Megérkeztünk a menedékház melletti jegyszedő házhoz, amelynek melegedőjébe kérezkedtünk be (1060 m / 10,30 – 11,40 h). Igaz a melegedőben pontosan olyan hőmérséklet volt mint kint, hiszen nem volt begyújtva. A közeli “üvegtigrisben” finom zsíroskenyeret vásároltunk, inni lehetett különböző meleg italokat: teát, forralt bort és forralt csokit. Nagyon jó hangulatban telt az idő, megpihentünk, feltöltöttük energiánkat. Még a két éves Regőt is új pelenkába bugyolálta az apukája ezidő alatt.
Megkezdtük az ereszkedést a tó irányába. Innen kissé bővült a csapatunk, hiszen csatlakozott Gajdó Éva és unokája Zéti. Kényelmes ösvény van kialakítva, fakorlátokkal ellátva. Hamar le is értünk a kápolna mellé, erre a gyerekek fejtvesztve futottak a víz felé. Mocsaras, ingoványos szakaszát választották a tó megvizsgálására. Erre pontosan a fiam Csongi alatt a vékony jégréteg beszakadt és beleesett a vízbe derékig. Szerencsére szokva van a székely termállal, nem panaszkodott. Kemény szidások következtek részemről és gyors átöltöztetés. Szerencsére a feleségem még pótbakancsot is hozott, a felső nadrágot köszönjük a Farkas családnak. Köszönjük Demeter Melindának a gyors segítséget, beavatkozást Csongi öltöztetésébe (940 m / 11,55 – 12,20 h). Egy pozitívum van ebben a dologban: nem kellett Csongi ruháit kimosni a gépben. A Természet ebbe is belesegített. Mindezek után csoportképet készítettünk és folytattuk utunkat.
Egy rövid kapaszkodó következett a fenyőerdőben a kráter széléig. Felérve a Tóbércre elszállt a haragom és ismertettem néhány különlegességet, amelyet még a tó partján szerettem volna. Na de jobb később mint soha alapon többek között a csapat megtudta miért nevezem “mosolygós vulkánnak” a hegyet. A kráter széléről kék sáv jelzésen ereszkedtünk le a lombhullató erdőben. A könnyű terepnek köszönhetően nagyon jól haladtunk. Még a Nap is kisütött helyenként, teljesen márciusi időjárást vetített elénk. Megérkeztünk a Bugyogó borvízhez, ahol oltottuk szomjunkat és meg is töltöttük palackjainkat. Továbbá a romatelep házainál jó nagy sár és kutyaugatás közepette gyalogoltunk, majd kiérve a mezőre egy búzatábla szélén bakancsaink felteltek alaposan sáros anyafölddel. A sok sarat a sepsibükszádi vasútállomás melletti csorgónál mostuk le, ahová szerencsésen megérkeztünk. Annyira ügyes volt a csapat, hogy még a délutáni vonatot is elértük (590 m / 15,00 h). Egy valamit sajnáltunk nagyon! Egy kiskutya elkísért az egész útvonalon, de nem hozhattuk fel a vonatra, hiszen a hazájából nem szerettük volna kimozdítani.
Köszönöm szépen mindannyiatoknak a részvételt és várlak máskor is túrázni! Külön gratuláció a két éves Regőnek, aki kétszer is nagyot aludt apukája hátihordozójában és nagyon jól bírta a gyűrődést!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése