Zászpás-túra, jún 24

2023 június 24-én szombaton a Görgényi-havasok északi részén kirándultunk, pontosabban a Zászpás csúcsra mentünk fel egy körtúra formájában. Autóutunk során kissé megilletődeve figyeltük, főleg a Gyergyói medencében kialakult heves esőzéseket, kezdtek kialakulni némi kételyek ami a túrát illeti. Reményeinket az eddig is jól bevált időjárás előrejelzésbe fektettük és hála Istennek most sem csalódtunk. A nyágrai vasútállomás szomszédságában, vagyis a túránk kiindulópontjában már kellemes időjárás fogadott, ugyan felhős égbolttal, de esőmentesen.

Összesen 15-en gyűltünk össze Sepsiszentgyörgyről és Marosvásárhelyről, célunk megvalósítása előtt álltunk (610 m / 9,30 h). Zsigmond Éva túravezető üdvözölte a jelenlevőket és a túra útvonalát ismertette, ő az aki a hely nagyon jó ismerője, sokszor megfordult már ezen a vidéken. A vasútállomástól a Schwartz-patak mentén mentünk felfele, eleinte kényelmes erdei úton. Egyre fennebb az út ösvénnyé alakult, amelyben a patak is folydogált. Szerencsére nem volt problémánk a patakkal, kőről-kőre ugorhattunk egy-egy átkelésnél. A gyerekek természetesen nagyon élvezték ezt a szakaszt. Későbbiekben kimegyünk a patak völgyéből és egy hosszantartó meredek kapaszkodó után a gyönyörű Schwartz tisztásra érkezünk. Erre a Nap is kisütött, a fellegek egyre jobban eloszlottak, úgyhogy tökéletes pihenőhelynek bizonyult ez a virágos rét. Egy kis kunyhó mellett telepedtünk le, amely viszonylag rossz állapotban van, de használható rossz idő esetén menedékként, akár éjszakázásra is bivakfelszereléssel (1110 m / 11,20 – 12,00 h). A kunyhótól néhány méterre az erdőben hideg vízű forrásból meríthettünk a palackjainkba. Evés után és indulásunk előtt a túránk vezetője – Éva – egy szép verssel kedveskedett a csapatnak.

A Zászpásra való kimenetel nem tartozott a legkönnyebb feladatok közé. Eleinte egy csúszós, meredek ösvényen kellett felkapaszkodni, majd egy még meredekebb sziklás terepen haladtunk egyre közelebb célunk felé. A sziklás terepen két alkalommal voltak nehezebb pontok, amelyeket mindenki problémák nélkül teljesített. Felértünk a Zászpás csúcsára, ahonnan gyönyörű kilátásban volt részünk a szélrózsa minden irányába (1279 m / 13,05 – 13,45 h). Dél irányban a Görgényi-havasok panorámája uralta a teret, északra pedig a Kelemen-havasok teljes gerincében gyönyörködhettünk. Ezeken kívül a Gyergyói havasokat is szemügyre lehetett venni, de még a Csalhó teteje is kikandikált a dombok mögött. A csúcson megebédeltünk, csoportképet készítettünk és elindultunk lefele.

Lefele utunk ugyanaz volt a Schwartz tisztásig mint felfele. A kulcsfontosságú helyeken biztonságosan túljutottunk, majd a tisztás melletti forrásból ismét tankoltunk a hideg forrásvízből. A tisztásról felmentünk a Hétmező gerincére, ahonnan már csak lefele vezetett utunk. Hamarosan egy hatalmas tisztásra érkeztünk, ahol rengeteg virágot ismertünk meg, vagy éppen meghatározásra kerültek. A virágokon kívül csodálhattuk a fantasztikus panorámát, amelyet a Kelemen-havasok nyújtott éppen szemben velünk. A gerincről egy meredek szakaszon beereszkedtünk a Kádár-patak völgyébe, ahol egy kényelmes erdőkitermelő utat találtunk. Utunk utolsó szakaszán ezen gyalogoltunk be a túránk kiindulópontjához, a nyágrai vasútállomáshoz (610 m / 17,00 h). Vidáman, énekszóval gyalogoltuk le a túra hátramaradó részét, úgy Zsigmond Éva stílusban :)

Köszönjük Évának a túra megszervezését és a lehetőséget a részvételre, illetve mindenkinek a nagyon jó társaságot!

Fotók itt

Csíkcsicsói vártúra, jún 11

2023 június 11-én vasárnap Jártó Gábor szervezésében a csíkcsicsói-vár sziklájához jutottunk el. A 80 km-es autózást követően – Csibából kimenve – járgányainkat az erdő szélén hagytuk, ahonnan indult kimondottan a túraútvonalunk. 13-an gyűltünk össze a Hargita lábánál. A Hargitafürdő felé vezető kék pont turistajelzést követtük. Utunk során két kőbányát is meglátogattunk, ugyanakkor egy szép kilátóhelyen gyönyörködtünk a varázslatos tájban. Túravezetőnk elmagyarázta a látnivalókat a felcsíki medencéből és a környező hegyekről.

Kényelmes erdei út vezetett fel egészen a bányászházig, amely a múltban jobb időket is megélt. Túránk útvonala eddig vezetett fel, majd megfordulva a Béta-patak völgyében folytattuk lefele utunkat. Hangos dörgések hallattszottak a magaslatok felől, de szerencsére az eső minket kikerült. Különben nagy szerencsénk volt az időjárással, hiszen kellemes idő jellemezte az egész túranapot. Az előrejelzések szerint nyári záporokra számíthattunk, de ezek nem jöttek be.

Szintén egy kényelmes erdei úton ereszkedtünk lefele, kereszteztük a patakot, majd egy épülőfélbe levő ház mellett pihentünk. Minden pihenés alatt sokan gyűjtögették a fenyőrügyeket és a kakukkfüvet, amelyből rengeteget lehetett találni. Kiérve az erdőből, balra elhagytuk a Béta-patak völgyét és egy rövid emelkedőt követően, hamarosan megérkeztünk a túraútvonalunk végállomására. Itt megköszöntük Jártó Gábornak a kellemes időtöltést és hazautaztunk. Lefele autózva elbúcsúztunk a Nagyhagymás különleges látványától.

Fotók itt

Virágnéző kisbakancs-túra a Gyímesekben, jún 4

2023 június 4-én vasárnap kora reggel autóztunk Gyímesközéplokra, ahol a helybéli iskola előtt összesen 56-an gyűltünk össze. A csapatunkat 18 lelkes gyerek egészítette ki. Miután megoldottuk a logisztikát az autókkal, kígyózó sorban indultunk el az Antalok-pataka irányába (850 m / 8,35 h). Picit a vasút mellett gyalogoltunk, majd átkeltünk a Tatroson és máris az Antalok patakának torkolatába érkeztünk. Takaros kis csángó házak mellett mentünk egyre fennebb, majd a falu végén a komolyabb kapaszkodó előtt megszabadultunk a melegebb ruházatainktól. Gyönyörűen napsütéses időben volt részünk, néhány felhő tarkította az eget, de ez nem adott okot semmiféle gondra.

Egy meredek kapaszkodót követően felértünk a mellékgerincre, ahonnan kinyílott a gyímesi táj. Gyönyörűen vetítődött elénk a Tatros völgye, ahogyan végigkísértük szemeinkkel a környéket. Gyorsan ki is választottunk egy kis dombtetőt, ahol megreggeliztünk és pihentünk (1150 m / 9,55 – 10,50 h). Nem is siettünk továbbállni, hiszen nemmindenapi „asztalról” fogyaszthattuk elemózsiánkat. Indulás előtt felfedeztünk egy nagyon szép nárciszképű szellőrózsát, amelyet előszeretettel fotóztunk. Később fennebb egy egész szellőrózsás mezőt kereszteztünk, amely a napunk egyik fénypontját jelentette. Két csángógyerek jött elénkbe haragos pásztorkutyáikkal, felajánlották segítségüket az esztenán való átkelésnél. Ott mégtöbb kutya üdvözölt hangos ugatással bennünket, de aggodalomra nem adtak okot.

Az esztenán friss vizet lehetett tankolni, majd egyre magasabbra hágtunk a mellékgerincen. Csodálatos virágos réteken gyalogoltunk, igyekeztünk minél többet lencsevégre kapni. Itt a gyephavason a virágos mezőkön nagyjából öt esztena mellett haladtunk el, mindenhol kutyák üdvözöltek tisztes távolságból. Nagy csapatunkhoz nemigazán mertek közelíteni. Elérjük a gyephavas tetejét és egy könnyű sétát követően megérkezünk a Kondra kereszthez (1460 m / 12,05 – 12,20 h). Amíg vártuk a csapat többi tagját, a fiúk előkerítettek egy labdát és focizással ütötték el a várakozási időt, pihenés gyanánt.

Közben felhők kerekedtek fölénk, de esőre nem volt kilátás. A magas felhőplafon azonban gyönyörű kilátást engedélyezett a környék hegyeire, völgyeire. Egy kellemes sétát követően a Naskalat gerincén, hamarosan a Naskalat csúcsán álltunk. Hosszabb pihenőt terveztünk a túránk legmagasabb pontján. Mivel pihenésünk alatt a Nap is kisütött, a felhők szertefoszlottak, így pihenésünk időtartama jelentősen megnőtt (1553 m / 12,50 – 14,30 h). A gyerekek épp az evés alatt voltak egy helyben néhány percig, a többi időt folyton mozgással töltötték, valamit tevékenykedtek. A felnőttek nagy része kihasználta a kellemes napsütést és néhányan álomba is merültek.

Ezt a kellemes pihenést sem lehetett estig húzni, így csoportkép készítése után elindultunk vissza a Kondra kereszthez. Innen pedig a 32-es határvadászok útján a Kovás patakába ereszkedtünk be. Eleinte nagyon meredek, ciheres erdőben követtük a sárga kereszt jelzést. Ebből kifolyólag következtettük, hogy nem sokan túráznak errefelé, hiszen az ösvény sem volt egyértelműen követhető. Egy mocsaras részen illatos mentát szedtünk, majd egyre lennebb érve a meredek útszakasz kényelmes ösvénnyé változott. Néha a kiszélesedő utunkba a patak is belekerült, sok-sok gyerek örömére. Lennebb a falu szélén kiszélesedett a táj, ismét takaros kis házak mellett haladtunk el, immár túránk végén. Pontosan a végcélunk előtt egy kis vegyesbolt édesség- és hűsítőkészletét csapoltuk meg, majd a Fatányéros udvárán tettünk pontot a túra végére (820 m / 17,20 h). Mialatt felhoztuk autóinkat a túra kiindulási pontjából, addig a gyerekek az egész napos túra utáni „fáradalmaikat” egy jó focimeccsel koronázták. Fantasztikus energiájuk volt!

Nagyon köszönöm mindenkinek a részvételt, nagyon jó volt együtt lenni és túrázni e csodálatos tájon.

Fotók itt