Királykő-gerinc, júl 25

Végül négyen vettünk részt a Királykő gerincének lejárásában, 2023 július 25-én kedden. A rögtönzött elképzelést megvalósítás követte és kora reggel elindultunk a Királykő tövében található Botorog-forrás parkolójából (820 m / 5,55 h). Álmosságunkat hamarosan kiverte felyünkből a felfele való szerpentines menetel, majd mire kiértünk a Zanoaga tisztásra, arra a Nap is kezdte simogatni a hegység gerincének szikláit. Jól megfigyeltük a hosszú, sziklás ékszert, amely számomra a Kárpátok gyöngyszemét jelenti. Beazonosítottunk néhány csúcsot érdekességképpen, majd a menedékházig meg sem álltunk, ahol az utolsó vízforrás volt a túra magashegyi része előtt (1470 m / 7,10 h).

A menedékháznál még csend volt, de nem is állt szándékunkban zavarni a nyugodtságot. Inkább gyorsan folytattuk utunkat a Hasadék nyeregbe. Innen még néhány lépés következett sűrű málnabokrok és kidőlt fák között, majd következett a várva-várt sziklás terepünk. Friss erővel könnyedén vettük a meredek sziklás akadályokat, kábelek segítségével problémák nélkül jutottunk fel a Torony csúcsára. Felmenetel közben jócskán melegedett az idő és ez kitartott egész nap. A Nagy Királykő legészakibb pontján található a Torony-csúcs, innen kezdtük a gerinc teljes bejárását (1923 m / 8,15 h).

Kis hidratálás után elindulunk dél felé a piros pont jelzésen, amely végigköveti az egész gerincet. A Papok csúcsáig többnyire törpefenyőbokrok között bújkálunk, “bújj-bújj zöld ág zöld levelecske” módszerrel. Onnan felszusszanunk, hiszen megszabadultunk a bokroktól és sokkal könnyebben folytattuk utunkat. Egy-két kiemelkedés után fent állunk a Hegyes csúcson, ahol letelepedtünk pihenni és tízóraizni (2150 m / 9,55 – 10,25 h). Evés közben, a melletünk levő menedékhelynél, zergecsalád jelent meg legelészni. Megszakítva evésünket, igyekeztünk minél több fotót készíteni róluk. Aztán mindaddig figyelhettük őket, míg elindultunk az utunk folytatására.

Az északi-gerinc nehezebb szakasza következett a Pásztor csúcsig. Több sziklacsúcsra ki kellett mászni, a legnagyobb szintet a Nagy-, Közép és Kis Cimbalmok esetében kellett teljesíteni. A táj szépsége lenyűgöző, habár már rengetegszer jártam errefelé, mindig valami újat fedezhetek fel. A sziklás ösvényeken és meredek kapaszkodókon keresztül értünk el a hegység legmagasabb pontjára a Pásztor csúcsra (2238 m / 12,10 h). Itt sokat nem időztünk, épp körbenéztünk, csoportfotót készítettünk és a közeli Grind 2 menedékhelyhez mentünk, ahol jóval kényelmesebb pihenőhelyet találtunk (2200 m / 12,20 – 12,50 h).

Pihenésünk után a déli gerinc szakaszának kezdtünk, immár elég nagy melegben. A sziklák valóságosan visszaverték a napsugarakat, nagyon melegünk volt helyenként. Főleg a gerinc keleti oldalán, ahol a szél sem rebbent. Ellenben amikor útvonalunk átvezetett a gerinc nyugati oldalára, néha erősebb szél csapott meg bennünket, de ez a légkondícionálás leírhatatlanul jól esett. Kezeinket kitárva a szélnek fordultunk és így hűtöttük magunkat. A Hosszú Bércig tartott a gerincút komolyabb nehézsége, ahol fel-alá kapaszkodtunk, majd továbbá az ösvényünk többnyire lefele tartott. A sziklás terepet ismét a törpefenyők területe váltotta fel, így jutottunk a gerincutunk végére, a Hátsó nyeregbe (1850 m / 15,20 – 15,30 h).

Bebújtunk egy árnyékos helyre kicsit pihenni, majd a kék háromszöggel ellátott túraútvonalon lejöttünk a gerincről. A sok sziklás kapaszkodó után, jólesett erdei ösvényen gyalogolni, emiatt rendesen megnyújtottuk lépéseinket lefelé, Gyönyörű tisztásokon haladtunk keresztül, rengeteg virággal, amelyek illata csapott meg gyaloglásunk alatt. A nagy melegben vizünk is elfogyott, alig vártuk a Vladuska-forrás itatóját, hogy megmosakodjunk benne. Leértünk a völgybe, majd egy esztena közelében elhaladva, hamarosan a forrás mellett álltunk (1450 m / 17,00 – 17,20 h). Hű de milyen jól esett a jéghideg bővízben megmosakodni. Teljesen felfrissültünk a csorgadozó víz mellett, valamit falatoztunk és újult erővel gyalogoltuk le az utunk utolsó szakaszát. Keresztülmenve egy esztenán, ahol a kutyák csak néztek, elértük az erdőkitermelő utat. Ezt követtük az autóig a Zernyesti szoroson keresztül. A körútunk végén kiértékeltük a nap teljesítményét, egy picit több mint 30 km-t gyalogoltunk és 2100 méter szintet emelkedtünk, ugyanannyit ereszkedtünk, pontosan 13 óra alatt. Itt a túra végén a jéghideg patak vizében próbáltuk lemosni magunkról az út porát (820 m / 19,00 h).

Köszönöm a fiúknak ezt a jó túrát és biztos vagyok benne, hogy még találkozunk hasonló kiruccanáson.

Fotók itt

Egerszékről a Szellő tetőre, júl 22

28-an vállalkoztunk Zsigmond Éva felfedező túrájára a Csíki-havasok elbűvölő táján. Ezúttal a jólismert Szellő tetőt egy eddig ismeretlen irányból közelítettük meg sikeresen. 2023 július 22-én szombaton gyülekeztünk Csíkszentmárton központjában, ahová sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, gyergyói és kézdivásárhelyi kirándulók érkeztek. Autóinkkal továbbhaladtunk a kifogástalan állapotban levő aszfaltos úton az egerszéki elágazásig, majd jó minőségű makadámon megérkeztünk Jóska bácsi házához Egerszékre. Autóink leparkolása után Éva túravezetőnk köszöntötte az egybegyűlteket, majd közölte, hogy Jóska bácsi nyugdíjas erdész is velünk tart, a környék jó ismerője.

Borongós időben indultunk tehát a takaros háztól felfele a völgyön (1000 m / 8,20 h). A nap folyamán a felhők szertefoszlottak és egyre jobb időjárásban túrázhattunk. A Farkasok szere irányába mentünk, majd egy sáros-vizes szekérúton az Ágas-havas nyergébe jutottunk. Egy rövid pihenő után a Gyürke patakon keresztül ereszkedtünk be a Csobányos-patak jóval szélesebb völgyébe (1040 m / 10,20 h). Átkeltünk a patakon ki mezítláb, ki bakancsban szökdösve a köveken, majd elértük a jó minőségű makadám utat, amelyen a Menaságba lehet jutni.

Rövid pihenőt tartottunk míg összeverődött a csapatunk. Egy újabb kis patak mellett kapaszkodtunk felfele a Szellő mellékgerincéig. Hamarosan megérkeztünk és a tisztáson visszapillanthattunk az eddigi utunk nagy részére. Letelepedtünk a napsütötte nyeregben felfrissíteni erőnket, jólesett falatozni a még enyhén vizes fűben (1170 m / 10,50 – 11,20 h).

Evés után folytattuk utunkat immár a mellékgerincen, a megjelenő piros kereszt jelzést követve. Az erdőben folyamatosan bukkantunk rókagombatelepre, de volt szép számmal galambhátú és borsgomba (piruló galóca). Ez természetesen lelassította a csapatot, mivel szinte mindenki igyekezett beszerezni a tokánybavalót. A gombákon kívül szamócát és áfonyát is lehetett legelészni, a Természet nagyon bőkezű volt hozzánk ezen a kiránduláson. Egyre fennebb érve kijutottunk a gyephavasra és csodálatos kilátásban volt részünk, főleg a déli és keleti látószög irányába. Teljes mértékben szinte átölelhettük a Hargitát, a Csomádot és a beékelődő Tusnádi szorost. Ilyenképpen észrevétlenül telt az idő és hipp-hopp máris a Szellő tetőn álltunk (15 km / 1494 m / 13,25 – 13,55 h). A gyönyörű táj megfigyelése közepette megebédeltünk, majd elkészítettük az elmaradhatatlan csoportképet. Pontosan a csúcs mellett komoly menedékhely épül, hálózsákban lehet aludni a padlón akár nagy csapatnak is.

Elbúcsúztunk a Szellő tetőtől és egy meredek ereszkedőt követtünk az esztenáig. A kutyák annyira aludtak, hogy észre sem vették a 28 személy áthaladását, csak akkor ébredtek fel, amikor a hideg vízű forrásból feltankoltunk. Így már csak a búcsúugatásukat hallhattuk tisztes távolból. Közben a Kárpátok főgerincének a jelzésén gyalogoltunk a piros sávon. Rövidítés érdekében valamelyest lefaragtunk az útvonalból, elhagytuk a főgerincjelzést és a Felső Tomot gerincén ereszkedtünk be ismét a Csobányos patakába egy esztena közelébe, csak jóval fennebb voltunk mint a délelőtt amikor átkeltünk a patakon. Jónéhány kutya már messziről üdvözölt, sokkal éberebbek volt a Szellő alatti társaiknál. Itt ismét csatlakoztunk a főgerinc jelzésbe és folytattuk utunk további szakaszát. Egy folyamatos emelkedő után az erdőben, kijutottunk a Menaság felé vezető makadám útra. Ezúttal a Szolga-patak fejében jártunk és a melegben pihenőt tartottunk. Egy megfakult térkép állt az út szélén, de tanulmányozható volt (1180 m / 15,45 h).

Pihenő után az utunk utolsó szakasza következett. Felkapaszkodtunk a Gyürke tetőre, majd az Ágas- és az Endre-tető után elhagytuk a piros sáv főgerinc jelzést. Pontosan Egerszék fölött voltunk, így be kellett jutnunk a völgybe. Jóska bácsi szakértelme nem hibázott, hiszen pontosan betájolta az útvonalat és egy kevésbé járt ösvényen leereszkedtünk a völgybe. Körtúránk itt véget is ért, ahogyan ráléptünk a makadám útra Egerszék felé. Innen már egy töpés volt a házikó, ahol autóink vártak (31 km / 1000 m / 18,20 h).

A túrának tehát vége volt, elbúcsúztunk Évától a közeli viszontlátás reményében. Néhányan halvacsorára maradtak a helyszínen kifogott és elkészített pisztrángokból. Csodálatos túranapnak tettünk pontot a végére, köszönjük a részvételhez való lehetőséget!

Fotók itt

Kisbakancs 100 - Remetei-sziklaszoros és Magyarigen, jún 30 - júl 2

Kisbakancs történelmünk századik kirándulását ünnepeltük a Fehér megyei Magyarigenben és a Remetei sziklaszorosban. 11 év szükségeltetett ahhoz, hogy ezzel a szép kerek számmal ünnepeljük eseményünket. Különleges helyszín számunkra székelyföldieknek, hiszen kiemelkedő fontosságú úgy túrázás-, mint kulturális szempontból. A Remetei-sziklaszoros vadvilága felejthetetlen kalandot nyújt, úgy a vizes részén mint a Zergepárkányon. Magyarigen szórványtelepülését pedig a felsőcsernátoni Bod Péter munkássága által köthetjük össze szeretett vidékünkkel. 56-an töltöttük be teljesen a szállásunk kapacitását, ebből 22 gyerek volt.

2023 június 30-án, pénteken estére kisebb-nagyobb izgalmakkal gyűlt össze idejében csapatunk. Vacsora után máris elfoglaltuk helyünket a református templom udvarán található Bethlen nyaralóban és álomra hajtottuk fejünket, hiszen korai ébresztő következett. Szombaton reggel gyönyörű időre ébredtünk és ez kitartott egész nap. Nagyon fontos volt az időjárás milyenléte, hiszen rossz időben a tervezett útvonalat nem tudtuk volna teljesíteni. Már 6 órakor fel volt tálalva a reggeli, majd autóba ültünk és a sziklaszoros előtt parkoltunk. A Nap is jócskán fent volt, amire kimondottan megkezdődött a túra, de legalább elkerültük a nagyobb tömegforgalmat és elsőként léphettünk be e varázslatos világba. Eleinte könnyű és széles ösvényt követtünk, majd egyre közelebb kerültünk a vízhez. Bakancsainkat túraszandállra cseréltük, hiszen nyilvánvaló volt, hogy az elkövetkezőkben nem úszhatjuk meg szárazon. Sziklába befúrt vasakon lehetett lépkedni a víz fölött, de volt aki már itt sem kínlódott, hanem a vízben egyensúlyozva tartott felfelé. A “Pokol kapuja” elnevezésű hely nagy népszerűségnek örvendett, hiszen sokan megörökítették családjukat fényképezőgépjükkel. Ezután a szoros legkeskenyebb részén kellett átmenni, ahol a magas sziklafalak között alig volt 4-5 méter. Itt még lehetett a sziklákon és a vaslépcsőkön lépkedni, de a patakon való átkelés elkerülhetetlen volt. Egy kifeszített kötélben lehetett kapaszkodni a sodrás ellen a térdig érő vízben. Innen volt aki a sziklán haladt tovább, amely nagyon izgalmasnak bizonyult, de néhányan egyenesen a vízben folytatták felfele. A csendes víz itt volt a legmélyebb, ahol egy felnőttnek közel derékig ért. Mindenki szerencsésen átjutott e legnehezebb szakaszon, innen már jóval kisebb akadályok gördültek elénk a vizes szakaszon. Még jópárszor át kellett kelni a patakon, de a csapat tapasztalatra tett szert és kezdte élvezni az átkeléseket. Végre elértük a sziklaszoros végét és egy kényelmes erdei ösvényen megérkeztünk Cheia falucskába, amelynek bejáratánál letelepedtünk a napos tisztásra. Pontosan délre érkeztünk oda, e csenddel és nyugalommal elvarázsolt helyre.

Bő egy órát kényeztettük magunkat a Nap sugaraival, majd elkezdődött a készülődés a sziklapárkány bejárására. Komolyabb talpú lábbelit húztunk, a gyerekekre hámot és önbiztosítót raktunk. Kígyózó sorban indultunk a sziklapárkány felé, eleinte visszafele ugyanazon az úton amelyen jöttünk. Egy kőfolyás jelezte a párkányra való bejáratot, amelyen felmentünk. Minél fennebb érve, annál szebb lett a táj, közbe megálltunk, hisz volt amit fényképezni. Lassan haladtunk, elővigyázatosan lépkedtünk és figyelmeztettük egymást az akadályokra. Megjelentek a kifeszített kábelek, ahol a gyerekek önbiztosítóval problémák nélkül mentek tovább. Nagyon izgalmas helyeken jártunk, keskeny sziklapárkányokat hagytunk magunk után, amelyeknek szélessége nem haladta meg az 1 métert. Minden hasonló hely után próbáltuk összeterelni a csapatot és kipihenni az adrenalin által okozott izgalmakat. A sziklapárkányról lejövet egy erdős részt követtünk, majd az utolsó akadályt kellett leküzdenünk. Egy közel 30 méteres sziklahasadékban kellett leereszkedni, természetesen nem egyben, hanem szakaszokban. A gyerekek egyenként ereszkedtek le kötélbiztosítással, nagyon ügyesen és fegyelmezetten vették az akadályt. Még a 4 éves Viki is mosolyogva haladt az anyukája mellett. Két órát is eltöltöttünk ezen a szakaszon, mire mindenki leért. És erre jóformán este lett. Az útvonal utolsó szakaszát némi vízben és száraz ösvényen jártuk le, ez már ismerős volt mindenki számára, hiszen itt kezdtük a napunkat. Mire visszaértünk a magyarigeni szállásunkra pont besötétedett. Mindenkin látszott az elégtétel és a megnyugvás ami e rendkívüli kaland végére előjött. Nagyon jó hangulatban vacsoráztunk és éjszakába nyúlóan beszélgettünk.

Vasárnap lazán ébredtünk, nyugodtan reggeliztünk. 10 órakor kezdődő istentiszteletre elmentünk, ahol Szász Csaba tiszteletes és házigazdánk elmesélte a település és környék történetét. A magyar- és székely himnuszok, illetve a Szózat eléneklése után megatódva jöttünk ki a templomból Bod Péter sírja felé. Itt búcsúztunk el egymástól ettől a remek társaságtól. Személy szerint könnyek szöktek a szemembe a búcsúzás pillanatában, annyira megható volt a kialakult légkör. Itt elismertük, hogy még néhányan hiányoztak e fantasztikus társaságból.

Családommal utolsóként hagytuk el e szent helyet, nehéz szívvel becsukva a kaput, amelyet csernátoni mesterek készítettek.

Hálásan köszönöm mindannyiatoknak e csodálatos hétvégét, öröm volt együtt lenni, mint mindenkor! Találkozzunk az elkövetkezőkben is, még ha kinövünk a kisbakancsos életből, de a szívünk örökre fiatal maradhat.

Fotók itt