Végül négyen vettünk részt a Királykő gerincének lejárásában, 2023 július 25-én kedden. A rögtönzött elképzelést megvalósítás követte és kora reggel elindultunk a Királykő tövében található Botorog-forrás parkolójából (820 m / 5,55 h). Álmosságunkat hamarosan kiverte felyünkből a felfele való szerpentines menetel, majd mire kiértünk a Zanoaga tisztásra, arra a Nap is kezdte simogatni a hegység gerincének szikláit. Jól megfigyeltük a hosszú, sziklás ékszert, amely számomra a Kárpátok gyöngyszemét jelenti. Beazonosítottunk néhány csúcsot érdekességképpen, majd a menedékházig meg sem álltunk, ahol az utolsó vízforrás volt a túra magashegyi része előtt (1470 m / 7,10 h).
A menedékháznál még csend volt, de nem is állt szándékunkban zavarni a nyugodtságot. Inkább gyorsan folytattuk utunkat a Hasadék nyeregbe. Innen még néhány lépés következett sűrű málnabokrok és kidőlt fák között, majd következett a várva-várt sziklás terepünk. Friss erővel könnyedén vettük a meredek sziklás akadályokat, kábelek segítségével problémák nélkül jutottunk fel a Torony csúcsára. Felmenetel közben jócskán melegedett az idő és ez kitartott egész nap. A Nagy Királykő legészakibb pontján található a Torony-csúcs, innen kezdtük a gerinc teljes bejárását (1923 m / 8,15 h).
Kis hidratálás után elindulunk dél felé a piros pont jelzésen, amely végigköveti az egész gerincet. A Papok csúcsáig többnyire törpefenyőbokrok között bújkálunk, “bújj-bújj zöld ág zöld levelecske” módszerrel. Onnan felszusszanunk, hiszen megszabadultunk a bokroktól és sokkal könnyebben folytattuk utunkat. Egy-két kiemelkedés után fent állunk a Hegyes csúcson, ahol letelepedtünk pihenni és tízóraizni (2150 m / 9,55 – 10,25 h). Evés közben, a melletünk levő menedékhelynél, zergecsalád jelent meg legelészni. Megszakítva evésünket, igyekeztünk minél több fotót készíteni róluk. Aztán mindaddig figyelhettük őket, míg elindultunk az utunk folytatására.
Az északi-gerinc nehezebb szakasza következett a Pásztor csúcsig. Több sziklacsúcsra ki kellett mászni, a legnagyobb szintet a Nagy-, Közép és Kis Cimbalmok esetében kellett teljesíteni. A táj szépsége lenyűgöző, habár már rengetegszer jártam errefelé, mindig valami újat fedezhetek fel. A sziklás ösvényeken és meredek kapaszkodókon keresztül értünk el a hegység legmagasabb pontjára a Pásztor csúcsra (2238 m / 12,10 h). Itt sokat nem időztünk, épp körbenéztünk, csoportfotót készítettünk és a közeli Grind 2 menedékhelyhez mentünk, ahol jóval kényelmesebb pihenőhelyet találtunk (2200 m / 12,20 – 12,50 h).
Pihenésünk után a déli gerinc szakaszának kezdtünk, immár elég nagy melegben. A sziklák valóságosan visszaverték a napsugarakat, nagyon melegünk volt helyenként. Főleg a gerinc keleti oldalán, ahol a szél sem rebbent. Ellenben amikor útvonalunk átvezetett a gerinc nyugati oldalára, néha erősebb szél csapott meg bennünket, de ez a légkondícionálás leírhatatlanul jól esett. Kezeinket kitárva a szélnek fordultunk és így hűtöttük magunkat. A Hosszú Bércig tartott a gerincút komolyabb nehézsége, ahol fel-alá kapaszkodtunk, majd továbbá az ösvényünk többnyire lefele tartott. A sziklás terepet ismét a törpefenyők területe váltotta fel, így jutottunk a gerincutunk végére, a Hátsó nyeregbe (1850 m / 15,20 – 15,30 h).
Bebújtunk egy árnyékos helyre kicsit pihenni, majd a kék háromszöggel ellátott túraútvonalon lejöttünk a gerincről. A sok sziklás kapaszkodó után, jólesett erdei ösvényen gyalogolni, emiatt rendesen megnyújtottuk lépéseinket lefelé, Gyönyörű tisztásokon haladtunk keresztül, rengeteg virággal, amelyek illata csapott meg gyaloglásunk alatt. A nagy melegben vizünk is elfogyott, alig vártuk a Vladuska-forrás itatóját, hogy megmosakodjunk benne. Leértünk a völgybe, majd egy esztena közelében elhaladva, hamarosan a forrás mellett álltunk (1450 m / 17,00 – 17,20 h). Hű de milyen jól esett a jéghideg bővízben megmosakodni. Teljesen felfrissültünk a csorgadozó víz mellett, valamit falatoztunk és újult erővel gyalogoltuk le az utunk utolsó szakaszát. Keresztülmenve egy esztenán, ahol a kutyák csak néztek, elértük az erdőkitermelő utat. Ezt követtük az autóig a Zernyesti szoroson keresztül. A körútunk végén kiértékeltük a nap teljesítményét, egy picit több mint 30 km-t gyalogoltunk és 2100 méter szintet emelkedtünk, ugyanannyit ereszkedtünk, pontosan 13 óra alatt. Itt a túra végén a jéghideg patak vizében próbáltuk lemosni magunkról az út porát (820 m / 19,00 h).
Köszönöm a fiúknak ezt a jó túrát és biztos vagyok benne, hogy még találkozunk hasonló kiruccanáson.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése