Bodoki-tető diákokkal, nov 30

Közeledik a tél, már a magasabb régiókban fehér táj fogadja az arra járókat. Az alacsonyabb hegyek is kifehéredtek, de még változó a hóhatár, hol fennebb húzódik, hol lennebb ereszkedik. Így volt ezekben a napokban is a Bodoki havasokban. Néhány nappal ezelőtt hótakarót kapott a hegység, aztán elolvadt, majd 1-2 napja ismét behavasodott. 2024 november utolsó napján látogattuk meg a hegységet néhány diák társaságában, akikkel öröm kimenni a természetbe.

Málnásfaluban ugrottunk le a vonatról még sötétségben (560 m / 6,55 h). Egy keveset műúton gyalogoltunk, majd elhagytuk azt a Herecz vára felé. Mire beértünk az erdőbe, arra teljesen kivirradt, úgyhogy a lámpákat elpakolhattuk a zsákjainkba. Megkezdtük a kapaszkodót, ekkor rögtön észrevettünk néhány őzet vagy szarvastehenet, amelyek eltűntek a fák között. Rendesen bemelegedtünk mire beléptünk a Herecz-vár “kapuján”, majd egy kis időre megálltunk a romok mellett (720 m / 7,40 h). Folytattuk utunkat a Hintók útján, most már jóval lankásabb terepen. Az idő csendes volt, de látszott, hogy a magasban rendesen mozognak a fellegek, ezért szélre volt kilátás a későbbiekben. A vártól igazi havas tájban volt részünk, gyönyörűen fehér volt minden. A Kincsás felé haladva több nyomot is azonosítottunk, természetesen legjobban a medve nyomát vizsgáltuk, amelyből volt bőven. Egyre fennebb érve megéreztük a szél hatását, amely rendesen megmozgatta a fák hegyét, jókora adag vizes havat nyomva fejünkbe és nyakunkba több alkalommal. Megérkezünk a Kincsás alatti menedékhez, egy rövid pihenőre ültünk be (1050 m / 9,30 – 9,50 h). A tisztáson volt látótávolság, de a Bodoki-tető felhőbe burkolózott. Elindultunk a bokáig érő hóban, a szél időnként jól éreztette hatását. Rögtön a felhőplafon alatt nagyon szép kilátásunk volt a Dél Hargitára és a Persány hegység gerincére. Alattunk a Háromszéki medence terült el, jól kivehető volt Sepsiszentgyörgy is. A tetőre felérve, a fák által védve voltunk a széltől, azonban kilátásunk semmi. Ezért csúcsfotó után el is indultunk vissza a menedékhez (1193 m / 10,40 h). Gyors lépéseknek köszönhetően hamar megérkeztünk, majd még meglátogattuk a Kincsás-vár pusztáját is. Onnan visszatérve a menedékhez, egy hosszabb pihenőt ikattunk be (1050 m / 11,20 – 13,15 h). Tüzet gyújtottunk, amely meggyújtása nagyon körülményes volt a vizes fa miatt. Végül sikerült és finom falatokat süthettünk. Közben a szél annyira eltakarította a felhőket, hogy a Bodoki tetőt is megpillanthattuk napsütés közben.

Evés után elindultunk lefele ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. Az időjárás közben megenyhült és az erdőbe visszaérve tapasztaltuk, hogy a hó nagyon megolvadt. Lefele jövet hamarosan el is olvadt teljesen, tehát teljesen más volt a kép amit mutatott a természet felfele jövet számunkra. Nagyon jól haladtunk, igyekeztünk beosztani időnket, hogy ne várjunk túl sokat a vonatra. Szerencsésen leérkeztünk a vasútállomásra egy nagyon jó túranap után (560 m / 15,10 h).

Fotók  itt

Csukás: Babarunka - Teszla - Csukás-csúcs, nov 16

Túraéveim során nagyon sokszor és minden évszakban megfordultam a Csukás hegységben. Legtöbbször a Bratocsa gerincet tapostam a csúcs felé, de ugyanúgy a Gropșoarele-Zăganu felől, vagy akár Bodzavám felől is érkeztem e csodaszép hegy teteje felé. Eddig valahogy kimaradt a Babarunka felőli útvonal, mindig ásuhantam az autóval megállás nélkül ezen a szakaszon. Most sikerült megtervezni az útvonal bejárását és el is indultunk Csongi fiammal ketten a Csukás nyugati felének megismerésére.

A Babarunka völgyben, közel a főúthoz hagytuk az autót, fagyos szombati délelőtt (920 m / 9,30 h). A Teszla-tisztás felé vettük az utunkat egy régi piros sáv jelzésen. Jól látszott, hogy alig járják ezt az útvonal szakaszt, hiszen a beindulási ösvényt is nehezen találni. Később egy jól követhető széles erdei úton haladunk felfele, egyre magasabbra. A fák teljes egészében zuzmorás „köntöst” öltöttek magukra, nagyon szép látványt nyújtva számunkra. Fennebb már vékony hótakaró borította az ösvényt, Csongi nagy örömére. Felérünk a mellékgerincre, ott már egy újonnan festett piros kereszt jelzést találunk, amelyet továbbra követünk a Teszla tisztásig. Eddig folyamatosan emelkedtünk néha meredekebb szakaszokon, a mellékgerincen azonban jóval megkönnyebbült a dolgunk. Nagyon kényelmesen jutottunk fel a Teszla tisztásig, ahol egy elhagyott esztenát találtunk. Pontosan a felhők felső határán voltunk és a Nap melege is megérintett bennünket. Közvetlen közelünkben a Teszla kúpja magasodott, sziklás-erdős csúcsával. Egy rövid pihenőt iktattunk be, mielőtt továbbindultunk volna (1410 m / 11,00 h).

Végigmegyünk a Teszla tisztáson, közben gyönyörűen magasodik előttünk a Csukás legmagasabb régiója, illetve a Bratocsa-gerinc. Nekünk eleinte egy kényelmes ereszkedőben volt részünk a Teszla nyeregig, közben beértünk a fenyőerdőbe. A nyeregtől azonban meredek kapaszkodókat kellett leküzdenünk a főgerinc irányába. A friss hóban medve és szarvas nyomokat figyeltünk meg, tehát az erdei élet eléggé aktív, ahogyan bizonyították a vadak nyomai. Száz méterenkénti szint emelkedése után beiktattunk egy szusszanó pihenőt, így különös fáradtság nélkül értük el az erdőhatárt. A hó vastagsága is megnőtt, helyenként 20 cm mélyben is tapostunk. A Góliát sziklája alatt haladtunk el és hamarosan elértük a Bratocsa gerincet, ahol más turistákkal is találkoztunk (1745 m / 12,40 – 12,55 h). A hegység főgerincén álltunk, csodáltuk a felhőtengeres tájat, sokat azonban nem ülhettünk a nem túl erős, de hideg szél miatt. A csúcs már egy karnyújtásnyira volt, ezért ide is felkapaszkodtunk egy fotó erejéig. Több turistacsapat állt idefent, mi is sorra kerültünk egy fotóra, majd körbepásztáztuk a tájat és igyekeztünk minden csúcsot beazonosítani. A felhőtengerből jóformán minden 1500 méter feletti csúcs kiemelkedett, így a Lakócától a Pintillőn keresztül a Bucsecsig és azon túl a Fogarasi havasokig minden látszott. Feltöltöttük energiánkat is meleg teával, édességekkel és élveztük a Nap sugarait egy szélmentes helyen (1954 m / 13,40 – 14,10 h).

Hosszú út állt előttünk lefele irányba is, ezért indulnunk kellett. Visszaereszkedtünk a Góliát melletti Tigáj nyeregbe, majd elhagyva a főgerincet, nyugatra a Babarunka völgy felé vettük az irányt, piros háromszög jelzésen. Kifele tehát a mellékgerincen jöttünk, lefele pedig a völgy útvonalát választottuk. Szerencsénkre valakik felfele kitörték a havas utat, nekünk jóval nehezebb lett volna találgatni merre tart az ösvényünk a hóban. Törpefenyők között, meredek szakaszokat ereszkedtünk, sok helyen szaladva is mentünk. Csongi nagyon élvezte a hóban való gyors iramot, a havas törpefenyők némi biztonságot is adtak egy-egy kisebb kiesés során. Útvonalunk bevezetett a völgy legmélyébe, bementünk az erdőbe, ahol már a hó is kezdett megvékonyodni. A jelzés pontosan a völgy vonalát követte, köves ösvényben kellett egyensúlyozni. E nehezebb szakasz után kiértünk egy széles erdőkitermelő útra, amely jóval megkönnyítette dolgunkat. Az utolsó 5 km-t ezen gyalogoltunk le az autóig, patakmeder közelében és medvenyomok megfigyelése közben (910 m / 16,15 h).

Nagyon jól sikerült túrának tettünk pontot a végére 17 km gyaloglás és +/- 1150 m szintkülönbség után.

Fotók itt

Királykő: Călineț- és Ablakos sziklavölgyek, nov 9

A címben említett sziklavölgyeket már több alkalommal is lejártuk az évek során. Sőt minden évszakban és minden irányban. Valahogy azonban néha felbukkan a vágy, hogy újra meglátogassuk a Királykő eme csodálatos vidékét. Mivel nem jelzett útvonalról van szó, ezért magunk lehetünk a túra során, főleg egy novemberi napon. Nem voltunk egyedül, hiszen még találkoztunk egy hat fős csapattal, de egymást nem zavartuk a mászkálásunk közepette, sőt el is távolodtunk egymástól. Így a csendet és nyugalmat élvezhettük maximálisan. Nyugodt is volt minden, hiszen még zergével sem találkoztunk utunk során.

2024 november 9-én szombaton Szeróval ketten autóztunk a Királykő lábánál található Plaiul Foii vendéglőhöz, egykori turistaházhoz (849 m / 7,45 h). Hideg reggel volt, de szép időt jósoltak a meteorológusok, ezért aggodalom nélkül vágtunk neki az útnak. Tudtuk, hogy végig a hegység nyugati oldalában nem fog melengetni a Nap sugarai, esélyünk erre csak a gerincen adódott. Piros háromszöggel jelzett ösvényt követtünk a Sárga Fal aljába, ahol egy rövidítőt használtunk ki a Reménység (Speranțelor) menedékhely felé. Sziklás kapaszkodó után ismét visszatértünk a jelzett útba, a menedékhely aljáig, ahonnan egyből a Vaslétra felé kanyarodtunk a Közép övön. A létrás ereszkedő tetejéről gyönyörűen ráláttunk a Călineț sziklavölgyre, ahová készültünk. Először is faltunk valamit, hogy erőtartalékainkat feltöltsük (1650 m / 9,30 – 9,50 h).

Leereszkedtünk a vaslétrán, majd köszöntöttünk egy csapatot, akik ugyanazt az útvonalat tervezték, mint mi. Folytattuk utunkat a szűk völgyben, kisebb-nagyobb szöktetőket magunk után hagyva. Annyira már nem is volt hideg, nyugodtan puszta kézzel lehetett fogni a sziklákat. Meglepő nyugodtság volt a hegyen, zergékkel sem találkoztunk, habár máskor legalább távolról mutogatták magukat. Egyre fennebb kapaszkodva észrevettük a napsugarakat, ahogyan nyaldosták a gerinc szikláinak tetejét. Most már kívántuk a napsugarakat és ez be is következett a Cimbalmok csúcsának közelében, fent a főgerincen. Puha fűben nyújtóztunk el és annyira elkényeztettük magunkat, hogy bele is aludtunk a nagy csendben. Ezek után falatoztunk és élveztük továbbra is a kellemes időt (2140 m / 12,10 – 13,10 h).

Mivel rövid a nap, ezért kellett indulni lefele. Az Ablakos sziklavölgy irányába megkezdtük az ereszkedést eleinte egy meredek füves szakaszon, majd harántozva sziklák és törpefenyők találkozásánál. Leérünk a sziklavölgy névadójához, az ablakhoz, átbújtunk rajta és kötéllel való ereszkedésünket sikeresen teljesítettük jó néhány szakaszon, egészen az erdőhatárig, a turistaútig. A 30 méteres kötél nem mindenhol bizonyult elégségesnek, úgyhogy a szöktetők utolsó 2-3 méterét szabadon kellett leereszkednünk. Minden jó, ha a vége jó alapon érkeztünk a Reménység menedékhelyhez, ahol kis pihenőt iktattunk be. Bekukkintottunk a mendékhelyre, ahol tisztaság fogadott, a priccsek jó állapotban vannak (1690 m / 15,30 h).

Utunk utolsó szakaszát gyors ritmusba tettük meg, immár turistaúton. A nemrég lejelzett utat szerintünk nem kellett volna turistaforgalomnak adni, hiszen még az erdőben is nagyon meredek szakaszok vannak és a föld fellazulása esős időben sárt fog képezni, amely igen csúszóssá fogja tenni az útvonalat. Szerencsésen visszaértünk az autónkhoz, egy tartalmas nap után (849 m / 16,45 h).

Fotók itt