Közeledik a tél, már a magasabb régiókban fehér táj fogadja az arra járókat. Az alacsonyabb hegyek is kifehéredtek, de még változó a hóhatár, hol fennebb húzódik, hol lennebb ereszkedik. Így volt ezekben a napokban is a Bodoki havasokban. Néhány nappal ezelőtt hótakarót kapott a hegység, aztán elolvadt, majd 1-2 napja ismét behavasodott. 2024 november utolsó napján látogattuk meg a hegységet néhány diák társaságában, akikkel öröm kimenni a természetbe.
Málnásfaluban ugrottunk le a vonatról még sötétségben (560 m / 6,55 h). Egy keveset műúton gyalogoltunk, majd elhagytuk azt a Herecz vára felé. Mire beértünk az erdőbe, arra teljesen kivirradt, úgyhogy a lámpákat elpakolhattuk a zsákjainkba. Megkezdtük a kapaszkodót, ekkor rögtön észrevettünk néhány őzet vagy szarvastehenet, amelyek eltűntek a fák között. Rendesen bemelegedtünk mire beléptünk a Herecz-vár “kapuján”, majd egy kis időre megálltunk a romok mellett (720 m / 7,40 h). Folytattuk utunkat a Hintók útján, most már jóval lankásabb terepen. Az idő csendes volt, de látszott, hogy a magasban rendesen mozognak a fellegek, ezért szélre volt kilátás a későbbiekben. A vártól igazi havas tájban volt részünk, gyönyörűen fehér volt minden. A Kincsás felé haladva több nyomot is azonosítottunk, természetesen legjobban a medve nyomát vizsgáltuk, amelyből volt bőven. Egyre fennebb érve megéreztük a szél hatását, amely rendesen megmozgatta a fák hegyét, jókora adag vizes havat nyomva fejünkbe és nyakunkba több alkalommal. Megérkezünk a Kincsás alatti menedékhez, egy rövid pihenőre ültünk be (1050 m / 9,30 – 9,50 h). A tisztáson volt látótávolság, de a Bodoki-tető felhőbe burkolózott. Elindultunk a bokáig érő hóban, a szél időnként jól éreztette hatását. Rögtön a felhőplafon alatt nagyon szép kilátásunk volt a Dél Hargitára és a Persány hegység gerincére. Alattunk a Háromszéki medence terült el, jól kivehető volt Sepsiszentgyörgy is. A tetőre felérve, a fák által védve voltunk a széltől, azonban kilátásunk semmi. Ezért csúcsfotó után el is indultunk vissza a menedékhez (1193 m / 10,40 h). Gyors lépéseknek köszönhetően hamar megérkeztünk, majd még meglátogattuk a Kincsás-vár pusztáját is. Onnan visszatérve a menedékhez, egy hosszabb pihenőt ikattunk be (1050 m / 11,20 – 13,15 h). Tüzet gyújtottunk, amely meggyújtása nagyon körülményes volt a vizes fa miatt. Végül sikerült és finom falatokat süthettünk. Közben a szél annyira eltakarította a felhőket, hogy a Bodoki tetőt is megpillanthattuk napsütés közben.
Evés után elindultunk lefele ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. Az időjárás közben megenyhült és az erdőbe visszaérve tapasztaltuk, hogy a hó nagyon megolvadt. Lefele jövet hamarosan el is olvadt teljesen, tehát teljesen más volt a kép amit mutatott a természet felfele jövet számunkra. Nagyon jól haladtunk, igyekeztünk beosztani időnket, hogy ne várjunk túl sokat a vonatra. Szerencsésen leérkeztünk a vasútállomásra egy nagyon jó túranap után (560 m / 15,10 h).
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése