Túraéveim során nagyon sokszor és minden évszakban megfordultam a Csukás hegységben. Legtöbbször a Bratocsa gerincet tapostam a csúcs felé, de ugyanúgy a Gropșoarele-Zăganu felől, vagy akár Bodzavám felől is érkeztem e csodaszép hegy teteje felé. Eddig valahogy kimaradt a Babarunka felőli útvonal, mindig ásuhantam az autóval megállás nélkül ezen a szakaszon. Most sikerült megtervezni az útvonal bejárását és el is indultunk Csongi fiammal ketten a Csukás nyugati felének megismerésére.
A Babarunka völgyben, közel a főúthoz hagytuk az autót, fagyos szombati délelőtt (920 m / 9,30 h). A Teszla-tisztás felé vettük az utunkat egy régi piros sáv jelzésen. Jól látszott, hogy alig járják ezt az útvonal szakaszt, hiszen a beindulási ösvényt is nehezen találni. Később egy jól követhető széles erdei úton haladunk felfele, egyre magasabbra. A fák teljes egészében zuzmorás „köntöst” öltöttek magukra, nagyon szép látványt nyújtva számunkra. Fennebb már vékony hótakaró borította az ösvényt, Csongi nagy örömére. Felérünk a mellékgerincre, ott már egy újonnan festett piros kereszt jelzést találunk, amelyet továbbra követünk a Teszla tisztásig. Eddig folyamatosan emelkedtünk néha meredekebb szakaszokon, a mellékgerincen azonban jóval megkönnyebbült a dolgunk. Nagyon kényelmesen jutottunk fel a Teszla tisztásig, ahol egy elhagyott esztenát találtunk. Pontosan a felhők felső határán voltunk és a Nap melege is megérintett bennünket. Közvetlen közelünkben a Teszla kúpja magasodott, sziklás-erdős csúcsával. Egy rövid pihenőt iktattunk be, mielőtt továbbindultunk volna (1410 m / 11,00 h).
Végigmegyünk a Teszla tisztáson, közben gyönyörűen magasodik előttünk a Csukás legmagasabb régiója, illetve a Bratocsa-gerinc. Nekünk eleinte egy kényelmes ereszkedőben volt részünk a Teszla nyeregig, közben beértünk a fenyőerdőbe. A nyeregtől azonban meredek kapaszkodókat kellett leküzdenünk a főgerinc irányába. A friss hóban medve és szarvas nyomokat figyeltünk meg, tehát az erdei élet eléggé aktív, ahogyan bizonyították a vadak nyomai. Száz méterenkénti szint emelkedése után beiktattunk egy szusszanó pihenőt, így különös fáradtság nélkül értük el az erdőhatárt. A hó vastagsága is megnőtt, helyenként 20 cm mélyben is tapostunk. A Góliát sziklája alatt haladtunk el és hamarosan elértük a Bratocsa gerincet, ahol más turistákkal is találkoztunk (1745 m / 12,40 – 12,55 h). A hegység főgerincén álltunk, csodáltuk a felhőtengeres tájat, sokat azonban nem ülhettünk a nem túl erős, de hideg szél miatt. A csúcs már egy karnyújtásnyira volt, ezért ide is felkapaszkodtunk egy fotó erejéig. Több turistacsapat állt idefent, mi is sorra kerültünk egy fotóra, majd körbepásztáztuk a tájat és igyekeztünk minden csúcsot beazonosítani. A felhőtengerből jóformán minden 1500 méter feletti csúcs kiemelkedett, így a Lakócától a Pintillőn keresztül a Bucsecsig és azon túl a Fogarasi havasokig minden látszott. Feltöltöttük energiánkat is meleg teával, édességekkel és élveztük a Nap sugarait egy szélmentes helyen (1954 m / 13,40 – 14,10 h).
Hosszú út állt előttünk lefele irányba is, ezért indulnunk kellett. Visszaereszkedtünk a Góliát melletti Tigáj nyeregbe, majd elhagyva a főgerincet, nyugatra a Babarunka völgy felé vettük az irányt, piros háromszög jelzésen. Kifele tehát a mellékgerincen jöttünk, lefele pedig a völgy útvonalát választottuk. Szerencsénkre valakik felfele kitörték a havas utat, nekünk jóval nehezebb lett volna találgatni merre tart az ösvényünk a hóban. Törpefenyők között, meredek szakaszokat ereszkedtünk, sok helyen szaladva is mentünk. Csongi nagyon élvezte a hóban való gyors iramot, a havas törpefenyők némi biztonságot is adtak egy-egy kisebb kiesés során. Útvonalunk bevezetett a völgy legmélyébe, bementünk az erdőbe, ahol már a hó is kezdett megvékonyodni. A jelzés pontosan a völgy vonalát követte, köves ösvényben kellett egyensúlyozni. E nehezebb szakasz után kiértünk egy széles erdőkitermelő útra, amely jóval megkönnyítette dolgunkat. Az utolsó 5 km-t ezen gyalogoltunk le az autóig, patakmeder közelében és medvenyomok megfigyelése közben (910 m / 16,15 h).
Nagyon jól sikerült túrának tettünk pontot a végére 17 km gyaloglás és +/- 1150 m szintkülönbség után.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése