A címben említett sziklavölgyeket már több alkalommal is lejártuk az évek során. Sőt minden évszakban és minden irányban. Valahogy azonban néha felbukkan a vágy, hogy újra meglátogassuk a Királykő eme csodálatos vidékét. Mivel nem jelzett útvonalról van szó, ezért magunk lehetünk a túra során, főleg egy novemberi napon. Nem voltunk egyedül, hiszen még találkoztunk egy hat fős csapattal, de egymást nem zavartuk a mászkálásunk közepette, sőt el is távolodtunk egymástól. Így a csendet és nyugalmat élvezhettük maximálisan. Nyugodt is volt minden, hiszen még zergével sem találkoztunk utunk során.
2024 november 9-én szombaton Szeróval ketten autóztunk a Királykő lábánál található Plaiul Foii vendéglőhöz, egykori turistaházhoz (849 m / 7,45 h). Hideg reggel volt, de szép időt jósoltak a meteorológusok, ezért aggodalom nélkül vágtunk neki az útnak. Tudtuk, hogy végig a hegység nyugati oldalában nem fog melengetni a Nap sugarai, esélyünk erre csak a gerincen adódott. Piros háromszöggel jelzett ösvényt követtünk a Sárga Fal aljába, ahol egy rövidítőt használtunk ki a Reménység (Speranțelor) menedékhely felé. Sziklás kapaszkodó után ismét visszatértünk a jelzett útba, a menedékhely aljáig, ahonnan egyből a Vaslétra felé kanyarodtunk a Közép övön. A létrás ereszkedő tetejéről gyönyörűen ráláttunk a Călineț sziklavölgyre, ahová készültünk. Először is faltunk valamit, hogy erőtartalékainkat feltöltsük (1650 m / 9,30 – 9,50 h).
Leereszkedtünk a vaslétrán, majd köszöntöttünk egy csapatot, akik ugyanazt az útvonalat tervezték, mint mi. Folytattuk utunkat a szűk völgyben, kisebb-nagyobb szöktetőket magunk után hagyva. Annyira már nem is volt hideg, nyugodtan puszta kézzel lehetett fogni a sziklákat. Meglepő nyugodtság volt a hegyen, zergékkel sem találkoztunk, habár máskor legalább távolról mutogatták magukat. Egyre fennebb kapaszkodva észrevettük a napsugarakat, ahogyan nyaldosták a gerinc szikláinak tetejét. Most már kívántuk a napsugarakat és ez be is következett a Cimbalmok csúcsának közelében, fent a főgerincen. Puha fűben nyújtóztunk el és annyira elkényeztettük magunkat, hogy bele is aludtunk a nagy csendben. Ezek után falatoztunk és élveztük továbbra is a kellemes időt (2140 m / 12,10 – 13,10 h).
Mivel rövid a nap, ezért kellett indulni lefele. Az Ablakos sziklavölgy irányába megkezdtük az ereszkedést eleinte egy meredek füves szakaszon, majd harántozva sziklák és törpefenyők találkozásánál. Leérünk a sziklavölgy névadójához, az ablakhoz, átbújtunk rajta és kötéllel való ereszkedésünket sikeresen teljesítettük jó néhány szakaszon, egészen az erdőhatárig, a turistaútig. A 30 méteres kötél nem mindenhol bizonyult elégségesnek, úgyhogy a szöktetők utolsó 2-3 méterét szabadon kellett leereszkednünk. Minden jó, ha a vége jó alapon érkeztünk a Reménység menedékhelyhez, ahol kis pihenőt iktattunk be. Bekukkintottunk a mendékhelyre, ahol tisztaság fogadott, a priccsek jó állapotban vannak (1690 m / 15,30 h).
Utunk utolsó szakaszát gyors ritmusba tettük meg, immár turistaúton. A nemrég lejelzett utat szerintünk nem kellett volna turistaforgalomnak adni, hiszen még az erdőben is nagyon meredek szakaszok vannak és a föld fellazulása esős időben sárt fog képezni, amely igen csúszóssá fogja tenni az útvonalat. Szerencsésen visszaértünk az autónkhoz, egy tartalmas nap után (849 m / 16,45 h).
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése