Babatúra a Bodoki tetőre, okt 26

Gyönyörűszép őszi napban volt része mindazoknak a 31 résztvevőnek, akik szombaton úgy döntöttek, hogy eljönnek a Bodoki havasokba. A málnási találkozást követően indultunk a kék pont jelzéssel ellátott ösvényen (580 m / 9,20 h). Már az indulásnál egy izgalmasabb pillanat következett, vagyis a patakon való átkelés. Persze ez nem okozott poblémát. Aztán bemelegítőnek megtette a hatását a Herecz-vára felé meredek kapaszkodó. A  12 gyerek azonban friss erőben voltak a teljes energiájukat bevetve hősiesen kimászták ezt az akadályt is. Azonban ne felejtsem el a velünk tartó Linda kutyus rendkívüli munkáját, hiszen neki is köszönhető a gyerekek szórakoztatása, ezáltal feledve a fáradtságot.

A vártetőn megálltunk egy hosszabb pihenőre, majd innen a Hintók útját követtük a gerincen a Kincsás felé. E hosszabb útszakaszon igazi őszi erdei tájkép fogadott. A Nap besütött a kopaszodó fák közé, mi pedig a száraz avart rugdostuk felfele, közben szívtuk a kellemes specifikus erdei illatot. Lassan haladtunk mindenkit bevárva, ezalatt Linda kutyus tette a dolgát a gyerekekkel szórakozva.

A Kincsás-vár alá érve ismét egy hosszabb pihenő következett. Itt már előttünk állt a kirándulásunk célpontja, a Bodoki-tető. Néhányan felkapaszkodtunk a felettünk levő vártetőre, a többiek addig pihentek. Aztán a Zoltán kútja felé vettük az irányt, ahol víztartalékjainkat feltöltöttük. A vályúkban való gyerekes pancsolás után egy utolsó erőfeszítéssel kimásztunk a Bodoki tetőre (1193 m / 13,40 – 15,30 h).

A tetőről gyönyörű kilátásban volt részünk főleg a lábunk előtt elterülő Alsó Háromszéki medencére és észak felé a Kakukk-hegy irányába. A Kárpátkanyar hegyei és a déli magashegyek is látszottak, már amennyire megengedte az enyhén párás levegő. A hosszabb pihenő alatt szalonnát és kolbászt is sütöttünk, a gyerekek zöme jól kihancúrozta magát. A tetőről majd néhány társunktól elbúcsúztunk, mivel hamarabb haza akartak érni. Mi még kifeküdtünk és élveztük az őszi napsugarak kényeztetését.

Eljött a lefele indulás ideje is. Most már sokkal gyorsabban haladtunk, a gravitáció megtette a hatását. A Hintók útján levő avart jól feltúrtuk, nagyon jó kedvűen ereszkedtünk lefele. A legélvezetesebb a gyerekek számára azonban a Herecz vártól lefele való legurulás volt. Szó szerint lehet értelmezni, hiszen a több mint 100 m-es meredek szintkülönbséget sikítozva, nagy ricsajjal gurulták végig az avarban. Amúgy csengett az erdő. Ilyen körülmények között érkeztünk vissza autóinkhoz és búcsúztunk egymástól (580 m / 18,00 h).

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a kiránduláson való részvételt és szeretettel várunk mindenkit az elkövetkezőkben.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.655051621193778&type=1 

Bodoki tető gyerekekkel, okt 26

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya által szervezett következő kirándulásunk a Bodoki-tető lesz, amely egyben zárja a túrasorozat idei évadját. Megnézzük a Herec-vár romjait, majd az óriások által lakott Kincsás várának helyén elmélkedhetünk. Továbbá kimászunk a Bodoki tetőre, ahonnan szép időben talán egyik legszebb kilátás nyílik a Háromszéki medencére és a Kárpátkanyar hegyeire.  

Időpont: 2013 október 26 (szombat).

Útvonal: Málnásfalu (600 m) – Herec vára – Kincsás vára – Bodoki tető (1193 m) és vissza.

Szintkülönbség: +/- 600 m. Túrahossz: 18 km. Nehéz kategóriájú kirándulás.

Felszerelés: meleg öltözék, egy napra élelem, esőköppeny, bakancs. Kisbabával rendelkező szülők hátihordozóval, hordozókendővel hozhatják kicsinyüket. Babakocsival nem járható az út.

Találkozó rögtön a málnásfalusi sorompó utáni út mellett kialakított parkolóban 8,50 órakor. Indulás 9 órakor. Vonattal is lehet jönni Sepsiszentgyörgyről a 8,17 órakor induló személyvonattal Málnásfaluig. A málnásfalusi vasútállomástól vissza kell gyalogolni kb 200 m-t a találkozási pontig (Sepsiszentgyörgy irányába).

Hazaérkezés Sepsiszentgyörgyre 18 óra körül.

Rossz idő esetén a túra elhalasztódik.

Érdeklődni, jelentkezni a következő címen:

 gl_zsolt@yahoo.com

tel. 0745-058179 – Gáspár László Zsolt

Megjegyzés: a túra lassú ütemben zajlik le, pihenésekkel, fotózásokkal. Jöhet bárki gyerekkel vagy gyerek nélkül.

                                        

                                           Mindenkit szeretettel várunk !

Őszi kirándulás a Nagykőhavason, okt 13

Habár ezelőtt alig egy héttel hó födte a nagykőhavasi tájat, most vasárnapra ez mind elolvadt és kellemes őszi kirándulásban lehetett részünk. Az időjárás mindvégig velünk tartott, az előrejelzések biztatóak voltak, így semmi okunk nem volt az otthonmaradásra.

Kedves marosvásárhelyi családbarátainkkal együtt indultunk A Malomdomboktól (670 m / 9,20 h). A Sipoly-völgyet követtük a Hétlétra vízesésig. Gyerekeink a hátizsákokban már az indulást követően figyelgették egymást. A Hétlétra vízesésnél figyelmeztető táblákat találtunk, hogy még nincs megnyitva a nagyközönség előtt a szoros a munkálatok miatt. Amíg a társaink megpihentek a szoros előtt, én addig leellenőriztem annak lejárhatóságát (1000 m / 10,20 – 11,10 h).  A felújított létrákon gondok nélkül át lehet menni, ezt tettük mi is. A gyerekek egyáltalán nem féltek a nagy víz zúgásától, sőt igenis élvezték.

A vízesés után meredek kapaszkodó következett egészen az EKE menedékházig. Néhány pihenőt közbeiktatva az utunk során problémák nélkül értünk ki a ház előtti platóra. (1630 m / 12,50 – 15,00 h). Itt időt szakítottunk a hosszabb pihenésre és gondoltunk a gyerekekre is, hogy végre kimozdulhassanak a hátizsákból és kedvükre hancúrozzák magukat a ház előtti hatalmas téren. Ígyhát volt a házban evés-ivás, majd odakint szamarakkal, kutyákkal barátkoztunk. A két kicsi – Péterke és Uzonka – vakondtúrást túrtak, hempergőztek a fűben, szemmel láthatóan jól érezték magukat és össze is barátkoztak.

Aztán következett az indulás pillanata, hiszen haza is kellett jönni. A kiruccanás megtette hatását, a családi úton lefele a két kisgyerek, hátizsákokban álomba merülve pihenték ki az aktív nap fáradalmait.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.664039426954416.1073741841.100000450948657&type=1&l=1bacef70e7 

Bucsecs: Nagy Buksoj gerinctúra

8-an indultunk a Gura Diham háztól vasárnap reggeliben (960 m / 5,50 h). A fejlámpák fényénél követtük a piros sáv jelzést, a Poiana Izvoarelor menedékház irányába. Eleinte meredekebb kapaszkodót hagytunk magunk után, majd fokozatosan enyhült a terep. A menedékházhoz érve lekapcsolhattuk lámpáinkat és gyönyörködhettünk a Moraru havas északi oldalában (1450 m / 6,55 – 7,15 h). Mintha egy januári tájkép lett volna előttünk. Folytattuk utunkat a Vörös Őrszemen (Pichetul Rosu) keresztül a piros háromszöggel jelzett ösvényen. Itt már jelentősebb mennyiségű hó volt az utunkban, de szerencsére már az előző nap eljárt turisták kitörték azt. Ígyhát egyáltalán nem okozott ez az útszakasz problémát, kényelmesen sétáltunk egészen a Prepeleac nevű helyig, ahol elfogyasztottuk reggelinket és közben kiadósan megpihentünk (1750 m / 8,45 – 9,15 h).

Ettől a ponttól megváltozott a túránk jellege. Ha eddig kényelmes ösvényen haladhattunk, ezentúl meredek emelkedőket és kitöretlen nagy havat kellett leküzdeni. A legnehezebb rész pont a Bagy Buksoj gerincének eleje jelentette, hiszen a combig érő lágy hóban nyomot kellett törni és ezt még akadályozták az ösvénybe nőtt különféle bokrok. Úgyhogy amikor mögöttünk hagytuk ezt a kínos terepet, könnyedén fellélegezhettünk. A bokros ösvény után jelentősen megváltozott az utunk jellege. Sziklás gerincen mászhattunk felfele, a hó minősége megfelelőnek találtatott. Lassú ütemben menegettünk, hiszen ahogyan egyre magasabbra hágtunk, annál szebb kilátás terült elénkbe. És emiatt a fotogépeket is egyre gyakrabban használhattuk. A Nagy Buksoj-gerinc lépcsőzetesen emelkedik, vagyis egy könnyebb – aránylag vízszintesebb – szakasz után egy meredek emelkedő következik. A csúcsra való kimenetel sokkal enyhébb, a táj „megszelidül”. A Nagy Buksoj-csúcson volt időnk falatozni, pihenni és a tájban gyönyörködni. Pontosan egy csúcs alatti hófal nyugágyként szolgált és e szélmentes-napos helyről ideálisan szemlélhettük a Királykőt és a Fogaras havasokat (2492 m / 12,45 – 13,45 h). E wellness lazítás után indultunk az Omul-csúcs irányába. Előre egy kitett ereszkedő következett, majd a Buksoj széles nyerge, utána ismét kimászás az Omul-csúcsra. Itt a menedékház csöpögö eresze alatt pihentünk és falatoztunk (2507 m / 14,45 – 15,30 h).

Az ereszkedő következett. Kissé kellemtelen volt az ereszkedés első fele a vizes hó miatt, de aztán néhányan egy ismert kuloáron a „Bajka Laci-féle módszert” alkalmaztuk a gyorsabb lejutás reményében. Vagyis gatyafékkel szánkáztunk egészen a Szarvasok-völgye aljáig. Persze aztán időnk volt a tájat szemlélni, amíg mindenki megérkezett, de várásunk nem volt unalmas, hiszen egy jól dübörgő lavinát is láthattunk, amint folyt le a Moraru déli oldaláról.

Innen már nem adódtak nehézségek mármint az útvonalunkat illeti. A sárga sáv jelzésen kényelmesen lesétáltunk a Kostila-tisztásig, majd egy kis rövidítővel az erdőben vissza az autókig. Ide már pontosan sötétedésre megérkeztünk és a lámpák fényénél rókákat figyelhettünk meg.

Köszönöm a lelkes és jókedvű csapatnak a részvételt ezen az őszeleji, de szinte télinek is beillő csodálatos kiránduláson.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.660069474018078.1073741840.100000450948657&type=1&l=d679d2a332 

Bucsecs: Nagy Buksoj gerinctúra

Kedves Túrázók!

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya magashegyi túrát szervez vasárnap, október 6-án a Bucsecsbe. Mivel jelentős havazás volt az elmúlt időszakban a magashegyeken, ezért a Galbenele sziklatúra elmarad és ezzel pótoljuk.

Útvonal: Busteni (900 m) - Prepeleac (1750 m) - Nagy Buksoj-gerinc - Omu-csúcs (2507 m) - Szarvasok völgye - Busteni (900 m).

Szintkülönbség: +/- 1700 m
Időtartam: 12-13 h (nehéz magashegyi túra)

Felszerelés: téli öltözék, jégcsákány, túrabot, fejlámpa, 1 napra kaja.

Indulás: 4,00 órakor a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkúttól.

Érdeklődni és jelentkezni a 0745-058179-es telefonon lehet.

Túravezető: Gáspár László Zsolt

Vakáció Söldenben, aug 24-31

Augusztus utolsó felében egy hosszú útra vállalkoztunk. Ausztria egyik legismertebb üdülőhelyét választottuk úticélul – Sölden városát. A kis település kb 80 km-re délnyugatra helyezkedik el Innsbrucktól, Tirol tartomány fővárosától, az Ötz völgyben, 1377 m magasságban. Kimondottan üdülőterep az egész völgy, télen a sízők-, nyáron a túrázók paradicsoma. Persze nemcsak ezeket a sportokat lehet űzni. Ha jól megnézzük a szórólapokat, vagy átböngésszük az internetet, rájövünk, hogy bármilyen sportágnak a hódolói megtalálják a kedvükre való szórakozási lehetőséget. Jöhetnek sokgyerekes családok, vagy egyedülálló turisták, mindenki talál magának való programot, akár jó- vagy rossz időben. A táj szépsége leírhatatlan. Fényképpel is csak izelítőt lehet adni, amit e táj nyújt. Igazából ott kell lenni, bejárni a környéket, szívni a jólevegőt és élvezni az életet. A szálláshelyek közül az ötcsillagos szállóktól egészen a jólfelszerelt kempingekig széles skálában választhatunk. Ha nekiállunk keresgélni, időt szánunk a szervezésre, akkor rájövünk, hogy egészen jó árban lehet szállásokat foglalni, akár főszezonban is. Ezen kívül ott van az Ötztal-kártya is, amely ingyenes belépést biztosít uszódákba, felvonókra, tömegközlekedésre, múzeumokba és még sorolhatnám. Minden tökéletesen össze van hangolva és minden pontosan úgy van ahogy ki van írva. Az előszavam befejezéseképpen mindenkinek ajánlom, hogy látogassa meg ezt a csodálatos helyet és érezze jól magát.

Az előkészületek és az utazás

Ha az előkészületek első pillanataira akarunk visszapillantani, akkor úgy fél évvel az utazás előtt indult az egész. Mivel két év alatti kisgyerekkel vágtunk neki az útnak, minden apró dolgot figyelembe kellett venni. Ahogyan Söldenre esett a választás, nekiálltam böngészni az interneten, illetve ingyenes reklámlapokat rendeltem tőlük. Azokban minden A-tól Z-ig le volt írva, szinte semmi újat nem találtam pluszban a világhálón. Ez lényegesen megkönnyítette a dolgomat. Amint a program összeállt és megvolt a szállásfoglalásunk, nem maradt más hátra, hogy várjuk a nagy napot. Kicsit izgultunk Uzonka utazása miatt, hiszen még ilyen helyzetben nem voltunk. Na de azért nem is ijedtünk be “egyszer úgyis ki kell próbálni” alapon nekivágtunk. Biztosan sokan ezért elítélnek, vagy nem értenek meg, de hát ezt szeressük, otthon sem akarunk ülni mindig, Uzonkát is kezdjük megszoktatni az utazásokkal.

Eljött augusztus 23, az indulás napja. Már azelőtt való nap összeállítottuk a csomagot, az utolsó percre nem hagytunk jóformán semmit. Az előszobában felsorakoztatott csomagok láttán elmosolyogtam magam. Hiszen alig egy évvel ezelőtt, alig tudtunk bepakolni a kocsiba. Még az utastér is plafonig volt tele. Most a csomagtartóban minden kényelmesen elfért. Ebből is látszik, hogy Uzonka kezd nőni, nem kell annyi mindent vinni neki sem, aztán persze nekünk is kezdett tapasztalatunk lenni a pakolásban. Délután fél 5 körül indultunk Sepsiszentgyörgyről. Földvár felé vettük utunkat, majd Nagyvárad felé. Radnót közelében megálltunk pihenni és mivel közeledett az este egyúttal közeledett Uzonka alvó órája. A gyerekülésbe le is fektettük és innen sok gondunk nem is volt vele. Éjszaka 12 óra körül érkeztünk a magyar határhoz. Ott a tankolás és a határellenőrzés miatt volt egy kis felébredés, de utána reggelig aludt a család nyugodtan. Amikor Uzonka felébredt már jól Ausztriában jártunk. Egy pihenőhelyet kiválasztottunk a megálláshoz, hogy kinyújthassuk végtagjainkat. Egy játszótéren Uzonka kielégítette igényeit, faltunk valamit, aztán következett az utunk utolsó szakasza. 22 óra autózás után megérkeztünk Söldenbe, a “Régi Malom” elnevezésű panzióhoz, ahol szállásunk volt foglalva. Egyik hoppon túl voltunk, vagyis megnyugodhattunk, hogy Uzonka jól viselte az 1600 km-es utazást, különösebb gond nem volt vele. Persze Melinda kivette a részét a gyerek szorakoztatásából bőven.

Vakáció Söldenben és környékén

Szálláshelyünk Sölden északi bejáratánál volt, könnyen rátaláltunk. Az árban bennefoglaltatott a félpanziós ellátás és az Ötztal kártyák. Szobánkból szépen látszottak a 3000-es csúcsok, jóformán nem is tudtam a nevüket csak bámultam őket. Még tusolás közben is a hegyeken járt a szemem. Az első két napban inkább uszódákat látogattunk meg a barátságtalanabb időjárás miatt. Az egyik, Langenfeldben található Aqua Dome termálfürdő volt a látogatási listánkon. Az ultramodern épületben több medence is található, úgy gyerekeknek mint felnőtteknek. A legjobban a kinti 34 fokos medence tetszett. Nagy élmény még olyan személynek is mint én aki nem tud úszni, lebegni a meleg vízben a szabad ég alatt és bámulni a tájat. Uzonka nagyon jól érezte magát a gyerekfürdőben és Melinda is kiúszhatta magát kedvére. A másik uszóda Söldenben található, a Freizeit Arena, ahol a vizek szerelmesei szintén kedvükre találhatnak szórakozási lehetőséget.

Pont az érkezésünk utáni napon egy nagyszabású bicikliverseny eseményébe csöppentünk. Ekkor zajlott az ún. Ötztal Radmarathon. Lehet mondani, hogy ezzel az eseménnyel tettek pontot a nyári idény végére. Persze az élet ezzel nem állt meg, csak az elkövetkező héten látszódott a turisták számának csökkenése.

Aztán következtek a kirándulások. Egyik nap a 2670 m magasan levő Hohe Mut Alm menedékházhoz mentünk felvonóval Obergurgl településről. Sajnos a ködös idő miatt nem láttunk semmit, ezért a visszajövetel mellett döntöttünk. Nem bánkódtunk az időjárás miatt, mivel az előrejelzések szerint jó idővel kecsegtettek a meteorológusok, ami be is következett. Másnap a 3000-es Gaislach-csúcsra felvonóztunk. Itt már érződött az időjárás változása, jó irányban. Uzonka egy minihóemberrel is eljátszothatott odafent. Erről a csúcsról gyalogosan jöttünk vissza egészen Söldenig. Eleinte jól kitaposott, de meredek ösvényt jártunk, majd a Gaislach-tó környékétől kényelmes turistaösvényben volt részünk. Ezen a szakaszon sűrűn esett az eső, de hamarosan kisütött a Nap, amelynek hatására Uzonka el is aludt. Az erdőben nagyon kényelmes turistaösvények találhatók és rengeteg menedékház, amelyek mellett egy-egy játszótér. Uzonka ki is próbálta mindegyiket.

Egy következő napon a Tiefenbach gleccserre kirándultunk. Autóbusz felvitt 2850 m magasra, majd onnan felvonó 3250 m-re. Csodálatos panorámában volt részünk, tűző napsütéssel. Uzonkának jó lett volna egy napszemüveg, mert szegényke alig tudta nyitva tartani a szemét. Na de ennyivel is okosabbak lettünk. Persze nem ültünk sokat ezen a helyen, inkább visszajöttünk és egy kényelmes erdei kirándulást iktattunk be a nap hátralevő részére. A Rettenbach völgyben található menedékháztól indultunk a Sonnblick felé. Ez egy kényelmes panoráma útvonal, menetközben lehet csodálni a háromezreseket. A Sonnblick menedékház mellett pihentünk, nem is akartunk innen nagyon elmenni, hiszen Uzonkánakegy hatalmas játszótér állott a rendelkezésére, amit ki is használt. Hochsöldenen keresztül a Gyopár (Edelweiss) menedékházat is meglátogattuk. Itt Uzonka játszótársra is lelt, az ottlakó tulajdonosok kislányának köszönhetően.

Tirol legnagyobb vízesését a Stuibenfallt is meglátogattuk. A 150 m magas vízesés mellett vasalt út is van kiépítve. Sajnos gyalogosan csak a második teraszig lehetett felmenni, nem tudtuk meg milyen okból. De ez is elég volt érezni távolról a hatalmas víztömeg erejét, hallani zaját. Felejthetetlen élményben volt részünk. A vízeséshez közel található az Ötzi Dorf, vagyis Ötzi falva. Ez egy szabadtéri múzeum, ahol nagyon aprólékosan bemutatják az 5000 éves embert. Ahogyan már sokan tudják, ebben a völgyben leltek rá, úgy 3200 m-en egy jégbefagyott ősemberre. Így lett Ötzi a neve. Lassan Uzonka is megtanulta. Próbálják felfedezni kilétét, mesterségét, még Ötzi utolsó vacsorája is ki volt tüntetve. Mindezeket megmosolyogtuk, aztán továbbálltunk. Mindenesetre nagyon érdekfeszítő kiállítást látogathat meg az arrajáró.

A Wildspitze (3772 m )- szóló

A terveim között szerepelt Tirol legmagasabb csúcsának megmászása is, vagyis a 3772 m magas Wildspitze. Erre az akcióra úgymond „kivettem egy szabad napot” a családtól és uzsgyé neki a hegynek. Egész nap tökéletes időben volt részem, ezzel gondom nem volt. Vent településről (1900 m) egy kis libegővel mentem fel a kiindulási pontomhoz. 2300 m-ről indultam reggel 9 órakor. Csípős hideg volt, a hőmérő alig 1 fokot mutatott. Ennek nagyon örvendtem, hiszen tudtam, hogy főleg az elején amikor teljes szusszal megyek, nem fogok elmelegedni. Alig néhány turista indult neki a hegynek, úgyhogy tömegről sem lehetett beszélni. A Breslauer menedékház felé vettem az irányt, teljes gőzzel haladtam, ahogyan a lábaim és a tüdőm bírták. Mivel nem tudhattam, hogy a későbbiekben mi vár rám, ezért gyors menetelésre kapcsoltam, kihasználva a könnyű terepet. Ennek köszönhetően hamar megérkeztem a Breslauerhez (2850 m / 9,50 h), de itt már senkit sem találtam. A házba nem mentem be, inkább a megállás nélküli továbbhaladást választottam. Persze amikor egy-egy alkalom adódott pár másodpercre megálltam fényképezni.

Hamarosan friss havat kezdtem taposni. A klasszikus utat választottam úgy felfele mint lefele, hiszen sok időm sem volt felfedező kirándulásra. A Mitterkarferner gleccsert követve eleinte egy szép tavat hagytam a hátam mögött majd találkoztam egy párossal, akikről később megtudtam, hogy nem voltak a csúcson. Minél fennebb haladva nőtt a hóréteg és emelkedett a hőmérséklet is. Na de ennek nem adtam nagy jelentőséget, csak akkor kezdtem menetközbeni gondolkodóba esni, amikor rájöttem, hogy nincs nálam a napszemüvegem. Ott maradt a panzióban. A havas terepen a tűző napon elég kellemetlen volt lefele nézni, inkább próbáltam a sziklás gerinceket követni a szememmel, ezáltal sötétebb árnyalatokat keresve. A a gleccseren jó hosszadalmasan kellett végigmenni, majd a végén ki kell mászni egy nyeregbe. Itt értem utol egy lengyel csapatot, amint másztak kifelé egy kábelekkel biztosított sziklán. Lassan haladtak, mivel végig biztosították magukat. Egy hátramaradt fiúval beszélgettem el, neki nem volt bátorsága továbbmenni, pedig eleget noszogattam. Tőle tudtam meg, hogy a másik kettő akiket láttam odalent az ők csapatjukban voltak és megfordultak rosszullét miatt. Kb. 200 m szintkülönbséget kellett kimászni a sziklás szakaszon. A kábeloknak köszönhetően könnyen le lehetett küzdeni az akadályt, semmiféle biztosításra nem volt szükség. A nyeregben aztán utolértem a fiúkat és ott kiderítettük, hogy a lengyelek és a magyarok jó barátok (3350 m / 12,00 h).

Ők megálltak pihenni, én nem engedtem meg magamnak ezt a luxust. Egy másik gleccsert kellett követnem egészen a csúcs aljáig. Itt már több csapattal találkoztam, akik a csúcsról tértek vissza. Mindenki fizetős túravezetőt választott a Breslauertől. Mosolyogtak is rendesen rám amikor láttak egyedül a gleccseren biztosítás és szemüveg nélkül. Én megállás nélkül mentem felfele jónéhány gleccserhasadékot kikerülve. A csúcs aljába érve még várt rám úgy 100 m sziklás gerincen való meredek mászás. Itt kezdtem érezni egy kis hegyibetegséget, biztosan a túlzott megerőltetés miatt és nem is ettem semmit aznap. Enyhébb szédülés fogott el, na de nem engedtem, hogy itt az utolsó 100 m-en kipurcantson. Inkább lassabbra fogtam a tempót, jobban odafigyeltem a lépéseimre. Az utolsó méterek voltak a legkitettebbek, de szerencsére jól átgondolva a helyzetemet, nem okoztak problémát. Aminek nagyon örvéndtem a csúcsra érkezés pillanatában senki nem volt odafent. (3772 m / 13,20 h). Csak néztem körbe-kereken mindenhol hegyek voltak, gleccserek és sziklák. Jóformán szinte egyiknek sem tudtam a nevét, de őszintén szólva nem is az érdekelt. Örvendtem, hogy itt lehettem és gyönyörködhettem a látványban.  Két német mászó jött fel utánam a csúcsra. Őket megkértem, hogy készítsenek rólam fotót.

Visszafele jövet pontosan a sziklás gerinc aljában találkoztam a lengyel haverokkal. Biztattam is rendesen, hogy még csak néhány méter és fent vannak. A lefele jövetel még gyorsabban ment. Épp arra kellett ügyeljek, nehogy valamelyik lyukba belelépjek, ezeket átszöktem. Majd megérkeztem ismét a nyeregbe, ahonnan következett a sziklán való ereszkedés. Persze a kábeleknek köszönhetően nem volt gond. A szédülésem is elmúlt, úgyhogy rendben éreztem magam. Lefele jövet a gleccseren egy osztrák fiatallal találkoztam (még a fogszabályzó a szájában volt). Ő nem tudott angolul, én nem tudtam németül, de érdeklődött a csúcs felől és valahogy elmagyaráztam az útvonalat.  Valahogy tudtára adtam, hogy igyekezzen, mert délután van.  Ő megköszönte és még közben visszapillantottam rá, lássam ahogyan halad. De meggyőződtem a gyors meneteléséről.

Visszatértem a Breslauerhez, ott megengedtem magamnak egy félórás pihenőt. Találkoztam magyarokkal, velük is elbeszélgettem. A csúcstámadások innen a menedékháztól indulnak, reggeliben és pihenten. Általában két nap a klasszikus menetidő. A pihenésem után elbúcsúztam a fiúktól és robogtam lefele a felvonóhoz. Itt már szinte szaladtam, a gravitáció jó hatással volt rám. Problémák nélkül érkeztem vissza és köszöntem az Úristennek ezt a szép napot (2300 m / 16,00 h).

A csúcsot meg lehet járni egy nap alatt is gyorsabb menéssel. Így megspórolhatjuk a menedékházi költségeket.

Hazafelé

Következett a búcsúzás az Ötz-völgytől és augusztus utolsó napján indultunk haza. Az 1600 km-es utat most 24 óra alatt autóztuk le. Uzonka ismét átaludta az éjszakát, aztán dél körül nyűgösebb kezdett lenni. Melindának köszönhető, hogy amennyire tudta elfoglalta, hogy az út utolsó kilométereit ne bőgve tegye meg.

Megjegyzések

Ajánlom mindenkinek, látogassa meg Ausztria e gyönyörű vidékét. Mindenki megtalálja a magának való helyet és szórakozásformát. Két év alatti gyerekkel külön élmény és kaland az egész üdülés, de nem kell félni, bele kell vágni. Itthonról ételt-italt ne vigyünk, hiszen ott is hazai árban megtalálunk mindent. Olyan szállást válasszunk (nyári szezonban), ahol az árban benne van az Ötztal kártya, hiszen rengeteg ingyenes létesítményt látogathatunk vele. Egyetlenegy negatívumot emelnék ki, éspedig az osztrák konyha az én szemszögemből nem ér fel az erdélyi konyhával. Egy becsületes levest nem tudnak főzni (vagy nem akarnak). Túl egészségesen esznek, én nem így szoktam meg. Persze ismétlem, ez az én véleményem. Egyébb minden tökéletes e gyönyörű országban.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.656697791021913.1073741839.100000450948657&type=1&l=c9705afad5