8-an indultunk a Gura Diham háztól vasárnap reggeliben (960 m / 5,50 h). A
fejlámpák fényénél követtük a piros sáv jelzést, a Poiana Izvoarelor menedékház
irányába. Eleinte meredekebb kapaszkodót hagytunk magunk után, majd fokozatosan
enyhült a terep. A menedékházhoz érve lekapcsolhattuk lámpáinkat és
gyönyörködhettünk a Moraru havas északi oldalában (1450 m / 6,55 – 7,15 h).
Mintha egy januári tájkép lett volna előttünk. Folytattuk utunkat a Vörös
Őrszemen (Pichetul Rosu) keresztül a piros háromszöggel jelzett ösvényen. Itt
már jelentősebb mennyiségű hó volt az utunkban, de szerencsére már az előző nap
eljárt turisták kitörték azt. Ígyhát egyáltalán nem okozott ez az útszakasz
problémát, kényelmesen sétáltunk egészen a Prepeleac nevű helyig, ahol
elfogyasztottuk reggelinket és közben kiadósan megpihentünk (1750 m / 8,45 –
9,15 h).
Ettől a ponttól megváltozott a túránk jellege. Ha eddig kényelmes ösvényen
haladhattunk, ezentúl meredek emelkedőket és kitöretlen nagy havat kellett
leküzdeni. A legnehezebb rész pont a Bagy Buksoj gerincének eleje jelentette,
hiszen a combig érő lágy hóban nyomot kellett törni és ezt még akadályozták az
ösvénybe nőtt különféle bokrok. Úgyhogy amikor mögöttünk hagytuk ezt a kínos
terepet, könnyedén fellélegezhettünk. A bokros ösvény után jelentősen
megváltozott az utunk jellege. Sziklás gerincen mászhattunk felfele, a hó
minősége megfelelőnek találtatott. Lassú ütemben menegettünk, hiszen ahogyan
egyre magasabbra hágtunk, annál szebb kilátás terült elénkbe. És emiatt a
fotogépeket is egyre gyakrabban használhattuk. A Nagy Buksoj-gerinc
lépcsőzetesen emelkedik, vagyis egy könnyebb – aránylag vízszintesebb – szakasz
után egy meredek emelkedő következik. A csúcsra való kimenetel sokkal enyhébb,
a táj „megszelidül”. A Nagy Buksoj-csúcson volt időnk falatozni, pihenni és a
tájban gyönyörködni. Pontosan egy csúcs alatti hófal nyugágyként szolgált és e
szélmentes-napos helyről ideálisan szemlélhettük a Királykőt és a Fogaras
havasokat (2492 m / 12,45 – 13,45 h). E wellness lazítás után indultunk az
Omul-csúcs irányába. Előre egy kitett ereszkedő következett, majd a Buksoj
széles nyerge, utána ismét kimászás az Omul-csúcsra. Itt a menedékház csöpögö
eresze alatt pihentünk és falatoztunk (2507 m / 14,45 – 15,30 h).
Az ereszkedő következett. Kissé kellemtelen volt az ereszkedés első fele a
vizes hó miatt, de aztán néhányan egy ismert kuloáron a „Bajka Laci-féle
módszert” alkalmaztuk a gyorsabb lejutás reményében. Vagyis gatyafékkel
szánkáztunk egészen a Szarvasok-völgye aljáig. Persze aztán időnk volt a tájat
szemlélni, amíg mindenki megérkezett, de várásunk nem volt unalmas, hiszen egy
jól dübörgő lavinát is láthattunk, amint folyt le a Moraru déli oldaláról.
Innen már nem adódtak nehézségek mármint az útvonalunkat illeti. A sárga
sáv jelzésen kényelmesen lesétáltunk a Kostila-tisztásig, majd egy kis
rövidítővel az erdőben vissza az autókig. Ide már pontosan sötétedésre
megérkeztünk és a lámpák fényénél rókákat figyelhettünk meg.
Köszönöm a lelkes és jókedvű csapatnak a részvételt ezen az őszeleji, de
szinte télinek is beillő csodálatos kiránduláson.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése