Kisbakancs-túra a Tejkő barlanghoz, okt 10

A 2015-ös év utolsó Kisbakancs túráját a Keresztényhavasba szerveztük. Brassó Pojána bejáratánál találkoztunk mindannyian, ahol 22-en gyűltünk össze. Ebből 10-en gyerekek voltak. Együtt autóztunk innen a gyalogtúránk kiindulópontjáig, egy régi elhagyatott kőbányáig. Borongós, hűvös időjárásban volt részünk az indulásnál, azonban délutánra még a Nap is kisütött.

Kék pont turistajelzést követve hirtelen egy meredek kapaszkodót kellett leküzdenünk. Na de friss erőben ez nem jelentett nagy problémát. A nagy kapaszkodó a Drester-tisztáson ért véget, innen inkább a hegyet kerültük a szintgörbén egészen a Tejkő-barlang bejáratáig. A barlangba való bemenetel előtt falatoztunk, majd lámpafénynél bementünk. Körbejártuk a bejárati nagy termet és még egy picit kalandoztunk addig a pillanatig, amíg a járat összeszűkült. Igyekeztünk csoportképet is készíteni.

Visszatérve a barlang elé, lepucoltuk magunkról a barlangi „tejet” és továbbálltunk a sípályák felé. Kényelmes út vezetett bennünket, majd a sípályán egy hirtelen ereszkedőben volt részünk. Itt a Nap is kisütött, nemvárt kellemes időben hosszadalmasan megpihentünk, míg a gyerekek kődobálozással és kergetőzéssel  voltak elfoglalva. Nyújtottuk is amíg lehetett ezt a kellemes időtöltést, majd indultunk visszafele. Több sípályát kereszteztünk míg egy nagyon kényelmes úton visszatértünk az autóinkhoz.

Fotók itt

Kisbakancs-túra Sugásfürdőtől Sepsiszentgyörgyig, szept 5

Szeptember 5-én szombaton, 32-en gyűltünk össze Sepsiszentgyörgy belvárosában, az autóbuszállomásban. Busszal mentünk ki Sugásfürdőre. A járműben eléggé fullasztó meleg volt, így alig vártuk kiszálljunk belőle. A túra hirtelen egy kapaszkodóval indult, a sugásfürdői nagy sípályán. A friss energiát kihasználva hamar kiértünk annak tetejére. Egy rövid pihenő után az erdőben folytattuk utunkat, felmentünk a Baróti-hegység legmagasabb pontjára a Görgő csúcsra (1017 m). Ezekután elsétáltunk a közelben levő Gyertyános kúthoz, ahol hosszabb pihenőt iktattunk be. Ezalatt ettünk és a gyerekek természetesen játszadoztak. Főleg a forrás lefolyásánál található sár bizonyult a legjobb játéknak, a kisebbek körében.

Folytattuk utunkat a főgerincen a Szármány-puszta irányába, majd azelőtt letértünk róla és a Honvéd-forrás felé meneteltünk. A gyaloglás könnyen ment, hiszen hosszadalmasan lefele mentünk. A cserefaerdő szélében, a tisztáson újabb hosszú pihenőt iktattunk be, ahol szalonnát és húst lehetett sütni. A gyerekek itt is kivették a részüket a játékból, főleg a kergetőzés és a bujócskázás volt a fő téma. Aztán kellemetlen pillanatok is következtek, hiszen két gyereket és egy felnőttet is megcsíptek a darazsak, vidékünkön az idén rengeteg darázs jelent meg. Remélem eddig mindenki rendben van.

A pihenőtől elsétáltunk a Honvéd forrásig, ott friss itatás után egy jó kaptatót küzdöttünk le a Bíróné-tisztás irányába. Majd azt átszeltük és hamarosan Sepiszentgyörgy szélére értünk. Legyalogoltunk a stadionig, majd útjaink elváltak.

Köszönettel tartozom mindenkinek, hogy részt vettetek a túrán, nagyon jól telt. Várunk következőkor is!

Fotók itt.

Fogaras: Ciortea-gerinc, aug 22

Szombaton hajnalban heten indultunk útnak fejlámpák fényénél a Német-tisztástól (710 m / 5,40 h). Piros kereszt jelzést követtük a Barkács menedékház irányába. Eleinte jól meg kellett néznünk hová lépünk, hiszen nagy volt a sár, aztán amikor rátértünk az erdőkitermelő útról az ösvényre, megszabadultunk e kellemetlen útszakasztól. Hamarosan kezdett virradni. Laza iramban haladtunk, sietésre nem is volt ok. Könnyű szerpentinek vezettek felfele, néha átvágtunk egy új erdőkitermelő úton, amely egészen a menedékházhoz visz. 

A ház előtt nagy a csend, két-három kutya üdvözöl hangos ugatással (1550 m / 8,00 – 8,50 h). Kijött a házigazda is, miután megkérdezte a szokásos humorosságával, hogy „ki kergetett el otthonról bennünket”, beinvitált a házba. A szürke homályban megreggeliztünk, pihentünk és szemünk sarkával figyeltük a szépen megvetett ágyakat, milyen jó volna aludni ott most hirtelen. Nem is csoda, hiszen az időjárás inkább a szundikálós embereket részesítette előnyben.

A háztól hatan folytattuk utunkat a kék pont turistajelzésen, a Feleki-tó felé. Egyik túratársunk nem vállalta a továbbjövetelt, így a háznál bevárt minket. A felfele út egyelőre lefele indult. Jó 150 m szintkülönbséget el is vesztettünk amíg beértünk a Feleki-völgybe. Itt hatalmas erővel fújt  a szél szemben velünk, pontosan ahol kimentünk az erdőből. A szél hatására azonban a fellegek kezdtek oszladozni és még a Nap is kisütött, ennek nagyon örvendtünk. Két hosszabb emelkedővel küzdtünk meg, mire megérkeztünk a tóhoz (2007 m / 11,10 – 11,20 h). A jól leapadt tó partján három sátor is állt. Lefényképeztük a tavat és el is határoztuk, hogy mivel az idő nem fordult rosszabbra, így felmegyünk a Ciortea-gerincre is.

Utunkat a főgerincjelzést követve folytattuk nyugat irányba. Egy meredek emelkedőt másztunk ki egészen hamar a Feleki Ablakig (2178 m / 11,50 – 12,10 h). A nyeregben csodák csodájára a szél is elállt, lehetőséget adva a pihenésre és kajálásra. Szép kilátásban volt részünk az alattunk levő tóra, néha Ciortea csúcsaira, amikor épp kibújtak a felhőből.

Pihenő után elhagyjuk a turistajelzést és indulunk a Ciortea-gerincen. Eleinte kimászunk könnyedén a Tó-csúcsra (2259 m / 12,30 h). Innen lényegesen keskenyedik a gerinc, néhol éles köveken kellett egyensúlyozni. Elérjük a hatalmas sziklafal tövét, ennek oldalában kellett utat keresni. Pont ekkor sajnos az időjárás rosszabbra fordult, a köd belepett minket. Vékony vízréteg lepte be a sziklákat, nagyon síkossá téve ezeket. Szerencsére tájékozódni jól lehetett és a nehéz útszakasz felénél járhattunk, ígyhát a visszavonulást kizártuk. Ismervén is a gerincet, tudtam, hogy a másik oldalon jóval könnyebb lesz a lejutás. Egyelőre a sziklafal északi oldalában harántoztunk, majd egy megfelelőnek tűnő alkalomkor hirtelen felmentünk a gerincre. Pontosan a keleti (nagyobb) és a nyugati (kisebb) csúcsok közé érkeztünk. A gerinc túloldalán némi kilátásban is volt részünk. A nyugati-csúcs eléréséig egy keskeny sziklás gerincet követtünk. A kövek nagyon síkosak voltak, fokozott elővigyázatosságot igényelt az előrehaladás. Főleg a nagyon keskeny helyeken. Na de nyugodt lélekkel problémák nélkül küzdtük le az akadályokat és boldogan álltunk a Ciortea keleti csúcsán (2422 m / 14,30 – 14,40 h). Itt találkozunk a piros kereszt jelzéssel, amely aztán levezet a hegyről a túloldalon. Csoportkép készítése után indulunk lefele a hegyről.

A Ciortea keleti oldala lényegesen könnyebb mint a nyugati, hamar le is érünk a Garbova nyugati nyergébe (2140 m / 15,15 h). Itt egy rövid szakaszon ismét találkozunk a piros sáv főgerinc jellel, ezzel együtt megyünk a Garbova keleti nyeregbe, majd a Skála-csúcs felé. Az utóbbira már nem megyünk fel, búcsút intve a főgerincnek a piros keresztet követve, a Skála-hegy oldalában haladunk tovább. Következett a hosszadalmas ereszkedő a Barkács menedékházhoz. Az időjárás nem javult, na de ez már nagyon nem is érdekelt, egyszerű turistaösvényt követtünk. A nehézségeket jóval a hátunk mögött hagytuk. Útközben málnát és áfonyát találtunk, be is lakmároztunk istenesen belőle. Egyre erősödő esőben érkeztünk vissza a házhoz, ahol már várt az ottmaradt társunk (1550 m / 17,20 – 18,10 h).

Jólesett a meleg leves elfogyasztása, majd a pihenő és a csoportkép elkészítése után elbúcsúztunk a házigazdától és indultunk lefele. Erre már az eső is elállt. Jó iramban haladtunk lefele, ennek köszönhetően idejében leérkeztünk a Német-tisztáshoz, ahol autóink vártak (710 m / 19,40 h). Hazaindulás előtt még megnéztük a tenyésztett szarvasokat és őzeket, majd elbúcsúztunk egymástól.

Fotók itt.

 

Kisbakancs-túra a Nagykőhavasra, aug 16

Augusztus 16-án vasárnap 36-an gyűltünk össze a Malomdomboknál. A résztvevők közül 16 gyerek volt. Kellemes reggelen indultunk útnak a piros sávval jelölt családi ösvényen. Gyerektempóban haladtunk és igyekeztünk minden fontosabb állomásnál – pad, forrás – hosszabb-rövidebb pihenőt beiktatni. Az erdőben néha monotonabb volt a gyerekek számára a gyaloglás, már alig várták, hogy kijátszhassák magukat a menedékház előtti téren. Ez nagyon jól meglátszott.

Négy óra alatt meg is érkeztünk a „célponthoz”, ahogyan egyes gyerekek nevezték. Gyors evés után következett a várva-várt játszás. Főleg a szamarak arattak nagy sikert, de egy homokdomb is felkeltette a gyerekek érdeklődését. Bő két órát töltöttünk el, ezalatt az idő alatt mindenki kihancúrozhatta magát. Meg is látszott a gyerekeken, főleg akik a homokbuckát választották. Na de a boldogság és a jókedv ami látszott az arcukon, annak a látványa mindent megért.

A csoportkép elkészítése után indultunk lefele. Az időjárás most is megkímélt, hiszen nagyon borúsra fordult egy pillanatra az időjárás, de az eső elkerült, sőt később ismét kiderült. Lefele természetesen jobban ment a haladás, habár ekkor sem siettünk. Még a Malomdombok előtt a patakban lehetett egy utolsót pancsolni, vagy gátat építeni és azzal búcsúztunk is egymástól.

Köszönet mindenkinek a részvételért és találkozzunk következőkor is!

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1012805568751713&type=1 

Bucsecs: Molnár Fogak-öve - Légpárkány, júl 25

Szombaton öten indultunk a Busteniben található Alpin menedékháztól (900 m / 6,15 óra). Friss erőben jó iramot diktáltunk a Kostila-tisztás irányába, majd felfele a Szarvasok-völgyén. Már kora reggel nagy volt a hőség, rendesen jólesett amikor egy kis árnyékba érkeztünk. Rátalálunk a Molnár-övre és azon folytatjuk utunkat, elhagyva a turistaútat (1700 m / 8,15 h). Egyre szebb kilátásban van részünk, ahogyan fokozatosan emelkedünk a Molnár-gerinc irányába. Az ösvény alig látható, tehát sokan nem járnak errefelé, lehetséges ezért is rengeteg szebbnél-szebb havasi gyopárt csodálhattunk. Megérkezünk a Molnár-gerincre és pihenőt tartunk (2000 m / 9,15 – 9,30 h).

Innen a gerincen folytatjuk utunkat a Fogak irányába. Kezdetben egy jó meredek kaptató izzaszt meg bennünket, aztán átsétálunk az Éles gerincen és máris a Nagy Fog alatt találjuk magunkat. Ennek kimászását tervbe is vettük, úgyhogy gondolkozás nélkül kimásztunk rá. Gyönyörű kilátásban volt részünk erről a hegyes sziklacsúcsról minden irányban. Többet is elidőztünk itt, nem volt okunk a sietségre. Pihenés után visszajövünk és a Fogak-őve bejáratánál feltöltjük energiatartalékunkat (2100 m / 10,45 -11,30 h).

Itt elkezdjük a Bucsecs egyik legszebb övének a bejárását egy nagyon kényelmes ösvényen. Fejünk felett merészen emelkednek az égbe a hegyes sziklatornyok. Csodálatos látvány és felemelő érzés ilyen helyen sétálni mindenki számára, még ha nem is első alkalommal jár errefelé. Egészen a Mély-völgyig követjük az ösvényt, majd azon hirtelen egy nagyon erős kapaszkodó után visszamászunk a Molnár-gerincre. Még egy nagyobb emelkedőt kell leküzdenünk és az Omul-csúcson találjuk magunkat (2507 m / 13,00 – 13,45 h).

A hőség errefelé sem enyhült, annak ellenére, hogy ilyen magasan vagyunk. A menedékház környékén rengeteg a turista, sokan keresvén a hűvösebb időjárást. Na most ebbben rendesen csalódhattak. Terv szerint egyszerűen a Szarvasok-völgyén ereszkedtünk volna vissza Bustenibe. De mivel jó erőben voltunk és időnk is volt bőven, úgy határoztunk, hogy a Légpárkányon megyünk le.

Elhatározásunkat tett követte, így kezdtünk szaporán lépkedni a Kostila felé. Nagyon jó iramban haladtunk, közben ügyelve a rengeteg turistára akik főleg az Omul-menedékház felé igyekeztek. A gyors iramunknak köszönhetően viszonylag hamar elérjük a Kostilát, azt kikerüljük és rátalálunk a Gelepeanu-kémény felső kijáratához, amelyen kezdjük az ereszkedésünket (2450 m / 15,00 h). Hamar megy az ereszkedés, problémák nélkül. A Kostila-öv környékén találkozunk felfele mászó turistákkal akikkel röviden elbeszélgetünk. A Fehér-völgy gerincén ereszkedünk le a Légpárkányhoz, ahol sepsiszentgyörgyi csapattal találkozunk (2100 m / 15,40 – 16,15 h). Természetesen hosszasan elbeszélgetünk, viccelődünk. Majd búcsúzkodunk, hiszen ők felfele tartottak. Végigsétálunk a rövid Légpárkányon, aztán a másik végénél a kilátónál nekiláttunk enni. Közben nem győztünk betelni a látvánnyal amit a Caraiman tömbje és a Fehér-völgy fala nyújtott.

A pihenő után jó ütemben ereszkedünk eleinte a törpefenyők között, majd a sziklákon ahol láncok segítettek. Lejövünk a bozótos részen a Policandru-völgy felső felén, majd újabb láncos ereszkedő következik a Leshelyig (1900 m / 17,30 h). Az elkövetkező szakasz már erdőben történik, eleinte meredek ösvényen, majd egyre enyhülő és szélesedő turistaúton. Problémák nélkül, tele szép élményekkel érkezünk vissza Bustenibe (900 m / 18,45 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1033644819993873.1073741894.100000450948657&type=1&l=a938e034f3