Dél Hargita: Kakukk-hegy, máj 29

2016 május 29-én vasárnap 16-an gyűltünk össze Kisbacon központjában. Később még egy személy csatlakozott hozzánk, tehát összesen 17-en voltunk ezen a napon. Célunk megjárni a Kakukk-hegyet az egyik leghosszabb útvonalon. Gyönyörű szép idő volt reggeliben, egész napra ezt is jósoltak, úgyhogy okunk nem volt az aggodalomra amit az időjárás illeti. Kisbacon központjából indulunk Magyarhermány felé (550 m / 8,15 h).

Általában koraibb indulást választunk, de most ez így jött össze. Kb 40 km út állt előttünk, ezértkissé szaporábban kellett lépegetni. Erre a terep nagyon alkalmas volt, hiszen Magyarhermányon keresztül egészen a Barót-pataka völgyén fel 16 km kényelmes erdőkitermelő út vezetett fel. Magyarhermány felső felében borvízből tankoltunk. Az egyre szűkülő völgyben nagyon jó iramban haladtunk, hála az útszéli fáknak, amelyek pompás árnyékot vetettek a fejünk fölé. Megérkezünk a Barót-patak és a Cigányláb-patak összefolyásához, ahol megállunk pihenni és falatozni (1100 m / 11,30 – 12,00 h).

Tudjuk már, hogy sok nincs az erdőkitermelő útból, falatozás után felkerekedünk és a Cigányláb-patak völgyén megyünk fel. Majd utunk kikanyarodik a Cigányláb-gerincre, ahol vadonatúj erdészházat is találunk pihenőhelyekkel. Ezt a gerincet követjük egészen a Kakukk-hegy csúcsáig. Utunk egyelőre enyhén meredek ösvényen vezet felfele az erdőben, majd nagy tisztásra érkezünk pontosan a csúcs előtt. Szép kilátásunk van a Madarasi Hargitára, illetve a Persányi-hegység irányába. A Kakukk-hegy csúcsa sűrű erdős, innen semmiféle kilátásunk sincs. Felérkezünk a tetejére, ahol csúcsfotót készítünk és rövid pihenőt tartunk (1553 m / 13,20 h).

 A sűrű erdőből meglátjuk a csúcs alatti menedékhelyet, ahová igyekszünk hamarosan. Eleinte meredek, kényelmetlen ereszkedőn megyünk le. Ösvénynek nyoma sincs. Majd a kis házig egyre enyhült a terep. A menedékhelynél megtaláljuk a Hargita főgerincjelzését, a kék sávot (1470 m / 13,40 – 14,10 h). A házikónál ismét beiktatunk egy pihenőt, mialatt megnézzük bentről is. Emeletes priccsek vannak, elsősegélydoboz, emlékfüzet és térkép. A pihenő alatt falatozunk egy keveset, utána indulunk a főgerincen a Mitács felé.

Kényelmes erdei ösvényen megyünk többnyire lefelé. Kezdünk ismét gyorsan haladni, hiszen a terep megengedi. Végigmegyünk a Fekete-, illetev a Sárga-tisztáson és hamarosan a Mitácson vagyunk  (1250 m /  15,40 h). Egy esztena mellett haladunk el, utána megtaláljuk a lefele vezető utat a Bodvaji vashámor felé. Itt megfigyelhettünk és követhettünk egy zöld pont „turistajelzést”, amely levezetett a völgybe. Ez azonban nem helyénvaló, hiszen zöld színű turistajelzés nem létezik mifelénk. És a jelölt utat sem lehet éppen útnak nevezni, hiszen jó darabon árkon-bokron vezet. Na de szerencsére lefele megyünk így annyira nem merített ki bennünket. Közben eleinte szép rálátásunk volt a Kakukk-hegyre, majd lennebbről visszatekintve a Nagy Piliskét figyelhettük meg. Végre valahára megérkezünk a Bodvaji vashámorhoz, ahol egyeseknek a gyaloglás véget ért  32 km után (800 m / 17,45 h). Ismét csoportképet készítettünk, aztán egyik társunknak autójával – amelyet még a reggel felhozott – néhányan lementek Kisbaconba. A későbbiekben Kata visszajött a saját autójával és összeszedte a társaságot. Akiknek még volt kedve gyalogolni, a megmaradt 8 km-t aszfalton lehetett lejárni. Megfeszített tempóban jöttünk le végig Kisbaconig, de megérte (550 m / 19,05 h). Így kijött a 40 km gyaloglás.

Köszönöm szépen a tarsaságnak, hogy eljöttek a túrára. Jó volt viszontlátni a régi túratársakat. És külön köszönet az erdővidéki lányoknak-fiúknak akik eljöttek és szívesen látjuk máskor is.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1232594470098906.1073741914.100000450948657&type=1&l=fce1cde588 

Kisbakancs-túra Predeál környékén, máj 22

2016 május 22-én vasárnap zajlott le az idei harmadik kirándulásunk. Az előző napok esős időjárásai után nagyon szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hiszen az egész kirándulást megúsztuk eső nélkül.

80 személy, ebből 36 gyerek gyűlt össze a predeáli vasútállomás mellett, ahonnan a nevek feljegyzése után indultunk (1000 m / 9,20 h). A város főútján haladtunk, majd a Clabucet sípálya aljáig mentünk, ahol felzárkózott a társaság. Kezdődött a komolyabb emelkedő. A sípálya alsó része aránylag könnyedén volt leküzdhető, habár az éjszakai eső igencsak megáztatta a terepet. Bemegyünk az erdőbe, itt már kényelmes ösvényen haladunk mindaddig amíg elérjük a sípálya felső szakaszát. A meredek emelkedő előtt jól megpihenünk. Aztán nekirugaszkodunk a sípályának és több megállással, de nagyon kitartóan haladva megérkezünk a felvonó felső állomásához (1450 m / 11,30 – 12,30 h). Itt beiktattunk egy hosszabb jólmegérdemelt pihenőt. Falatozás közben bámulhattuk a csodálatos Bucsecs hegységet és távolban a Királykőt. Szomszédságunkban volt a Keresztény-, illetve a Nagykőhavas. Természetesen a gyerekek zömének a pihenés egyenlő volt a szaladgálással, játszódással.

Tovább indultunk a Susai felé. A Kakas sípályán egy nagyon meredek ereszkedőben volt részünk, majd később kényelmes gerincúton haladtunk tovább az erdőben. Elérkeztünk a határkőhöz, amely valamikor Magyarország és Románia határát képezte, majd kiérünk az erdei útra. Mi tovább megyünk a jelzett ösvényen és egy kis kapaszkodó után megérkezünk a felújított Susai menedékházhoz (1450 m / 14,45 – 16,15 h). Míg a gyerekek kijátszhatták magukat, addig a szülők lazulhattak egy kicsit a ház előtti téren. Az időjárás épp megfelelő volt, az erős napsütés is megszűnt.

A csoportkép készítés után elindulunk lefele Predeál irányába. A kényelmes úton jobban lehetett haladni, de ahogyan elértük a város szélét sok gyereken látszott a fáradtság jele. Nahát ez is volt a célja a kirándulásnak. A városban lementünk a hosszú útszakaszon egészen egy játszótérig, amelyet ki lehetett próbálni (1000 m/ 18,30 h). Innen már egy-két lépés volt a járművekig, amelyek a hazafele utazást biztosították.

Köszönöm a két Zoltánnak akik segítettek a babakocsit felhúzni a sípályán, Csillának aki sokszor foglalkozott gyerekeinkkel amíg a társaságra és útvonalra kellett figyelnünk, Rózának és családjának akik kibírták a napot Uzonkával, Palikának aki hűségésen vállalta a sereghajtó szerepet és nem utolsó sorban Mindenkinek akik részt vettek e csodálatos szép napon és együtt lehettünk.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1169482039750731&type=1 

Erőss Zsolt TT_máj 21

2016 május 21-én szombaton, a Gyergyói EKE szervezte meg a III. Erőss Zsolt teljesítménytúrát. Mivel az első két alkalommal nem volt szerencsém részt venni, így különösen örvendtem, hogy megadatott a lehetőség a részvételemnek. Reggel fél 7-kor érkeztünk az iskola elé, ahol már gyülekeztek a résztvevők. Sok kedves baráttal, ismerőssel volt lehetőség találkozni. Regisztráltunk, majd a köszöntő- és emlékbeszédek után indultunk is a 45 km-es távon (814 m / 7,02 h / 0 km).

Szerencsém volt találkozni a kedves barátommal Zozóval, akivel gyorsan eldöntöttük, hogy együtt gyalogoljuk le a távot. Igen megfeszített tempóban indultunk, amilyen gyorsan csak lehetett meneteltünk végig Gyergyószentmiklóson. Jóformán csak a szaladók voltak előttünk, a túrázók mögöttünk voltak. A csípős gyergyói reggelen azonban nagyon jól lehetett haladni. A Csíky-kert dendrológiai parkon keresztül mentünk, majd két meredek, de rövid emelekedő után hamarosan kiértünk a napsütötte Szent Anna kápolnához (1100 m / 7,42 h / 4,1 km). Pecsételtünk, gyorsan megcsodáltuk a Gyergyói medencét, illetve a Hargitát és a Görgényi havasokat, majd szedtük a lábunkat tovább a Pricske felé.

Ezen a szakaszon folyamatosan emelkedtünk felfele, nem voltak hirtelen emelkedők. Többnyire tisztáson mentünk, egyre jobban közeledtünk a Pricske felé. A piros kereszt jelzést követtük, amely kivezetett a csúcsra, ahol a második ellenőrző pont volt (1544 m / 8,48 h / 10,4 km). Szintén röviden benéztünk a Gyergyói medence irányába, majd sietve folytattuk utunkat a piros kereszt jelzésen a főgerinc felé.

Mivel fent voltunk 1400-1500 m magasságban, így az első szakasz jelentős szintkülönbségét megtettük. A hármas pontig nagyon kényelmesen haladtunk enyhébb ereszkedőkkel-emelkedőkkel tarkítva. Pontosan a főgerincen kaptuk a fiúkat, ahol pecsételni kellett (1420 m / 9,49 h / 16,4 km). Itt figyelmeztetett a hegyimentő szolgálat, hogy durva ereszkedő következik és még patakban is kell menjünk.

Hát igazuk volt. A durva ereszkedő nem volt probbléma, de a patakban nagyon oda kellett figyelni hová lépünk. Szerencsére megúsztuk a beázást, főleg a gyors ereszkedésnek és a pontos lépéseknek köszönhetően. Lent elérünk egy erdőkitermelő utat, azon több kilométert gyalogolunk lefele, kitartóan veszítve drága szintkülönbségünket. Beérünk a hágótői vadászházhoz, ott jobbra fordulunk és hamarosan meg is pillantjuk a negyedik ellenőrző pontot, ahol élelem is van. Na itt egy jól megérdemelt pihenőt iktattunk be, energiával feltöltődni, a cipőnkből kivenni a különböző sértő dolgokat (850 m / 10,51 – 11,10 h / 22,5 km). Ennyi kilométer után jó volt megpihenni és mennyei falatokat lelhettünk a zsíros kenyérben, dzsemes kenyérben és a teában.

Evés után új erőre kapva loholunk felfele a Vithavas irányába. Eleinte kényelmes erdőkitermelő úton megyünk, majd szerpentinezve haladunk felfele. A Vithavas sarka előtt egy rövid, de meredek kapaszkodót kellett leküzdeni. Innen már többnyire a szintgörbén haladtunk eleinte a Vithavas sziklái alatt, majd tágas hegyi legelőkön. A Csalhóban is gyönyörködhettünk közben, természetesen menetelésünk alatt. A Vinkli tisztáson találjuk az ötödik ellenőrző pontot (1450 m / 12,55 h / 33,9 km).

Pihenés nélkül megyünk tovább, eleinte kényelmes erdei úton, majd egy erős kaptató után erdőirtásban folytatjuk az utat. Itt nem volt éppen leányálom haladni, de szerencsére jól tudtuk követni a jeleket és eszünkben volt a szervezők utasítása is. Itt már utolérünk néhány szaladót is, akik lassúbb tempóra váltottak. Hála Istennek megszabadultunk az erdőírtástól is és a Kupás-havasnál találjuk a hatodik ellenőrző pontot. Itt megengedünk magunknak egy rövid szusszanást míg bemajszolunk valami édességet (1380 m / 14,10 h / 40,1 km).

Itt ismét figyelmeztetnek, hogy erős ereszkedő következik, plusz ismét lesz patak is. Erre már meg volt az edzésünk, úgyhogy problémák nélkül küzdöttük le az akadályt. Leérünk egy erdőkitermelő útba, van egy rövid kényelmes útszakaszunk mielőtt az utolsó kaptatónak nekifognánk. Az erdőbe való bemenetelt eleinte eltévesztettük, de egy ottan ifjú gyorsan szolt nekünk. Na uzsgyé vissza, szerencsére sokat nem tévedtünk. Megkapjuk a sárga sáv jelt és kezdünk kapaszkodni. Nem volt nagyon meredek az emelkedő, de 40 km után eléggé megdolgozott. Itt már enyhe tempóban megyünk, de megyünk. Végre valahára kiérünk a Cohárd-nyeregbe ahol a hetedik pontot találjuk, egyben az utolsót a cél előtt (1310 m / 15,09 h / 43,0 km).

Pecsételünk és megkezdjük a durva ereszkedőt a Gyilkos tóhoz. Itt már szaladva kellett menjünk mi is, annyira meredek volt a lejtő. Na de ennek köszönhetően hamarosan leérünk a műútra, majd balra fordulva, pár száz méter után megvan a cél. Nagyon boldogok vagyunk (1150 m / 15,29 h / 44,9 km).

Megkapjuk az emléklapunkat, majd elfogyasztjuk a fiiiinom tokányt amit kaptunk a szervezőktől. Aztán nekünk itt véget is ért a TT, jöttünk haza.

Gratulálunk a szervezőknek, szerintem minden a lehető legjobban volt megoldva. Találkozunk jövőre is ugyanott ha az Isten is úgy akarja.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1228262047198815.1073741912.100000450948657&type=1&l=78a41efbd4 

Királykő déli gerinc, május 10

2016 május 10-én kedden Erőss Árpi barátommal a Királykőre indultunk. A déli gerincet szándékoztunk lejárni a Plaiul Foii felől. Az időjárásjelentés e napra igen változékony időt jósolt főleg dél tájban, ami teljes mértékben be is igazolódott. Na de ez nem törte a kedvünket és reggeliben már indultunk is az autótól neki a hegynek (849 m / 6,30 h). A Spirlea felé vettük utunkat kellemes, csendes időben. Lazán haladtunk, nem siettünk. Hamar elértük a menedéket majd megállás nélkül folytattuk tovább (1410 m / 7,45 h). Elhagyjuk a Zaplaz szép sziklaformációját és megkezdjük a Láncos úton való kapaszkodást. A hó itt már megjelenik és elég jelentősen megnehezítette a dolgunkat, mivel vizes volt. Sokszor térdig is süllyedtünk benne, próbáltunk a lehető legtöbbször sziklákon kapaszkodni amikor a terep e lehetőséget felkínálta. Fent a hóviszonyok valamelyest javultak, egy rövid traverz, majd egy sziklavölgyön való kapaszkodás után elérjük a főgerincet a Grind nyeregben. Néhány lépés után belépünk a menedékhelyre, ahol kajaszünetet tartunk (2200 m / 10,30 - 10,50 h).

Eközben az időjárás eléggé elromlott, tejszerű köd lepett be minket. Nem tántorodtunk el az eredeti tervünktől, a déli gerinc lejárása mellett döntöttünk. Itt már nem volt olyan nagy a hó mint a völgyben, sokkal könnyebben haladtunk. Plusz innen már többnyire lefele vezetett az utunk. A Grind-csúcs és a Hosszú-gerinc (Coama Lunga) közötti nyeregben igen erőteljes havazás kapott el, amely dara formájában hullott. Ez a jelenség villámlással és dörgéssel volt fűszerezve, szerencsére nem túl nagy gyakorisággal. Erős villámlás esetén egy darabig vártunk amíg gyakorisága lankad. Szerencsére meg is történt és amikor a Hosszú-gerinc háztetőszerű tetején mentünk, biztonságban éreztük magunkat. A vihár ekkor már elvonulóban volt.

A terep ezekután enyhült, többnyire lefele tartottunk. A havazás azonban nem akart enyhülni, most már vizes hó szakadt a nyakunkba. A kilátásunk egyer javult, ez fontos volt számunkra. A déli gerinc vége felé sűrű törpefenyvesen kellett áttörnünk. A vizes hó ami az ágakra hullt jócskán eláztatott minket ahogyan törtettünk keresztül. Megérkeztünk a Hátsó-nyereg előtti letérőhöz, amelyen elhagytuk a gerincet (1860 m / 13,50 h).

Egy meredek ereszkedő és egy kőfolyás után a hó szinte teljesen eltűnt, jóval gyorsabban haladhattunk. Az időjárás is megjavult, kisütött a Nap is. A Stanciu-tornácot megcsodáltuk a különleges sziklaalakzatával. A Nagy Kőfolyáson zergék csapatával találkoztunk, akik egyáltalán nem zavartatták magukat. Elhagytuk a Királykő Vállát, innen hamarosan visszatértünk a Spirlea menedékhez. Most már megengedhettünk magunknak egy pihenőt is, közben csodálva a Királykő napsütötte nyugati oldalát (1410 m / 15,45 – 16,10 h).

A Plaiul Foiihoz gyorsított lépésekkel ereszkedtünk vissza, ahol egy sikeres túrának vetettünk véget (849 m / 17,00 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1219187774772909.1073741911.100000450948657&type=1&l=cbbda0fae2