2016 május 22-én vasárnap zajlott le az idei harmadik kirándulásunk. Az előző
napok esős időjárásai után nagyon szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hiszen
az egész kirándulást megúsztuk eső nélkül.
80 személy, ebből 36 gyerek gyűlt össze a predeáli vasútállomás mellett,
ahonnan a nevek feljegyzése után indultunk (1000 m / 9,20 h). A város főútján
haladtunk, majd a Clabucet sípálya aljáig mentünk, ahol felzárkózott a
társaság. Kezdődött a komolyabb emelkedő. A sípálya alsó része aránylag
könnyedén volt leküzdhető, habár az éjszakai eső igencsak megáztatta a terepet.
Bemegyünk az erdőbe, itt már kényelmes ösvényen haladunk mindaddig amíg elérjük
a sípálya felső szakaszát. A meredek emelkedő előtt jól megpihenünk. Aztán nekirugaszkodunk
a sípályának és több megállással, de nagyon kitartóan haladva megérkezünk a
felvonó felső állomásához (1450 m / 11,30 – 12,30 h). Itt beiktattunk egy
hosszabb jólmegérdemelt pihenőt. Falatozás közben bámulhattuk a csodálatos
Bucsecs hegységet és távolban a Királykőt. Szomszédságunkban volt a
Keresztény-, illetve a Nagykőhavas. Természetesen a gyerekek zömének a pihenés
egyenlő volt a szaladgálással, játszódással.
Tovább indultunk a Susai felé. A Kakas sípályán egy nagyon meredek ereszkedőben
volt részünk, majd később kényelmes gerincúton haladtunk tovább az erdőben. Elérkeztünk
a határkőhöz, amely valamikor Magyarország és Románia határát képezte, majd
kiérünk az erdei útra. Mi tovább megyünk a jelzett ösvényen és egy kis
kapaszkodó után megérkezünk a felújított Susai menedékházhoz (1450 m / 14,45 –
16,15 h). Míg a gyerekek kijátszhatták magukat, addig a szülők lazulhattak egy
kicsit a ház előtti téren. Az időjárás épp megfelelő volt, az erős napsütés is
megszűnt.
A csoportkép készítés után elindulunk lefele Predeál irányába. A kényelmes
úton jobban lehetett haladni, de ahogyan elértük a város szélét sok gyereken
látszott a fáradtság jele. Nahát ez is volt a célja a kirándulásnak. A városban
lementünk a hosszú útszakaszon egészen egy játszótérig, amelyet ki lehetett
próbálni (1000 m/ 18,30 h). Innen már egy-két lépés volt a járművekig, amelyek
a hazafele utazást biztosították.
Köszönöm a két Zoltánnak akik segítettek a babakocsit felhúzni a sípályán,
Csillának aki sokszor foglalkozott gyerekeinkkel amíg a társaságra és útvonalra
kellett figyelnünk, Rózának és családjának akik kibírták a napot Uzonkával,
Palikának aki hűségésen vállalta a sereghajtó szerepet és nem utolsó sorban
Mindenkinek akik részt vettek e csodálatos szép napon és együtt lehettünk.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése