2016 május 21-én szombaton, a Gyergyói EKE szervezte meg a III. Erőss Zsolt
teljesítménytúrát. Mivel az első két alkalommal nem volt szerencsém részt
venni, így különösen örvendtem, hogy megadatott a lehetőség a részvételemnek.
Reggel fél 7-kor érkeztünk az iskola elé, ahol már gyülekeztek a résztvevők.
Sok kedves baráttal, ismerőssel volt lehetőség találkozni. Regisztráltunk, majd
a köszöntő- és emlékbeszédek után indultunk is a 45 km-es távon (814 m / 7,02 h
/ 0 km).
Szerencsém volt találkozni a kedves barátommal Zozóval, akivel gyorsan
eldöntöttük, hogy együtt gyalogoljuk le a távot. Igen megfeszített tempóban
indultunk, amilyen gyorsan csak lehetett meneteltünk végig Gyergyószentmiklóson.
Jóformán csak a szaladók voltak előttünk, a túrázók mögöttünk voltak. A csípős
gyergyói reggelen azonban nagyon jól lehetett haladni. A Csíky-kert
dendrológiai parkon keresztül mentünk, majd két meredek, de rövid emelekedő
után hamarosan kiértünk a napsütötte Szent Anna kápolnához (1100 m / 7,42 h /
4,1 km). Pecsételtünk, gyorsan megcsodáltuk a Gyergyói medencét, illetve a
Hargitát és a Görgényi havasokat, majd szedtük a lábunkat tovább a Pricske
felé.
Ezen a szakaszon folyamatosan emelkedtünk felfele, nem voltak hirtelen
emelkedők. Többnyire tisztáson mentünk, egyre jobban közeledtünk a Pricske
felé. A piros kereszt jelzést követtük, amely kivezetett a csúcsra, ahol a
második ellenőrző pont volt (1544 m / 8,48 h / 10,4 km). Szintén röviden
benéztünk a Gyergyói medence irányába, majd sietve folytattuk utunkat a piros
kereszt jelzésen a főgerinc felé.
Mivel fent voltunk 1400-1500 m magasságban, így az első szakasz jelentős
szintkülönbségét megtettük. A hármas pontig nagyon kényelmesen haladtunk
enyhébb ereszkedőkkel-emelkedőkkel tarkítva. Pontosan a főgerincen kaptuk a
fiúkat, ahol pecsételni kellett (1420 m / 9,49 h / 16,4 km). Itt
figyelmeztetett a hegyimentő szolgálat, hogy durva ereszkedő következik és még
patakban is kell menjünk.
Hát igazuk volt. A durva ereszkedő nem volt probbléma, de a patakban nagyon
oda kellett figyelni hová lépünk. Szerencsére megúsztuk a beázást, főleg a
gyors ereszkedésnek és a pontos lépéseknek köszönhetően. Lent elérünk egy
erdőkitermelő utat, azon több kilométert gyalogolunk lefele, kitartóan veszítve
drága szintkülönbségünket. Beérünk a hágótői vadászházhoz, ott jobbra fordulunk
és hamarosan meg is pillantjuk a negyedik ellenőrző pontot, ahol élelem is van.
Na itt egy jól megérdemelt pihenőt iktattunk be, energiával feltöltődni, a
cipőnkből kivenni a különböző sértő dolgokat (850 m / 10,51 – 11,10 h / 22,5
km). Ennyi kilométer után jó volt megpihenni és mennyei falatokat lelhettünk a
zsíros kenyérben, dzsemes kenyérben és a teában.
Evés után új erőre kapva loholunk felfele a Vithavas irányába. Eleinte
kényelmes erdőkitermelő úton megyünk, majd szerpentinezve haladunk felfele. A
Vithavas sarka előtt egy rövid, de meredek kapaszkodót kellett leküzdeni. Innen
már többnyire a szintgörbén haladtunk eleinte a Vithavas sziklái alatt, majd
tágas hegyi legelőkön. A Csalhóban is gyönyörködhettünk közben, természetesen
menetelésünk alatt. A Vinkli tisztáson találjuk az ötödik ellenőrző pontot
(1450 m / 12,55 h / 33,9 km).
Pihenés nélkül megyünk tovább, eleinte kényelmes erdei úton, majd egy erős
kaptató után erdőirtásban folytatjuk az utat. Itt nem volt éppen leányálom
haladni, de szerencsére jól tudtuk követni a jeleket és eszünkben volt a
szervezők utasítása is. Itt már utolérünk néhány szaladót is, akik lassúbb
tempóra váltottak. Hála Istennek megszabadultunk az erdőírtástól is és a
Kupás-havasnál találjuk a hatodik ellenőrző pontot. Itt megengedünk magunknak
egy rövid szusszanást míg bemajszolunk valami édességet (1380 m / 14,10 h /
40,1 km).
Itt ismét figyelmeztetnek, hogy erős ereszkedő következik, plusz ismét lesz
patak is. Erre már meg volt az edzésünk, úgyhogy problémák nélkül küzdöttük le
az akadályt. Leérünk egy erdőkitermelő útba, van egy rövid kényelmes
útszakaszunk mielőtt az utolsó kaptatónak nekifognánk. Az erdőbe való
bemenetelt eleinte eltévesztettük, de egy ottan ifjú gyorsan szolt nekünk. Na
uzsgyé vissza, szerencsére sokat nem tévedtünk. Megkapjuk a sárga sáv jelt és
kezdünk kapaszkodni. Nem volt nagyon meredek az emelkedő, de 40 km után eléggé
megdolgozott. Itt már enyhe tempóban megyünk, de megyünk. Végre valahára
kiérünk a Cohárd-nyeregbe ahol a hetedik pontot találjuk, egyben az utolsót a
cél előtt (1310 m / 15,09 h / 43,0 km).
Pecsételünk és megkezdjük a durva ereszkedőt a Gyilkos tóhoz. Itt már
szaladva kellett menjünk mi is, annyira meredek volt a lejtő. Na de ennek
köszönhetően hamarosan leérünk a műútra, majd balra fordulva, pár száz méter
után megvan a cél. Nagyon boldogok vagyunk (1150 m / 15,29 h / 44,9 km).
Megkapjuk az emléklapunkat, majd elfogyasztjuk a fiiiinom tokányt amit
kaptunk a szervezőktől. Aztán nekünk itt véget is ért a TT, jöttünk haza.
Gratulálunk a szervezőknek, szerintem minden a lehető legjobban volt
megoldva. Találkozunk jövőre is ugyanott ha az Isten is úgy akarja.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése