2016 május 29-én vasárnap 16-an gyűltünk össze Kisbacon központjában.
Később még egy személy csatlakozott hozzánk, tehát összesen 17-en voltunk ezen
a napon. Célunk megjárni a Kakukk-hegyet az egyik leghosszabb útvonalon. Gyönyörű
szép idő volt reggeliben, egész napra ezt is jósoltak, úgyhogy okunk nem volt
az aggodalomra amit az időjárás illeti. Kisbacon központjából indulunk
Magyarhermány felé (550 m / 8,15 h).
Általában koraibb indulást választunk, de most ez így jött össze. Kb 40 km
út állt előttünk, ezértkissé szaporábban kellett lépegetni. Erre a terep nagyon
alkalmas volt, hiszen Magyarhermányon keresztül egészen a Barót-pataka völgyén
fel 16 km kényelmes erdőkitermelő út vezetett fel. Magyarhermány felső felében
borvízből tankoltunk. Az egyre szűkülő völgyben nagyon jó iramban haladtunk,
hála az útszéli fáknak, amelyek pompás árnyékot vetettek a fejünk fölé. Megérkezünk
a Barót-patak és a Cigányláb-patak összefolyásához, ahol megállunk pihenni és
falatozni (1100 m / 11,30 – 12,00 h).
Tudjuk már, hogy sok nincs az erdőkitermelő útból, falatozás után
felkerekedünk és a Cigányláb-patak völgyén megyünk fel. Majd utunk kikanyarodik
a Cigányláb-gerincre, ahol vadonatúj erdészházat is találunk pihenőhelyekkel. Ezt
a gerincet követjük egészen a Kakukk-hegy csúcsáig. Utunk egyelőre enyhén
meredek ösvényen vezet felfele az erdőben, majd nagy tisztásra érkezünk
pontosan a csúcs előtt. Szép kilátásunk van a Madarasi Hargitára, illetve a
Persányi-hegység irányába. A Kakukk-hegy csúcsa sűrű erdős, innen semmiféle
kilátásunk sincs. Felérkezünk a tetejére, ahol csúcsfotót készítünk és rövid
pihenőt tartunk (1553 m / 13,20 h).
A sűrű erdőből meglátjuk a csúcs
alatti menedékhelyet, ahová igyekszünk hamarosan. Eleinte meredek, kényelmetlen
ereszkedőn megyünk le. Ösvénynek nyoma sincs. Majd a kis házig egyre enyhült a
terep. A menedékhelynél megtaláljuk a Hargita főgerincjelzését, a kék sávot
(1470 m / 13,40 – 14,10 h). A házikónál ismét beiktatunk egy pihenőt, mialatt
megnézzük bentről is. Emeletes priccsek vannak, elsősegélydoboz, emlékfüzet és
térkép. A pihenő alatt falatozunk egy keveset, utána indulunk a főgerincen a
Mitács felé.
Kényelmes erdei ösvényen megyünk többnyire lefelé. Kezdünk ismét gyorsan
haladni, hiszen a terep megengedi. Végigmegyünk a Fekete-, illetev a
Sárga-tisztáson és hamarosan a Mitácson vagyunk
(1250 m / 15,40 h). Egy esztena
mellett haladunk el, utána megtaláljuk a lefele vezető utat a Bodvaji vashámor
felé. Itt megfigyelhettünk és követhettünk egy zöld pont „turistajelzést”,
amely levezetett a völgybe. Ez azonban nem helyénvaló, hiszen zöld színű
turistajelzés nem létezik mifelénk. És a jelölt utat sem lehet éppen útnak
nevezni, hiszen jó darabon árkon-bokron vezet. Na de szerencsére lefele megyünk
így annyira nem merített ki bennünket. Közben eleinte szép rálátásunk volt a
Kakukk-hegyre, majd lennebbről visszatekintve a Nagy Piliskét figyelhettük meg.
Végre valahára megérkezünk a Bodvaji vashámorhoz, ahol egyeseknek a gyaloglás
véget ért 32 km után (800 m / 17,45 h).
Ismét csoportképet készítettünk, aztán egyik társunknak autójával – amelyet még
a reggel felhozott – néhányan lementek Kisbaconba. A későbbiekben Kata
visszajött a saját autójával és összeszedte a társaságot. Akiknek még volt
kedve gyalogolni, a megmaradt 8 km-t aszfalton lehetett lejárni. Megfeszített tempóban
jöttünk le végig Kisbaconig, de megérte (550 m / 19,05 h). Így kijött a 40 km
gyaloglás.
Köszönöm szépen a tarsaságnak, hogy eljöttek a túrára. Jó volt viszontlátni
a régi túratársakat. És külön köszönet az erdővidéki lányoknak-fiúknak akik
eljöttek és szívesen látjuk máskor is.
Fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése