2016. május 30., hétfő

Dél Hargita: Kakukk-hegy, máj 29



2016 május 29-én vasárnap 16-an gyűltünk össze Kisbacon központjában. Később még egy személy csatlakozott hozzánk, tehát összesen 17-en voltunk ezen a napon. Célunk megjárni a Kakukk-hegyet az egyik leghosszabb útvonalon. Gyönyörű szép idő volt reggeliben, egész napra ezt is jósoltak, úgyhogy okunk nem volt az aggodalomra amit az időjárás illeti. Kisbacon központjából indulunk Magyarhermány felé (550 m / 8,15 h).

Általában koraibb indulást választunk, de most ez így jött össze. Kb 40 km út állt előttünk, ezértkissé szaporábban kellett lépegetni. Erre a terep nagyon alkalmas volt, hiszen Magyarhermányon keresztül egészen a Barót-pataka völgyén fel 16 km kényelmes erdőkitermelő út vezetett fel. Magyarhermány felső felében borvízből tankoltunk. Az egyre szűkülő völgyben nagyon jó iramban haladtunk, hála az útszéli fáknak, amelyek pompás árnyékot vetettek a fejünk fölé. Megérkezünk a Barót-patak és a Cigányláb-patak összefolyásához, ahol megállunk pihenni és falatozni (1100 m / 11,30 – 12,00 h).

Tudjuk már, hogy sok nincs az erdőkitermelő útból, falatozás után felkerekedünk és a Cigányláb-patak völgyén megyünk fel. Majd utunk kikanyarodik a Cigányláb-gerincre, ahol vadonatúj erdészházat is találunk pihenőhelyekkel. Ezt a gerincet követjük egészen a Kakukk-hegy csúcsáig. Utunk egyelőre enyhén meredek ösvényen vezet felfele az erdőben, majd nagy tisztásra érkezünk pontosan a csúcs előtt. Szép kilátásunk van a Madarasi Hargitára, illetve a Persányi-hegység irányába. A Kakukk-hegy csúcsa sűrű erdős, innen semmiféle kilátásunk sincs. Felérkezünk a tetejére, ahol csúcsfotót készítünk és rövid pihenőt tartunk (1553 m / 13,20 h).

 A sűrű erdőből meglátjuk a csúcs alatti menedékhelyet, ahová igyekszünk hamarosan. Eleinte meredek, kényelmetlen ereszkedőn megyünk le. Ösvénynek nyoma sincs. Majd a kis házig egyre enyhült a terep. A menedékhelynél megtaláljuk a Hargita főgerincjelzését, a kék sávot (1470 m / 13,40 – 14,10 h). A házikónál ismét beiktatunk egy pihenőt, mialatt megnézzük bentről is. Emeletes priccsek vannak, elsősegélydoboz, emlékfüzet és térkép. A pihenő alatt falatozunk egy keveset, utána indulunk a főgerincen a Mitács felé.

Kényelmes erdei ösvényen megyünk többnyire lefelé. Kezdünk ismét gyorsan haladni, hiszen a terep megengedi. Végigmegyünk a Fekete-, illetev a Sárga-tisztáson és hamarosan a Mitácson vagyunk  (1250 m /  15,40 h). Egy esztena mellett haladunk el, utána megtaláljuk a lefele vezető utat a Bodvaji vashámor felé. Itt megfigyelhettünk és követhettünk egy zöld pont „turistajelzést”, amely levezetett a völgybe. Ez azonban nem helyénvaló, hiszen zöld színű turistajelzés nem létezik mifelénk. És a jelölt utat sem lehet éppen útnak nevezni, hiszen jó darabon árkon-bokron vezet. Na de szerencsére lefele megyünk így annyira nem merített ki bennünket. Közben eleinte szép rálátásunk volt a Kakukk-hegyre, majd lennebbről visszatekintve a Nagy Piliskét figyelhettük meg. Végre valahára megérkezünk a Bodvaji vashámorhoz, ahol egyeseknek a gyaloglás véget ért  32 km után (800 m / 17,45 h). Ismét csoportképet készítettünk, aztán egyik társunknak autójával – amelyet még a reggel felhozott – néhányan lementek Kisbaconba. A későbbiekben Kata visszajött a saját autójával és összeszedte a társaságot. Akiknek még volt kedve gyalogolni, a megmaradt 8 km-t aszfalton lehetett lejárni. Megfeszített tempóban jöttünk le végig Kisbaconig, de megérte (550 m / 19,05 h). Így kijött a 40 km gyaloglás.

Köszönöm szépen a tarsaságnak, hogy eljöttek a túrára. Jó volt viszontlátni a régi túratársakat. És külön köszönet az erdővidéki lányoknak-fiúknak akik eljöttek és szívesen látjuk máskor is.

Fotók:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése