Biró Kinga emléktúra, aug 25

2018 augusztus 25-én szombaton egy igazán szép reggelen 20-an gyűltünk össze a fennséges Királykő lábánál található Botorog-forrás melletti parkolóban (805 m / 9,30 h). A résztvevők közül kiemelten említésre méltó a négy kisgyerek is akik eljöttek erre az eseményre. Sőt kettő közülük igen pici babák, hiszen az egyik 2 hónapja, a másik 8 hónapja látta meg a napvilágot. Gyülekező után egy nagyon szép szónoklat hangzott el Csongi részéről, majd a túra ismertetője után indultunk is neki a Hegynek.

A jólismert sárga sáv jelzést követtük, nyugodt iramban haladtunk. A szerpentines út jelentősen megkönnyítette a dolgunkat, majd annak a végén friss és hideg forrásvízzel pótolhattuk tartalékjainkat. Hamarosan a Zanoaga tisztásra értünk, ahol a Királykő gerincét tudtuk csodálni teljes pompájában. Természetesen nem maradhatott el a csoportkép sem, háttérben a tökéletes panorámával. Itt le is pihentünk és falatoztunk (1350 m / 11,30 – 12,15 h).

A tisztásról könnyű dolgunk volt a menedékházig, hiszen az ösvény kényelmes sétaútként vezetett oda. Itt nagyon nagy volt a népsűrűség, sok turista választja túraútvonalként a Királykőt főleg a nyári szezonban (1470 m / 12,50 – 13,30). Letelepedtünk egy árnyékos helyen pihenni, közben eldöntődött ki szeretne felmenni a Kiskirálykő csúcsára és ki lesz az aki most kihagyja.

Pihenő után indultunk is felfele a Hasadék nyeregbe. A csapat több mint fele bevállalta az utat. Egy jó kapaszkodó után fel is értünk a nyeregbe viszonylag hamar (1660 m / 14,10 h). A kilátótól szépen beláttunk a Hasadék völgybe és ezentúl a Feketehalom érdekes púpjáig. Lehetett fürkészni a Kiskirálykő oldalát is, pont amerre utunk vezetett. Nagyon jól haladtunk az egyre sziklásabb terepen, a nehezebb szakaszokon sodronyok voltak kifeszítve. A kapaszkodó után elértük a csúcsot (1816 m), de a közelben levő keresztnél álltunk meg pihenni (1800 m / 15,15 – 15,30 h). Csúcsfotót is készítettünk, ahogyan alkalomhoz illik. Csodálatos kilátásunk volt az alattunk elterülő Zernyestre és a Barcasági-medence ide eső részére. A Királykő gerincét egyre sűrűbben felhők vették körül, ideje volt továbbállni.

A meredek ereszkedőn jöttünk le a Zanoaga tisztásra, ott találkoztunk a társaság másik részével (1350 m / 16,10 h). Itt üdvözöltük egymást és egy nagyon rövid pihenő után indultunk vissza ugyanazon az úton amelyen feljöttünk, immár teljes létszámban. Problémák nélkül érkeztünk vissza a Botorog forráshoz, ahol autóink vártak.

Nagyon szép kirándulás alkalmával tisztelegtünk Kinga emlékére, egy csodálatos társasággal.

Fotók itt

Leaota-túra, aug 19

2018 augusztus 19-én vasárnap, kilencen gyűltünk össze a Brătei völgyben található vadászmenedékháznál. A hegységet a keleti oldalról szándékoztuk kimászni, eddig egy számunkra ismeretlen útvonalon. Autókkal a Ialomița völgyön jöttünk fel, majd a Brătei völgyön egészen a fent említett házig. A főúttól még 14 km-t autóztunk, amelyből 4 km jó aszfalt, 8 km rossz állapotú makadám és újabb 2 km immár jó állapotú makadám.

Autóinkat leparkoltuk a vadászház előtt és kezdtük böngészni a térképet. A piros kereszt jelzés, amelyet kerestünk, sikeresen meg is találtuk, épp számunkra kedvezőtlen irányba mutatott. Éspedig a Bucsecs hegységbeli Bolboci-tó irányába.  A Leaota felé semmi. Térkép szerint a háztól rögtön lejjebb kellett volna legyen a beindulás, de nem találtunk erre utaló ösvényt. Későbbiekben felfedeztünk egy másik házat, kicsivel fennebb. Na ez volt a térképen szereplő erdészház és nem az új vadászház, amely a régi térképen nem is lehetett rajta. Nos megnyugodtunk és indulhattunk felfele az immár megtalált piros kereszt jelzésen (1250 m / 7,20 h). Egy kis kutyus is hozzánk szegült a háztól és velünk tartott a nap folyamán.

Reggeli tornának beillő 500 m szintkülönbség következett viszonylag rövid távon. A nagyon meredek szakaszt azonban problémamentesen küzdtük le nyugodt iramban, rövid pihenőkkel. Közben még áfonyát is találtunk, amely kóstolgatása kellemesebbé tette ezt az útszakaszt. Egy erdőirtásos rész következett, ahonnan már látszott az első kétezres csúcs a Leaota hegységből éspedig a Rătei gyephavas orma. A tisztás szélén letelepedtünk reggelizni (1700 m / 8,45 – 9,15 h).

Pihenő után ismét rövid ideig erdőben haladtunk, immár jóval enyhébb terepen. Elértük az erdőhatárt, és minél fennebb egyre szebb kilátásban volt részünk. Rögtön az erdőhatár fölött szinte embermagasságú fűben haladtunk. Először a Rătei csúcsának a megmászása következett. Meredek- és enyhébb emelkedők váltogatták egymást, rövid pihenőket iktatva be haladtunk egyre feljebb. Itt a jelzés jóformán eltűnik, csak egy-két kőre volt felfestve, az is régen. Jó kilátás esetén nincs is szükség jelzésre, azonban ködben feltétlenül kell használni az iránytűt. Nos nekünk a kilátással nem volt baj, csodálatos napsütést kaptunk délelőtt folyamán. A Rătei csúcsáról már megpillantottuk a hegység legmagasabb pontját, amelyet alig háromnegyed óra múlva el is értünk (2133 m / 11,30 – 12,30 h). A felhők kezdtek gyülekezni, de így is szépen láthattuk a Bucsecs nyugati oldalát és a Királykő teljes gerincét, illetve annak keleti oldalát. Falatoztunk, pihentünk és a végén csoportképet készítettünk.

Mivel délutánra eső volt beharangozva, így indultunk is lefele. Ugyanazt az utat követtük mint felfele. Elindulásunktól kevés időre el is kezdett esni az eső. Az erdőhatár fölött ez kellemetlenebb volt, de aztán beérve az erdő védelmébe, ez elviselhetőbbé vált. Egy időszakra el is állt az eső, kisütött a Nap és mire kezdtünk száradni, arra ismét következett az újabb felvonás. Leértünk az erdészházhoz, nagyon közel az autókhoz, de a ház előterében sikerült behúzodnunk az eső elől. Hamarosan el is állt és visszasétálhattunk a járműveinkhez. A kis kutyus visszakerült a gazdijához, így mindenki boldog volt (1250 m / 15,00 h).

Köszönöm szépen e szuper társaságnak, hogy eljöttetek e felfedező túrára és együtt sikeresen le is bonyolítottuk. Vidámság és jó hangulat jellemezte a napot, szép emlékekkel gazdagodva. Ennél rosszabb sose legyen!

Fotók itt

Kettesben a Stan völgyében, aug 11

8. házassági évfordulónk alkalmával a nagyon érdekes Stan völgyébe kirándultunk Melindával. Mivel egyikünk sem járt eddig arrafelé és sok szépet hallottunk róla, így könnyen ráesett a választás. Ez a völgy a Fogarasi-havasok gerincétől jóval délre esik, a Vidraru-gyűjtőtó közelében. Jóformán a Frunții hegységhez tartozik. Sepsiszentgyörgyről utazással együtt egy nap is elég a bejáráshoz, de ha két napra tervezünk, akkor érdemes összekötni egy Fogaras túrával is.

Menetirányként a Törcsvári szoros – Câmpulung Muscel – Curtea de Argeș – Stan-völgy bejárata útvonalat választottuk. A 187 km-es útszakasz gyönyörű helyeken vezet át, sajnos sofőrként nemigazán tudtam élvezni a tájat a gödrök miatt. Câmpulung környékén szilvától és almától roskadozó fák mellett mentünk el, természetesen meg is kóstoltuk a még nem teljesen érett gyümölcsöket. A transzfogarasi úton javult az aszfaltminőség, de így is 4 órába telt mire a célunkhoz elértünk. Egy kis tábla mutatja a völgy bejáratát, autónkat leparkoltuk a többi mellé az út szélére.

Délelőtt fél 11 körül indultunk a gyalogtúránkra. A sok autó jelenléte egyből arra mutatott, hogy sok emberrel fogunk találkozni utunk során. Kellemes meglepetésünkre azonban nem így volt. Hosszabb szakaszokon nem találkoztunk senkivel, élvezhettük a patak csobogását. Ez egy létrákkal, vaslépcsőkkel kiépített völgy, így jelentősen megkönnyebbül az előrehaladás. Különösen nyári melegekben ajánlott, hiszen árnyékos-patakos térségben túrázunk. Nekünk két és fél órába telt, amíg végigsétáltunk a völgyön és kimásztunk az Apáca tisztásra (Poiana Călugăriței). További másfél óra szükségeltetett lejönni a Vidraru gyűjtőtóhoz, eleinte erdei ösvényen, majd egy erdőkitermelő úton. Az utóbbin pontosan egy bicikliversenyt szerveztek, úgyhogy élvezhettük a mellettünk elsuhanó versenyzőket. Gyalogtúránk utolsó szakasza a Vidraru-gyűjtőtó mellett kanyargózott, csodálatos kilátásban volt részünk a hatalmas víztükörre és a környék hegyeire. Megérkeztünk a gáthoz, ahol nyári szombati naphoz illően viszonylag nagy tömeg volt. Észrevettük a sétahajókázás lehetőségét és ki is használtuk ezt a számunkra nem mindennapos tevékenységet. Latino zene kíséretében egy bő fél órát hajókáztunk a vizen, különleges élmény volt számunkra. Hiányoltunk egy helyismertetőt a sétahajó hangfalaiból, de meg kellett elégednünk a zenével. Ha még lett volna lehetőség egy koktélt is szürcsölgetni, igazi ibizai hangulatot varázsolt volna nekünk a kapitány. Mindezekután visszasétáltunk két kilométert azt autónkhoz és indultunk hazafele.

A Bâlea-tó irányába autóztunk. Viszonylag jó minőségű aszfalton jól lehetett haladni. De csak addig amíg utolértük a kígyózó sor végét. Itt aztán volt idő csodálni a Fogarasi-havasok meredek oldalait, égbe szökő csúcsait, hiszen a tó előtti 4 kilométert percre pontosan 2 óra alatt tettük meg. Fent a tónál hatalmas zsúfoltság, nekünk nem volt számításba megállni, úgyhogy ereszkedtünk is le a hegyről. Tovább problémák nélkül jöttünk és szerencsésen 6 óra hazaértünk a 212 km-es szakasz után.

A napi mérleg: 10 óra autózás, 4 óra túrázás, fél óra sétahajózás. Nagyon vagány volt!

Fotók itt