2018 augusztus 19-én vasárnap, kilencen gyűltünk össze a Brătei
völgyben található vadászmenedékháznál. A hegységet a keleti oldalról
szándékoztuk kimászni, eddig egy számunkra ismeretlen útvonalon. Autókkal a
Ialomița völgyön jöttünk fel, majd a Brătei
völgyön egészen a fent említett házig. A főúttól még 14 km-t autóztunk, amelyből
4 km jó aszfalt, 8 km rossz állapotú makadám és újabb 2 km immár jó állapotú
makadám.
Autóinkat leparkoltuk a vadászház előtt és kezdtük böngészni a térképet. A
piros kereszt jelzés, amelyet kerestünk, sikeresen meg is találtuk, épp
számunkra kedvezőtlen irányba mutatott. Éspedig a Bucsecs hegységbeli
Bolboci-tó irányába. A Leaota felé
semmi. Térkép szerint a háztól rögtön lejjebb kellett volna legyen a beindulás,
de nem találtunk erre utaló ösvényt. Későbbiekben felfedeztünk egy másik házat,
kicsivel fennebb. Na ez volt a térképen szereplő erdészház és nem az új
vadászház, amely a régi térképen nem is lehetett rajta. Nos megnyugodtunk és
indulhattunk felfele az immár megtalált piros kereszt jelzésen (1250 m / 7,20
h). Egy kis kutyus is hozzánk szegült a háztól és velünk tartott a nap
folyamán.
Reggeli tornának beillő 500 m szintkülönbség következett viszonylag rövid
távon. A nagyon meredek szakaszt azonban problémamentesen küzdtük le nyugodt
iramban, rövid pihenőkkel. Közben még áfonyát is találtunk, amely kóstolgatása
kellemesebbé tette ezt az útszakaszt. Egy erdőirtásos rész következett, ahonnan
már látszott az első kétezres csúcs a Leaota hegységből éspedig a Rătei
gyephavas orma. A tisztás szélén letelepedtünk reggelizni (1700 m / 8,45 – 9,15
h).
Pihenő után ismét rövid ideig erdőben haladtunk, immár jóval enyhébb
terepen. Elértük az erdőhatárt, és minél fennebb egyre szebb kilátásban volt
részünk. Rögtön az erdőhatár fölött szinte embermagasságú fűben haladtunk. Először
a Rătei csúcsának a megmászása következett. Meredek- és enyhébb
emelkedők váltogatták egymást, rövid pihenőket iktatva be haladtunk egyre
feljebb. Itt a jelzés jóformán eltűnik, csak egy-két kőre volt felfestve, az is
régen. Jó kilátás esetén nincs is szükség jelzésre, azonban ködben feltétlenül
kell használni az iránytűt. Nos nekünk a kilátással nem volt baj, csodálatos
napsütést kaptunk délelőtt folyamán. A Rătei csúcsáról már
megpillantottuk a hegység legmagasabb pontját, amelyet alig háromnegyed óra
múlva el is értünk (2133 m / 11,30 – 12,30 h). A felhők kezdtek gyülekezni, de
így is szépen láthattuk a Bucsecs nyugati oldalát és a Királykő teljes
gerincét, illetve annak keleti oldalát. Falatoztunk, pihentünk és a végén
csoportképet készítettünk.
Mivel délutánra eső volt beharangozva, így indultunk is lefele. Ugyanazt az
utat követtük mint felfele. Elindulásunktól kevés időre el is kezdett esni az
eső. Az erdőhatár fölött ez kellemetlenebb volt, de aztán beérve az erdő
védelmébe, ez elviselhetőbbé vált. Egy időszakra el is állt az eső, kisütött a
Nap és mire kezdtünk száradni, arra ismét következett az újabb felvonás. Leértünk
az erdészházhoz, nagyon közel az autókhoz, de a ház előterében sikerült
behúzodnunk az eső elől. Hamarosan el is állt és visszasétálhattunk a
járműveinkhez. A kis kutyus visszakerült a gazdijához, így mindenki boldog volt
(1250 m / 15,00 h).
Köszönöm szépen e szuper társaságnak, hogy eljöttetek e felfedező túrára és
együtt sikeresen le is bonyolítottuk. Vidámság és jó hangulat jellemezte a
napot, szép emlékekkel gazdagodva. Ennél rosszabb sose legyen!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése