8. házassági évfordulónk alkalmával a nagyon érdekes Stan völgyébe
kirándultunk Melindával. Mivel egyikünk sem járt eddig arrafelé és sok szépet
hallottunk róla, így könnyen ráesett a választás. Ez a völgy a Fogarasi-havasok
gerincétől jóval délre esik, a Vidraru-gyűjtőtó közelében. Jóformán a Frunții hegységhez tartozik. Sepsiszentgyörgyről utazással együtt
egy nap is elég a bejáráshoz, de ha két napra tervezünk, akkor érdemes összekötni
egy Fogaras túrával is.
Menetirányként a Törcsvári szoros – Câmpulung Muscel – Curtea de Argeș – Stan-völgy bejárata útvonalat választottuk. A 187 km-es útszakasz
gyönyörű helyeken vezet át, sajnos sofőrként nemigazán tudtam élvezni a tájat a
gödrök miatt. Câmpulung környékén szilvától és almától roskadozó fák mellett
mentünk el, természetesen meg is kóstoltuk a még nem teljesen érett
gyümölcsöket. A transzfogarasi úton javult az aszfaltminőség, de így is 4 órába
telt mire a célunkhoz elértünk. Egy kis tábla mutatja a völgy bejáratát,
autónkat leparkoltuk a többi mellé az út szélére.
Délelőtt fél 11 körül indultunk a gyalogtúránkra. A sok autó jelenléte
egyből arra mutatott, hogy sok emberrel fogunk találkozni utunk során. Kellemes
meglepetésünkre azonban nem így volt. Hosszabb szakaszokon nem találkoztunk
senkivel, élvezhettük a patak csobogását. Ez egy létrákkal, vaslépcsőkkel
kiépített völgy, így jelentősen megkönnyebbül az előrehaladás. Különösen nyári
melegekben ajánlott, hiszen árnyékos-patakos térségben túrázunk. Nekünk két és
fél órába telt, amíg végigsétáltunk a völgyön és kimásztunk az Apáca tisztásra
(Poiana Călugăriței). További másfél óra szükségeltetett lejönni a Vidraru
gyűjtőtóhoz, eleinte erdei ösvényen, majd egy erdőkitermelő úton. Az utóbbin
pontosan egy bicikliversenyt szerveztek, úgyhogy élvezhettük a mellettünk
elsuhanó versenyzőket. Gyalogtúránk utolsó szakasza a Vidraru-gyűjtőtó mellett
kanyargózott, csodálatos kilátásban volt részünk a hatalmas víztükörre és a
környék hegyeire. Megérkeztünk a gáthoz, ahol nyári szombati naphoz illően
viszonylag nagy tömeg volt. Észrevettük a sétahajókázás lehetőségét és ki is
használtuk ezt a számunkra nem mindennapos tevékenységet. Latino zene
kíséretében egy bő fél órát hajókáztunk a vizen, különleges élmény volt
számunkra. Hiányoltunk egy helyismertetőt a sétahajó hangfalaiból, de meg
kellett elégednünk a zenével. Ha még lett volna lehetőség egy koktélt is
szürcsölgetni, igazi ibizai hangulatot varázsolt volna nekünk a kapitány. Mindezekután
visszasétáltunk két kilométert azt autónkhoz és indultunk hazafele.
A Bâlea-tó irányába autóztunk. Viszonylag jó minőségű aszfalton
jól lehetett haladni. De csak addig amíg utolértük a kígyózó sor végét. Itt aztán
volt idő csodálni a Fogarasi-havasok meredek oldalait, égbe szökő csúcsait,
hiszen a tó előtti 4 kilométert percre pontosan 2 óra alatt tettük meg. Fent a
tónál hatalmas zsúfoltság, nekünk nem volt számításba megállni, úgyhogy
ereszkedtünk is le a hegyről. Tovább problémák nélkül jöttünk és szerencsésen 6
óra hazaértünk a 212 km-es szakasz után.
A napi mérleg: 10 óra autózás, 4 óra túrázás, fél óra sétahajózás. Nagyon
vagány volt!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése