A 27. alkalommal megrendezendő EKE Vándortábor alatt szervezett kirándulások
közül a 14-es számmal ellátott „Keresztény-havas – Kilátás a Barcaságra” nevű
túrát vezettük Nagy Katalinnal ketten. E rangos esemény 2018 július végétől
augusztus elejéig tartott, azonban a három túranap július 31- augusztus 2 közé
volt beékelve. Tehát kedden, szerdán és csütörtökön. Komolyabb felkészülés
részemről nem volt szükséges ami a túraútvonalat illeti, hiszen már nagyon
sokszor lejártam különböző évszakokban, még az idén is. Egy 20 km-es útvonalról
volt szó, amely bejárta a Keresztény-havas északi- és központi részét. Nehéz
túrának volt értékelve, annak ellenére, hogy nem túl hosszú a táv, de a
szintkülönbség jelentős a maga 1700 m kapaszkodójával. Ezért is kisbuszos
csoportot vállaltunk, vagyis maximum 22 személyt.
A táborból való indulás reggel 6 órára volt időzítve, amelyet nemigazán
lehetett betartani német pontossággal. Csütörtökön sikerült elindulni a
kitűzött időponthoz a legközelebb úgy 10 perc várakozás után. Az előző napokon
akár fél órás késéssel is számoltunk. Maga a buszozás rövid időt emésztett fel
a brassói Cenk sétányáig, ahonnan gyalogtúránk kezdődött. Kedden 19, szerdán
11, csütörtökön 13 résztvevőnek sikerült velünk jönnie, tehát a 3 nap alatt 43
személynek mutattuk be a Keresztény-havas szépségeit az általunk vezetett
túrán. Szokás szerint a turisták Magyarország és Erdély különböző városaiból
voltak. Az időjárás inkább az utolsó nap volt velünk a legkegyesebbb, de nem
panaszkodhatunk egyáltalán az első két napra sem, hiszen a heves esőzésektől
megszabadultunk.
A Cenk sétányán még az indulás előtt ismertettük a napi útvonalunkat,
bővebben kitérve a Cenk térségére. Kényelmes, aszfaltozott sétányon kezdtük
túránkat, ezt hamarosan egy rövid szerpentines útszakasz váltott fel, amelyet a
brassói Szépítő Egylet alakított ki az 1930-as évek elején. Hamarosan a
Gábonyi-lépcsők alá érkeztünk, ahol felhívtuk a figyelmet a néhol csúszós
mészkősziklákra. Elhaladva Oskar Alessius akkori városi tanácsos padja mellett,
megkezdtük a lépcsőzést a meredek sziklákon felfele. Bő félóra sikeres
bemelegítő után felértünk a Cenk gerincére, a tisztásra. Szerencsére mindhárom
nap kilátásunk volt a város keleti részére, Négyfalura és a Nagykő-, illetve
Keresztényhavasra. Az utolsó nap már a
Csukás látványába is gyönyörködhettünk.
Ezen kívül ismertettük a kukázó medvék történeteit, amelyek a Rakodó-negyed
tömbházai között keresik az élelmet. Fontosnak tartottuk kiemelni, hogy az
országban honos lepkefajok 35%-a itt él a térségben. Pihenő után jóval könnyebb
útszakasz következett a Cenk gerincén. Elhaladtunk a felvonó felső állomása
mellett és újabb látványosság közelébe kerültünk, ahol szintén több időt
szántunk eltölteni. Ez volt a kilátóhely, ahonnan jóformán a lábunk alá
kerültek Brassó óváros épületei. Be is azonosítottuk a legfontosabbakat,
amelyekről néhány szó is elhangzott. Megkerestük a Szent Bertalan templomot,
majd a Hosszú utcát végigkísérve szemünkkel máris a központot fürkésztük.
Természetesen hamar szembeötlött a Tanács téren található városháza, mellette a
Fekete templommal. De érdekes volt megkeresni a Katalin-kapu hegyes tornyait, a
zsinagógát, különböző bástyákat és nem utolsó sorban a cérnavékony Cérna utcát.
A Graft patakon is végigszemléztünk, amelynek végében megtaláltuk az Áprily
Lajos Kollégiumot. A kilátónal eltöltött idő mindig jó hosszúra sikeredett,
főleg a csütörtöki napon, amikor még a Barcasági medencéből több is látszódott
és az azt körülvevő hegységekről észak irányban. Megemlítettük a néhai
vendéglőt is, amely a kilátó melletti sziklaüregbe rendeztek be 1873-tól.
Bethlen András földművelési miniszter 1891-es látogatása alkalmából róla
nevezték el a barlang előtti épületeggyüttest, amelyet ma már nem láthattunk,
hiszen 1977-ben leégett. Kimásztunk a közeli csúcsra is, itt 980 m magasan még
látható a néhai Árpád-szobor talapzatának maradványa. A Millenium emlékére
1896-ban egy 20 méteres szobrot emeltek a Cenk csúcsára. Az oszlop tetején egy
3,5 méteres honfoglalás kori vitéz állt, amely jobbjával a Tömösi-szoros felé
mutatott. Az oszlopot 1913-ban bombatámadás érte és még azon a télen egy
hóviharban összedőlt. A csúcsról lefele jöttünk a nyereg irányába, közben a
Brassovia vármaradványban lehetett gyönyörködni ahol a keresztény hitre tért
magyarok Szent Lénárdról elnevezett kápolnát emeltek a várban. A 810 m magasan
található Cenk nyeregben szavazattal döntöttük el a reggeli elfogyasztásának
helyszínét. Vagy itt, vagy a közelben található Stehil tisztáson. Mindig az
utóbbi győzött.
A nyeregtől tehát a Stehil tisztásig kényelmes, enyhén emelkedő útszakasz
következett. A tisztáson desszertként málnát és szedret is lehetett
fogyasztani. Első nap csoportképet is készítettünk a reggelizés után, ezt a
szokást megtartottuk a másik két napon is.
Az 1030 méter magasan található Stehil tisztásról ismét egy kényelmes
útszakasz következett a Rókapadig. Sokan promenádnak nevezték ennek az erdei
útnak csodálatos szakaszát. Aztán majd ahogyan közeledtünk a Nagy Krukk alá,
így az ösvényünk is megváltozott. Egyre meredekebb szakaszok követték egymást,
jóval nagyobb erőkifejtésnek voltunk kitéve. Mindenki azonban nagyon ügyesen
teljesítette ezeket és igen jól haladtunk. A Krukk előtti tisztáson nagyon intenzív illatú borsmentát
sodorhattunk a kezünkben, amelynek illatát szippantgattuk. Jóval kényelmesebb
ösvényt követtünk innen, mire kiértünk a Nagy Krukk csúcsa mellé (1428 m). Volt
aki ki is ment az alig 20-30 m-re található erdővel borított csúcsra. Rövid
ereszkedő következett, majd ismét egy promenádhoz hasonló széles ösvényt
követtünk. Ezen az útszakaszon nagyon érdekes gombakuriózumot figyelhettünk
meg, éspedig egy másfél-kétméteres átmérőjű kört gombákból kialakítva, amelyet
boszorkánykörnek is neveznek. Senki sem látott még ilyen nagy méretűt. Persze
sűrűn fotózkodtunk körülötte, élvezve e természeti csodát. A kényelmes útnak
köszönhetően hamar elértük az 1550 méter magasan található Ruja tisztást, a
mesterséges tó mellett. Ez a tó táplálja télen a sípályákon található
hóágyúkat.
A Ruja tisztásról a Sulinar-sípályát követtük felfele. Közben a meredek
útszakaszon megszusszanva, lefele megpillanthattuk Brassó Pojanát, főleg az
utolsó napon, amikor jóval engedékenyebb volt velünk a felhőplafon. A
folyamatos emelkedőnek köszönhetően hamarosan a felvonók felső állomása mellé
kerültünk, ahonnan már csak pár lépés volt a csúcs. Az 1799 méter magas Keresztény-havas csúcsán,
főleg kedden és szerdán felhős időben volt részünk, de legalább a Nagykő-havas
megmutatta magát. Csütörtökön sokkal jobb volt a helyzet, habár a felérkezésünk
pillanatában tökéletes köd volt, egy kis várakozás után ez elszállt és
csodálatos kilátásban volt részünk. A Csukás és a Királykő között jóformán minden hegység látszott, épp
a Bucsecs teteje makacsolta meg magát és határozottan viselte a felhős
„sapkáját”.
A csúcsfotózások után hamar elértük a Julius Römer menedékházat. Itt
mindhárom nap elfogyasztottuk az ebédünket, kedves szász vendéglátóink házában.
Első két nap bent ültünk, hiszen az időjárás is erre késztetett. Első nap
hatalmas esőt nézhettünk végig szerencsére odabentről. Harmadik napon azonban
kint ültünk a napsütötte teraszon, teljes kényelemben, ellazulva. A
menedékháznál mind a három napon pontosan időre találkoztunk az 5-ös számú túra
résztvevőivel és vezetőivel. Nagyon érdekes és kellemes találkozó volt, mindig
elmesélve egymásnak eddigi történetünket az adott nap során.
A menedékháztól a piros kereszttel jelzett útvonalat követtük lefele. Első
nap szemerkélő esőben, majd utána egyre jobb körülmények között. Aztán elérve a
könnyű sípályát, ezen jöttünk le egészen Brassó Pojanáig. Kedden az esős
délután és a busz késése miatt egészen a brassói Salamonkőig jöttünk. Így
elkerültük a hosszú órákon való álldogálást vizes bakancsainkban. Még az
útvonalunkra rátettünk 5 km-t, de legalább nagyjából egyszerre érkeztünk a
busszal együtt a találkozóhelyre. Szerdán maradtunk a beígért túratervnél,
vagyis a buszt Brassó Pojanában vártuk, de immár jó időben és száraz
öltözékekben. Csütörtökön immár a busz várt bennünket a pályaudvaron.
Mindhárom este 8 óráig a táborban voltunk, személyesen elköszönve minden
túratársunktól. Kivétel nélkül nagyon ügyesek, kedvesek voltak. Szerencsésnek
mondhatjuk magunkat mint túravezetők, hogy ennyi értékes emberrel
találkozhattunk, ismerkedhettünk és hallgatthattuk a csodálatos élményeiket,
érdekfeszítő kalandjaikat, jóizű vicceiket amelyek elhangzottak a három nap
során.
Köszönjük szépen!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése