Csodálatos téli tájképet festett számunkra a Nagykőhavas e napon, 2021 február 14-én vasárnap. Noha napsütésben nem volt részünk és odafent kilátásban sem gyönyörködhettünk, a hóval megrakott fenyők és sziklák kárpótolták a látnivalókat. 17-en indultunk a Malomdomboktól a családi úton felfele (600 m / 9,00 h).
A jólismert széles ösvény teljes mértékben ki volt taposva, könnyedén haladtunk a menedékház irányába. Nem volt szükség sietségre, laza menésritmust diktáltunk. Tettünk egy kis kitérőt a Medveszakadék tetejére, ahonnan be lehetett látni a közeli hegy havas tájait. A csúcs felhőben volt, nem engedett rálátást a természet. A felhős időjárásnak az előnye, hogy nincs nagy hideg, ahogyan az előző napon tapasztaltuk egy másik kirándulás alkalmával. A szél sem zavart bennünket, még a kopár részeken sem. Egyre fennebb haladva, nőtt a hó vastagsága is.
Felértünk a menedékházhoz épp idejében (1630 m / 12,15 – 12,45 h). A jelenlegi helyzet miatt nem lehet bemenni a házba, így a tornácon fogyasztottuk el ennivalónkat, jól beöltözve. Lehetett meleg fuszulykafőzeléket, teát, forralt bort vásárolni. György Sándor barátunk születésnapját is megünnepeltük ez alkalommal, igen jó hangulat kerekedett a mínusz tizenvalahány fokban. A hegyi hideg azonban lassan de biztosan megtette a hatását és mihamarabbi indulásra késztetett.
Folytattuk utunkat a csúcs irányába. Egyre mélyebb hóban haladtunk, szerencsére itt is voltak nyomok törve, tehát gond nélkül emeltük lábainkat egyik lépésről a másikra. A meredek sziklás kapszkodó enyhén jegesnek bizonyult, így előszereltük a hágóvasakat vagy éppen a macskakörmöket. A csúcs előtti útkereszteződésnél úgy döntöttem, hogy nem érdemes megtenni a kitérőt, hiszen semmit nem lehetett látni. Ezért itt elkészítettük a csoportképet és indultunk lefele a Tamina irányába (1830 m / 13,30 h).
Leérve az esztenához, a felhőplafon alá kerültünk, most már kilátásban is volt részünk. Az előző napok szeles időjárása jóformán az egész havat elvitte a hegység déli oldaláról. Jeges fűcsomók között ereszkedtünk egyre lennebb. Beérve az erdőbe megszabadultunk néhány vastagabb öltözettől. Az ereszkedés nagyon könnyen ment a Tamina-vízesés tetejéig, noha egy rövid szakaszon egy megfagyott patak vízjeget képezett. A vízeséshez csak néhányan ereszkedtünk be, a csapat többi tagja addig elindult lefele, hogy ne hűljenek ki végtagjaik amíg mi a sziklaszorost járjuk.
Vízhatlan bakancs és hágóvas szükséges a Tamina bejárásához. A három létrát teljesen jég fedte, de végig tudtunk menni rajtuk. Egy helyen muszáj belegázolni a vízbe is, mivel egy falétra nagyon tönkre ment és nem biztosítja a víz fölötti átjutást. A jó téli bakancsoknak köszönhetően nem áztunk el és sikeresen végigjártuk a keskeny sziklaszorost.
A többiek után elindultunk lefelé és pontosan a Brassó-Predeál műút szélén értük utól őket. Még egy rövid aszfaltos gyaloglás következett a Felső tömösi vasútállomásig (700 m / 17,50 h).
Köszönöm szépen mindannyiatoknak a részvételt és a szuper társaságot! Örvendek az új túratársaknak, főleg azért is, mert érdeklődnek a további kirándulásaink iránt. Csodálatosak voltatok, mint mindig!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése