Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya keretén belül működő Kisbakancs csoportjának történelmében, első alkalommal szerveztünk igazi téli túrát magashegyre. A tizedik évfolyamunk 71. kirándulása zajlott le a hétvégén – 2021 február 20-21 között – a Mălăești-menedékház környékén. Összesen 93-an vettünk részt, amelyből 38 gyerek volt.
Autókkal közelítettük meg a Glăjerie-völgy erdőkitermelő utat, majd annak a lehető legvégétől indult a gyaloglásunk a menedékház irányába. Enyhén havazott, borús időjárásban volt részünk, de hangulatunkat ez egyáltalán nem tudta beárnyékolni. Lassan mentünk felfele, hiszen a gyerekek a túrázás mellett egyebekkel is voltak elfoglalva, mint a hóban való játszás, csúszkálás, nevek-szívecskék hóba való rajzolása. Nagyon érdekes és különleges volt egy kis fenyő hóval megrakott tetejére mosolygós arcot varázsolt valaki. Ilyen körülmények között haladtunk egyre fennebb, gyorsan eltelt az a négy és fél óra sétálás a menedékházig. Odafent 1720 méteren olyan köd volt, hogy vágni lehetett. Akkor vettük észre a menedékházat, amikor melléje értünk.
Habár a résztvevők szobák szerinti elhelyezésével készültem, ott kiderült, hogy mégsem úgy lesz ahogyan megálmodtuk. A kiszolgáló hölgy kezembe nyomott egy más listát és jóformán újra kellett szervezni az elszállásolást, amely nem kis fejtörést okozott a tumultusban. Aztán a menedékházassal való beszélgetés következtében egyből minden probléma megoldódott és végre sikerült mindenkit valahová elhelyezni.
Késő délutánra csak a mi csapatunk maradtunk a házban és a környékén. A sűrű köd ellenére is sötétedésig kint töltöttük időnket – természetesen a házhoz közel. Kisebb-nagyobb szánkópályák alakultak ki, hely volt bőven. Volt aki egyszerűen csak beszélgetésbe egyveledett barátaikkal, más túratársakkal. Sötétedésre mindenki bevonult, folyt az élet az ebédlőben. Két emléklapot adtam át a menedékházasnak, egyik 5 évvel ezelőtt készült nyáron ugyanezen helyen, a másik épp a múlt hónapi Dihám menedékháznál készült csoportképünket.
Másnap reggel egyszerűen másvilág fogadott, amelyre ugyan számítottunk is. Gyönyörűen csillogott-villogott az egész Mălăești-katlan. Ámulatba ejtő kilátás volt főleg azok számára, akik soha nem voltak ezen a helyen. Akinek volt kedve, reggeli után túráztunk a glaciális völgy második teraszáig. Innen jól meg lehetett figyelni a nagy kéményt amelyen keresztül az Omul csúcsra juthatunk. Gyönyörűen mutatta magát a Mălăești nagy tornya, illetve a Bucșoiu nyugati oldala. Fantasztikus élmény volt gyereknek és felnőttnek egyaránt ide feljönni, még nekem is aki már nagyon sokszor jártam e vidéken.
Visszatérve a menedékházhoz, lassan jött a leköltözés ideje. Délidőben mindenki kijött a menedékház elé, készültünk a lefele való indulásra. A Nap magasan járt az égen, ennek a sugarait előszeretettel kihasználtuk. Indulás előtt csoportképet sikerült készíteni, elbúcsúztunk Ion Adămuță menedékházastól és elindultunk lefele. Már az indulásnál én is búcsút vettem a csapat nagy részétől, mivel maradtam hátvédnek. Azon gyerekek akik popsi-tepsit hoztak magukkal, jófomán csúszva tették meg a lefele utat az autókig. A nyomok bizonyították az ereszkedés típusát. Szerencsésen megérkeztünk az autóinkhoz és pontot tettünk ennek a magashegyi hétvégének.
Köszönöm mindenkinek ezt a különleges hétvégét! Elnézést a szállásnál való elhelyezésnél, szerencsére megoldódott rövid időn belül. Örvendek, hogy együtt lehettünk, nagyon jól éreztem magamat Veletek!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése