Túra a Bodzai (Keresztvári) Piliskére, márc 27

Mester Nagy Ildikó immár hagyományos kirándulásán vettünk részt 2021 március 27-én szombaton. Több éve ugyanebben az időszakban szerveződik e sajátos módszerrel vezetett túra, tehát ebben az esetben lehet beszélni hagyományról. Az utóbbi napok borús, havazós időjárása erre a hétvégére helyrejött és kellemes hőmérsékletet, illetve vakító napsugarakat küldött ránk, kirándulókra. Brassóból, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről 51-en jártuk végig az úgynevezett számlálókaput a túra kezdetén, a Nyéni hágón (800 m / 8,45 h). A túravezető megtartotta köszöntőbeszédét, illetve történelmi adatokkal is szolgált. Majd a kötelező tornagyakorlatok után indultunk is útnak.

Már itt a hágón láttuk, hogy esélyünk sem lesz medvehagymát szedegetni, ahogyan tettük ezt az előző években. Vastag hótakaró borította a tájat, emiatt az aljnövényzet téli álmát alussza jelenleg. Egy eltakarított makadám utat követtünk rövid szakaszon, majd következett a hóban való taposás. Nyugodt iramban haladtunk, közben megálltunk és csodáltuk a napsütötte tájat. Előttünk a Piliske magasodott, aztán délre a Csukást és a Tatárhavast vettük szemügyre. Délkeletre a Szilon-havas zárta a tájképet.

Folyamatosan haladtunk előre, egy hosszabb pihenő alkalmával lábon állva gyorsan megreggeliztünk. Közben egy-egy hómentes napsütötte „szigeten” kakasmandikót fényképeztünk. Beérünk a Piliske alá és megkezdődött a komolyabb emelkedő. Rövid szakaszon nagyon meredek kaptatót küzdtünk le, de ennek köszönhetően rövid időn belül felértünk a gerincre. Innen már pár perc válsztott el a csúcstól, ahová mindannyian szerencsésen megérkeztünk (1222 m / 13,30 – 14,45 h). A még kopasz fák között jól behatolt az erős napfény, emiatt kényelmesen töltöttük az ebédszünetünket. Természetesen ott volt a tűz is, ahol megsüthettük az otthonról hozott finomságainkat. Közben a túravezető felolvasta a Piliske legendáját, majd egy 1942-ből származó térképet vett elő, amelyet tanulmányozhattunk.

Vidám időtöltés után indultunk lefele Dobollóra, a kolostor irányába. Ha felfele „csak” térdig érő havat kellett törni, lefele még nagyobbat találtunk. Ennek ellenére nagyon jól haladtunk, a csapat bírta a keskeny ösvényben való egyensúlyozást. Egyre lennebb érve csökkent a hó vastagsága, majd a kolostor alatt a falu szélén teljesen eltűnt a tűző Nap hatására. Ennek eredményképp számos patakocska folyt a műút felé az árokba. Szerencsére a sarat megúsztuk, de amúgy is a falu széli patakokban lett volna bakancsmosó lehetőség bőven. Vidican Ildikó házához érkeztünk le mindannyian, ahonnan mi sofőrök két autóval visszamentünk a Nyéni hágóra a saját autóink után. Addig a többiek élvezték a Nap utolsó sugarait a kertes ház udvarán, forralt bort vagy sört szürcsölgetve (600 m / 17,00 – 18,00 h). A járgányokkal visszatérve a túravezető megköszönte mindenkinek a csodálatos napot és elindultunk hazafelé.

Köszönjük mi is Mester Nagy Ildikónak a túralehetőséget és a vidám társaságnak a feledhetetlen élményeket!

Fotók itt

Vár-túra a Nagy Csomádban, tavasz első napján, márc 21

Igen nagy népszerűségnek örvendő kirándulás szerveződött Jártó Gábor vezényletével a Nagy Csomádban. Egyesületünk idei vár-túra sorozatának harmadik állomása a tusnádi Vár-tető volt. Csípős hideg reggelen érkeztünk meg Tusnádfürdőre, a vasútállomás elé (700 m / 8,15 h). Itt gyülekezett a 41 főt számláló társaság Barcaságból, Háromszékről és Csíkszékről. Ugyanakkor jelen volt a szegedi barátunk is, aki már régóta egyesületünk tagja, ezért már Őt is háromszékinek illetjük.

Gyönyörűszép időben volt részünk egész kirándulásunk alatt. Igaz a tavasz első napja inkább egy február eleji időszakhoz hasonlított, hiszen az utóbbi napok havazása jelentős mennyiséggel gazdagította a térséget, ennek eredményeképp a túra során térdig érő hóban gyalogoltunk. Kék sáv jelzést követtük a városon keresztül, majd annak végében a túravezetőnk köszöntött bennünket és közölte a túratervet a tisztelt társaságnak. Túránk erdőben folytatódott egy nem túl meredek, de hosszan tartó emelkedőn. Lassan, de kitartóan haladtunk felfele a magas, hóval rakott fenyőfák között. Felfele tartó utunk egyre lankásabbá válik, majd balra kanyarodunk a Vár-tető irányába. Ez számunkra egy kis kitérőt jelentett az útvonalunk során, de ez volt a mai nap célja. Fent a csúcson túravezetőnk röviden a saját szokásos humorával „belecsöppentett” a hely történetébe (1080 m / 11,00 h), majd egy körsétára indultunk a várban. A nagy hó jelenleg ellepte az amúgy is csekély maradványokat, így maradtunk az élménnyel és a tudattal, hogy egy legendás helyen jártunk. A kilátóhelyek sem nyújtottak széles panorámát, mivel az előtte levő fák időközben megnőttek és egyre jobban elzárják a turista elől Alcsík medencéjét és a Csíki havasokat.

Bezárjuk a kis körutunkat a várban, visszaérünk a kék sáv jelzésre és folytatjuk utunkat a Nagy Csomád csúcsa alatt hosszan. Egy erdőkitermelő útszerűséget követünk nagyon lazán, enyhe emelkedővel. Több helyen megállunk, pihenünk, szívjuk a friss oxigéndús levegőt. A Nap magasan járt immár az égen, egyre jobban megolvasztva a fákon roskadozó havat. Nagyon sok alkalommal kisebb-nagyobb hózáport figyelhettünk meg, ahogyan csillogóan ereszkedtek alá a fenyőfák ágairól. Noha gyönyörű látványt képezett ez a jelenség, egyáltalán nem volt kellemes amikor épp a fejünk fölött a nyakunkba porozott. Na de jó turista módra, vidáman értékeltük ezt a felfrissülést.

Keresztezzük a piros kereszttel jelzett utat, amely Tusnádfürdőt köti össze a Szent Anna tóval (1170 m / 13,15 – 13,45 h). A kráter szélén állunk, a nyeregben. Egy keskeny, de hosszú tisztáson mindannyian elfértünk pihenni és napozni. Épp jólesett a sok árnyékos útszakasz után. Lefele indulás előtt csoportképet is készítünk.

Lefele értelemszerűen megnőtt a haladási sebességünk. A jelzett út szerpentineken vezetett le az üdülővároskába. A délutáni egyre erősebb napsütés jól megolvasztotta a havat, ezáltal is jelezve, hogy beléptünk a tavaszba. Mindannyian szerencsésen beérkeztünk Tusnádfürdőre és elbúcsúztunk egymástól (700 m / 15,30 h). A vonattal utazóknak bőven volt idejük még egy napfürdőre a borvízforrások szomszédságában.

Köszönjük Jártó Gábor túravezetőnek ezt a szép napot és a társaságnak, hogy együtt lehettünk.

Fotók itt

Tavaszindító kisbakancs-túra Bodos környékén, márc 14

2021 március közepe igen hűvös időjárással köszöntött be Székelyföld eme szegletébe. Az elmúlt hét hideg és csapadékos volt és az elkövetkező hét előrejelzése inkább a télihez hasonlítható, nem a tavasz kezdetéhez. De március 14-e vasárnap mintha egy felszusszanással is, de jelezte a természet, hogy mégis közeledik a tavasz. Ezen a napon csodálatosan kellemes időben volt részünk, tökéletes egy napos kiránduláshoz. A szép időnek meg is lett az eredménye, hiszen pontosan 200 személy vett részt a túrán, amelyből 92 gyerek volt.

Reggel fél 10-kor volt a gyülekező az egykori bodosi bányánál, a romos épületeknél. Köszönöm a társaságnak, hogy pontosan érkeztetek, így idejében el is tudtunk indulni, mielőtt ismertettem a túra vázlatát. Az elhagyott bányák mellett, egy kissé bozótos ösvényen sétáltunk fel a Várbükk mellé. Itt a tisztáson őzikéket figyelhettünk meg ahogyan szökdécseltek a végtelen mezőn. Innen egy kis kitérőt tettünk a Tiborcz várához, majd visszajöttünk az erdőből a tisztásra, ahol felolvastam az egykori vár legendáját. Ugyanakkor az érdeklődőknek bemutattam a Dél Hargita gerincének csúcsait és a Nagy Csomád tömbjét.

Háromnegyed órai pihenő után folytattuk utunkat a bányató felé. Enyhe ereszkedőben volt részünk a víztükörig. Az útvonal során balra alattunk előbukkant Bodos kis települése, illetve a fölötte levő Csere-tető. Rövid pihenő után magunk mögött hagytuk a tavat, követtük az erdő szélét immár felfele. Egy keskeny erdősávot átvágva mellékgerincre érünk, a Csere-tető nyakához. Bevárva a csapatot, ismét erdős szakasz következett, majd a Csere tetőt követően leereszkedtünk Bodos határába. Itt nem mentünk be a faluba, hanem a Kelemen-vára felé tartottunk a szántóföldek szomszédságában. Mindvégig előttünk volt a Dél Hargita gerince, de most a Hargita központi részére is kilátásunk nyílott. Hosszadalmasabb pihenőt tartottunk a Kelemen várának dombja oldalában. Ebéd közben, majd utána a gyerekek különböző játékokkal vezették le energiájukat.

Pihenő után leereszkedtünk a völgybe, majd az aszfaltos úton bementünk a faluba a református templomhoz. Itt várt ránk a fiatal lekész, aki rövid beszédet tartott a falu-, illetve a templom történetéről. A kis, de annál gyönyörűbb és meghittebb templom meglátogatása után, megkóstoltuk a híres bodosi mézeskalácsot és jónéhányat vásároltunk is a szebbnél szebb figurákból.

Mindezekután elhagytuk a települést és egy szántóföld szélén hamarosan az autóinkhoz visszatértünk, közel 15 km élménydús kirándulás után, késő délután.

Köszönöm a bodosi lelkipásztornak a bemutatót, a mézeskalácskészítő hölgynek a sok finomságot. Hatalmas köszönet Smazenka Andrásnak, aki vállalta a hátvéd szerepet. És természetesen mindenkinek köszönöm, hogy eljött a kirándulásra és együtt lehettünk. A nap hőse egy picinyke kisgyerek volt, aki kissé megficamította a lábát, de az Oreo-s keksz segítségével mégis a saját lábán gyalogolta végig a túrát, illetve a kolozsvári kislány aki szavallatával köszönte meg a kiránduláson való részvételt.

Fotók itt

Dél Hargita átkelése: Kisbacon - Tusnád, márc 6

A lassan elköszönő tél még ezen a márciusi szombaton igazán megmutatta magát. 2021 március 6-án 15-en érkeztünk a Kisbacon utáni letérőhöz, Bodvaj irányába (600 m / 6,50 h). A MorningStar Tours mikrobuszaival utaztunk kora reggel Sepsiszentgyörgyről. Ahogyan megkezdődött gyalogos túránk, egyből nekikezdett havazni. Percek alatt a sűrű havazás ellepte a keskeny aszfaltos utat Bodvaj felé. Megállás nélkül, nagyon jó iramban haladtunk végig a 8 km-es úton. Mire a vashámorhoz értünk, mintha enyhült volna a hóhullás. A helyszínen további 5 túratárssal gazdagodott csapatunk, tehát 20 személyre gyarapodtunk (850 m / 8,50 – 9,30 h).

Bő félórás pihenő alatt megpihentünk, ettünk egy lefödés alatt. Továbbindulásunk előtt csoportképet készítettünk a vashámor előtt és megfogadtuk, hogy még visszatérünk erre a történelemben gazdag helyre, amikor csak szigorúan ezt a vidéket fogjuk átfésülni.

Folytattuk utunkat a Fenyő-patak völgyében, majd a Kisfenyő patakát követtük jobbra. A Piliske erdei úton szintén jobbra tartottunk, de csak rövid ideig. Kb. 500 méter után elhagyjuk az erdei utat és balra tartunk direkt fel a Mitácsnak. A Gyöngyerdő szélében egyre jobban nyerjük a szintkülönbséget, habár az útszakasz egy része sem volt megerőltető. Kiérünk az erdőből a Rakottyás erdészház szomszédságában. Az erdő védelméből kikerülve egyből szeles időt kaptunk, amely gyors gyaloglásra késztetett. Elérjük a Hargita-hegység főgerincét, majd a kék sáv jelzésen picit délre tartunk, az útelágazásig Tusnádfalu felé. Itt a Mitács pusztáján röviden megszusszanunk és a hely földrajzi tudnivalóit ismertettem (1250 m / 12,00 h).

Utunk további része lefele vezetett. A kék pont turistajelzés Tusnádfalu irányába elég hiányos, de jól lehetett követni. Bizonytalanabb helyeken a megviselt térkép is előkerült. Visszaérve az erdő védelmébe, ismét kellemes időben volt részünk. A havazás jóformán megszűnt, sőt a Nap is kezdett kikandikálni a felhők közül. Erdőkitermelő utat követtünk több mint 10 km-en keresztül be Tusnádfaluig. Az idő annyira megenyhült, hogy már kisebb sarat is kellett kerüljünk. A település előtt jól be lehetett látni az alcsíki medencét és a környező hegyeket, amelyek tetején még a köd uralkodott. Tusnádfaluban tettünk pontot a túra végére egy vegyesbolt udvarában (600 m / 14,30 h).

Köszönettel tartozom mindannyiatoknak, hogy elkísértetek a hegy átkelésén. Több alkalommal kell visszatérjünk erre a csodálatos vidékre, hiszen rengeteg és izgalmas túraösvényeket rejt magában a Hargita-hegység déli része.

Fotók itt