Mester Nagy Ildikó immár hagyományos kirándulásán vettünk részt 2021 március 27-én szombaton. Több éve ugyanebben az időszakban szerveződik e sajátos módszerrel vezetett túra, tehát ebben az esetben lehet beszélni hagyományról. Az utóbbi napok borús, havazós időjárása erre a hétvégére helyrejött és kellemes hőmérsékletet, illetve vakító napsugarakat küldött ránk, kirándulókra. Brassóból, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről 51-en jártuk végig az úgynevezett számlálókaput a túra kezdetén, a Nyéni hágón (800 m / 8,45 h). A túravezető megtartotta köszöntőbeszédét, illetve történelmi adatokkal is szolgált. Majd a kötelező tornagyakorlatok után indultunk is útnak.
Már itt a hágón láttuk, hogy esélyünk sem lesz medvehagymát szedegetni, ahogyan tettük ezt az előző években. Vastag hótakaró borította a tájat, emiatt az aljnövényzet téli álmát alussza jelenleg. Egy eltakarított makadám utat követtünk rövid szakaszon, majd következett a hóban való taposás. Nyugodt iramban haladtunk, közben megálltunk és csodáltuk a napsütötte tájat. Előttünk a Piliske magasodott, aztán délre a Csukást és a Tatárhavast vettük szemügyre. Délkeletre a Szilon-havas zárta a tájképet.
Folyamatosan haladtunk előre, egy hosszabb pihenő alkalmával lábon állva gyorsan megreggeliztünk. Közben egy-egy hómentes napsütötte „szigeten” kakasmandikót fényképeztünk. Beérünk a Piliske alá és megkezdődött a komolyabb emelkedő. Rövid szakaszon nagyon meredek kaptatót küzdtünk le, de ennek köszönhetően rövid időn belül felértünk a gerincre. Innen már pár perc válsztott el a csúcstól, ahová mindannyian szerencsésen megérkeztünk (1222 m / 13,30 – 14,45 h). A még kopasz fák között jól behatolt az erős napfény, emiatt kényelmesen töltöttük az ebédszünetünket. Természetesen ott volt a tűz is, ahol megsüthettük az otthonról hozott finomságainkat. Közben a túravezető felolvasta a Piliske legendáját, majd egy 1942-ből származó térképet vett elő, amelyet tanulmányozhattunk.
Vidám időtöltés után indultunk lefele Dobollóra, a kolostor irányába. Ha felfele „csak” térdig érő havat kellett törni, lefele még nagyobbat találtunk. Ennek ellenére nagyon jól haladtunk, a csapat bírta a keskeny ösvényben való egyensúlyozást. Egyre lennebb érve csökkent a hó vastagsága, majd a kolostor alatt a falu szélén teljesen eltűnt a tűző Nap hatására. Ennek eredményképp számos patakocska folyt a műút felé az árokba. Szerencsére a sarat megúsztuk, de amúgy is a falu széli patakokban lett volna bakancsmosó lehetőség bőven. Vidican Ildikó házához érkeztünk le mindannyian, ahonnan mi sofőrök két autóval visszamentünk a Nyéni hágóra a saját autóink után. Addig a többiek élvezték a Nap utolsó sugarait a kertes ház udvarán, forralt bort vagy sört szürcsölgetve (600 m / 17,00 – 18,00 h). A járgányokkal visszatérve a túravezető megköszönte mindenkinek a csodálatos napot és elindultunk hazafelé.
Köszönjük mi is Mester Nagy Ildikónak a túralehetőséget és a vidám társaságnak a feledhetetlen élményeket!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése