2021 március közepe igen hűvös időjárással köszöntött be Székelyföld eme szegletébe. Az elmúlt hét hideg és csapadékos volt és az elkövetkező hét előrejelzése inkább a télihez hasonlítható, nem a tavasz kezdetéhez. De március 14-e vasárnap mintha egy felszusszanással is, de jelezte a természet, hogy mégis közeledik a tavasz. Ezen a napon csodálatosan kellemes időben volt részünk, tökéletes egy napos kiránduláshoz. A szép időnek meg is lett az eredménye, hiszen pontosan 200 személy vett részt a túrán, amelyből 92 gyerek volt.
Reggel fél 10-kor volt a gyülekező az egykori bodosi bányánál, a romos épületeknél. Köszönöm a társaságnak, hogy pontosan érkeztetek, így idejében el is tudtunk indulni, mielőtt ismertettem a túra vázlatát. Az elhagyott bányák mellett, egy kissé bozótos ösvényen sétáltunk fel a Várbükk mellé. Itt a tisztáson őzikéket figyelhettünk meg ahogyan szökdécseltek a végtelen mezőn. Innen egy kis kitérőt tettünk a Tiborcz várához, majd visszajöttünk az erdőből a tisztásra, ahol felolvastam az egykori vár legendáját. Ugyanakkor az érdeklődőknek bemutattam a Dél Hargita gerincének csúcsait és a Nagy Csomád tömbjét.
Háromnegyed órai pihenő után folytattuk utunkat a bányató felé. Enyhe ereszkedőben volt részünk a víztükörig. Az útvonal során balra alattunk előbukkant Bodos kis települése, illetve a fölötte levő Csere-tető. Rövid pihenő után magunk mögött hagytuk a tavat, követtük az erdő szélét immár felfele. Egy keskeny erdősávot átvágva mellékgerincre érünk, a Csere-tető nyakához. Bevárva a csapatot, ismét erdős szakasz következett, majd a Csere tetőt követően leereszkedtünk Bodos határába. Itt nem mentünk be a faluba, hanem a Kelemen-vára felé tartottunk a szántóföldek szomszédságában. Mindvégig előttünk volt a Dél Hargita gerince, de most a Hargita központi részére is kilátásunk nyílott. Hosszadalmasabb pihenőt tartottunk a Kelemen várának dombja oldalában. Ebéd közben, majd utána a gyerekek különböző játékokkal vezették le energiájukat.
Pihenő után leereszkedtünk a völgybe, majd az aszfaltos úton bementünk a faluba a református templomhoz. Itt várt ránk a fiatal lekész, aki rövid beszédet tartott a falu-, illetve a templom történetéről. A kis, de annál gyönyörűbb és meghittebb templom meglátogatása után, megkóstoltuk a híres bodosi mézeskalácsot és jónéhányat vásároltunk is a szebbnél szebb figurákból.
Mindezekután elhagytuk a települést és egy szántóföld szélén hamarosan az autóinkhoz visszatértünk, közel 15 km élménydús kirándulás után, késő délután.
Köszönöm a bodosi lelkipásztornak a bemutatót, a mézeskalácskészítő hölgynek a sok finomságot. Hatalmas köszönet Smazenka Andrásnak, aki vállalta a hátvéd szerepet. És természetesen mindenkinek köszönöm, hogy eljött a kirándulásra és együtt lehettünk. A nap hőse egy picinyke kisgyerek volt, aki kissé megficamította a lábát, de az Oreo-s keksz segítségével mégis a saját lábán gyalogolta végig a túrát, illetve a kolozsvári kislány aki szavallatával köszönte meg a kiránduláson való részvételt.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése